Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-10-05 / 19. szám
1964 október 5. HETEDBE OLDAL LÁNYOKNAK GYERMEKROVAT FIÚKNAK Kis Dongó Mécs Liszló: VALAKI IMÁDKOZIK ÉRTEM Én úgy élek a gondvert emberek, bajok közt, mint a királyfi a Mesében, midőn a Sárkány részeg s szendereg. Nem földi Nap, süt fent a selymes égen. Szivem dalolgat, mint nyári telifényben a kis kanári. S Valaki enni, inni ad nekem. Vigyáz a tűzre, vizre és kenyérre. Mint holló a fiát nagypénteken, úgy mossa bánatom fehérre. Hegyét töri tövisnek, bűnnek, Legyen körülöttem mindig ünnep. Én szeretem a préda szenteket, fákat, mik szirmot szórnak szét a szélnek, szeretek látni nyolcvan gyermeket tőlem kapott cipőben. Mig zenélnek a vig cipők a bus világon: nyolcvanszor érzem atyaságom. S Valaki otthon garasoskodik hullott almával, salátával, tejjel; szőrőskezü zsidókkal alkuszik órákig egy borjúra tiszta fejjel, disznót hizlal, kotlóra gondol, mindent magának tart a gondból! Én járok, mint a sekrestyés Tavasz, gyújtogatom a bánat-megtaposta lelkek rügyét, melyekre dér havaz, ködökből kisüt a Nap, mint szent Ostya, lelkek bibor bimbói gyulnak imádatára a Nap-urnak. S Valaki itthon kertem fekete meleg földjébe petrezselymet, mákot, krumplit vet: csoda-titkos élete kezdődik lent a földben az imádott Nap-ur fényétől a csiráknak, ember-tápláló kis csodáknak. Én hős szeretnék lenni: szenteket utánzók, a Föld s Ég közötti vékony hajszálon kötélténcosként megyek át-át a szörnyű pokol-szakadékon, felülről biztatnak a szentek, alulról a pokol üzenget. S Valaki az Istennel alkuszik, szövetséget köt szép Szűz Máriával, hogy bűnök, búk és más alamuszik, ne rontsanak meg; szive ritmusával egyensúlyozza szivem, térdem: Valaki imádkozik értem. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja TÁLTOS JANKÓ Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. De olyan szegény volt, mint a templom egere, még száraz kenyeret is csak nagy ritkán ettek. Kérdi egy reggel a szegény ember az idősebb fiától: — No, édes fiam, mit álmodtál az éjszaka? — Én bizony édesapám, azt álmodtam, hogy egy teritett asztal mellett ültem, s úgy jóllaktam, hogy a királlyal sem cseréltem volna. A hasam csak úgy felpuffadt a sok minden jótól, aztán elkezdtem verni, mint a dobot, s olyan erősen pufogott, hogy a pufogástól amennyi veréb volt a faluban, mind szétrepült. — Hát, fiam — mondja a szegény ember —, ha olyan jóllaktál, akkor neked nem is kell ma kenyér. Ha kéne is, hiába kéne, mert úgy sincs. Kérdi a középső fiától is. — Hát, te fiam, mit álmodtál az éjszaka? — Én, édesapám, azt álmodtam, hogy vettem a vásáron egy pár sarkantyus csizmát, de aztán az olyan sarkantyus csizma volt, hogy mikor a bokámat összevertem, hetedhét országra hallatszott a sarkantyú pengése. — No, ennek csakugyan örvendek — mondja a szegény ember —■, akkor legalább nem kell neked csizmát vennem. Most a legkisebb fiától, Jankótól kérdezte meg: — Hát, te fiam, Jankó, mit álmodtál az éjszaka? Monda Jankó: — Én is álmodtam valamit, édesapám, de hogy mit, senkinek a világon meg nem mondom. — Senkinek meg nem mondod, de nekem meg — rikkantott rá a szegény ember. De hiába faggatta, fenyegette Jankót, hiába ütötte, verte, kérdezte, egy szót el nem árult az álmából. Mikor már nem tudta szenvedni az apja verését, kiszaladt a házból, futott fel az utcán, ki a mezőre, be az erdőbe, árkon-bokron keresztül, utána az apja is egy nagy husánggal. Amint így szaladnának, jön velők szembe a király hatlovas hintón, nagy kisérettel, s ahogy meglátja őket, rászól a szegény emberre: — Hé, atyafi, miért kergeted azt a fiút? — Hogyne kergetném -— mondá a szegény ember —, amikor nem mondja el, mit álmodott az éjszaka. — Jól van — mondja a király .