Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-08-05 / 14-15. szám

1964 augusztus 5.

Kis Dongó

7-IK OLDAL

Göre Gábor leveleiből

A TSUDÁLATOS ALOM ELMONDÁSA

Lyó egésségöt és hasolló lyókat kívánok, továbbá mögirom ezt a különös álmomat akit a zéjjel láttam, mert ennélkülönbet nálunk még tán a báró ur se álmodott.

Avval kezdődött a zálom, hogy ahogy röggel kinézök a zablakomon, hogy mi jen a züdő hát látom az Dunát alattam mög azontúl az fővárost, mondok hogyan lőhet az?

Hun vagyok?

Mert ammég eszömbe vót, hogy éjjel keveröttünk haza a pintzébül Durbints sógorral mög Kátsával.

Bévonom az felyemet oszt körültekintők a szobába, hát látok egy röttentő szép szobát, de ojan szépöt, hogy káprádzott belé mind a két szömöm, olyan szörnyüségösen szép gyönyörű vót az a szoba.

A falon lógott Mátyás kiráj képe talpig szöméjös nagyságba ügön szépön leábrázolva, még a tsizmája is a lábán, mellette mög Szent István király, ahogy nyuti az koronát az Szüzanyának, mög ott álltak szép röngyibe sorjába az többi kirájok is, kiképelve röndösen, mög még Márija Terézija kiráj asszony is ott ücsörgött.

A zegyik kép alatt pedig ott ragyogott egy nagy aranylábu ágy tsupa sejöm párna, sejöm paklany, még a szómazsákbul Is sejöm lógott kifelé, vagy ár~ valányhaj, nem tápéntottam, de mégis inkább sejöm vót, vagy árvalányhaj.

Én vagyok-e én? mondok, vagy nem én vagyok én? A magam ágya-e tsakugyan? vagy idegön ágy?

Nézők a zágy alá ott van-e a fél zsák dohány amit a zeste Kátsa halyitott be oda, hát ott a félzsák dohány azonképpen ahogy odavetődött. No mondok itthon vagyok, tsakugyan itthon vagyok. De sehogyse értöm.

A zágy alatt mög egypár szép tsizma, mög a korona a székön, amellett mög a pélpám, a zarany szögön mög a zaj tó mellett a tsutorám.

Hogyan kerültem én ide? mondok, mert akármi lögyek, ha nem a kiráj szobájába vagyok én most.

Kinyitom a zaj tót, hát ott áll egy magyar huszár oszt ojan haptákba rántakozik, hogy még a pénz is mögzörren a zsebibe.

JOHN MOLNÁR

FUNERAL HOME

A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet

EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS

8632 DEARBORN AVENUE

Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

— Ki vagy te? mondok.

— Aszondi én tsak Kószó Andris vónék szolgálatyára fölségödnek.

Körünézök, hogy kinek beszél? De a hátam mögött sints sönki, hát neköm beszél. Béhuzom a zaj tót, eszmélköggyünk mondok.

Mer hogy én vónék a kiráj sehogyse hittem, de mondok tróbájjuk mög a tsizmát. Ha ráillik a lábomra, akkor talán mégis én vagyok.

Mögnézöm a tsizmát, hát a zén tsizmám