—, hagyj békét annak a fiúnak, add hozzám szolgálatba, majd nekem elmondja az álmát. A szegény ember szívesen beleegyezett, mert a király még egy nagy zacskó pénzt is adott neki. Szépen hazament, s a király is ment a maga útjára. Ahogy a király megérkezett a palotájába, első dolga volt, hogy elővegye Jankót, s mondia neki: — Na, Jankó fiaip, hadd hallom az álmodat. — Felséges királyom •— mondá Jankó —, életem, halálom kezedben ajánlom, nem mondhatom el az álmomat senkinek a világon. Fenyegette a király mindenféleképpen, hogy igy felakasztatja, hogy úgy kerékbe töreti, meg amúgy lófarkára kötteti, de mind hiábavaló volt: Jankó nem mondta el az álmát. Megharagudott a király erősen s mondta: — Na, megállj, Jankó, nem akasztatlak fel, kerékbe sem töretlek, lófarkára sem köttetlek, rettentőbb halált szántam én neked. Egybe behivatott két katonát, s parancsolta, hogy vigyék Jankót a palota legmagasabb tornyára, falazzák be a toronynak ajtaját, ablakát, hogy vesszen ott éhenszomjan ez a makacs legény. Vitték Jankót a katonák, de éppen abban a szempillantásban lépett be a királyasszony, s ahogy meglátta Jankót, rajta feledkezett a szeme, s ahogy megtudta, mit akarnak Jankóval, egyszeribe elhatározta magában, hogy egy élete, egy halála, megmenti ezt a bátor, szép legényt. Amikor a kőművesek Jankót befalazták, az egyik kőművesnek adott egy csomó pénzt, hogy egy követ hagyjon csak szabadon, hadd lehessen azt kivenni s betenni. A kőműves úgy tett, ahogy a királykisasszony kívánta, s Jankó nem veszett sem éhen, sem szomjac, mert a királykisasszony mindennap vitt neki ételt, italt bőven, amikor senki sem látta. Telt, múlt az idő, egyszer a kutyafejü tatárok királya hét fehér lovat küldött a király udvarába, de olyan egyformát, mint hét tojás, hogy egyet a mástól megkülönböztetni nem lehetett, s azt üzente a kutyafejü tatárok királya, hogy egy-egy esztendő különbség van egy-egy ló között, s ha vagy a király, vagy pedig valamelyik embere ki nem találja, hogy melyik a hét ló közül a legfiatalabb, s melyik az utána következő, a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik: felkerekedik a katonáival, elpusztítja az országot, hogy kő kövön nem marad; nem kegyelmez még a királynak sem, csak egyes-egyedül a leányának. Azt elviszi magával feleségnek. Összehivatta a király a tanácsosait, tanakodtak éjjel-nappal, aztán összehivattak az országból mindenféle bölcs embert, de egy sem találkozott, aki megkülönböztesse a hét lovat egymástól. Hej, nagy buba merült az egész ország! Busult a királykisasszony is, mert mi haszna néki abban, ha meg is hagyják az ő életét ha a kutyafejü tatárok királya elviszi magával! Este, mikor vacsorát vitt Jankónak, sírva panaszolta el, hogy mi történt. — Amiatt bizony egyet se sírjon, felséges királykisasszony — mondta Jankó —, könnyű azt eltalálni, hogy hét ló közül melyik másik. Mondja meg az édesapjának, hogy tetessen ki az udvarba hét tekenő zabot, mind más-más esztendőből való termést, s majd meglátják, hogy a legkisebb ló az idei zabot eszi meg, s a többi is, amint következik, abban a sorrendben. Mondja a királykisasszony nagy örömmel az apjának, hogy mit kellene tenni. — Hát azt neked ki mondta? — kérdezte a király. — Ezt én álmomban láttam — mondá a királykisasszony, mert nem akarta elárulni, hogy Jankó él. Jól van, úgy tettek, ahogy a királykisasszony tanácsolta, s mikor a hét ló nekiállott a hét tekenő zabnak, külön-külön mind a hetet megjegyezték, hogy melyik hány esztendős, s azonmódulag visszaküldötték a kutyafejü tatárok királyának. Csudálkozott a tatárok királya, hogy miféle ördöngös ember találhatta ezt el, mert csakugyan el volt találva pontosan, hogy melyik ló hány esztendős. Hanem ezzel nem elégedett meg. Most egy pálcát küldött, amelynek mind a két vége egyenlő vastag volt s azt Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesít a_ magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 571 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit, Michigan 48217 Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555.
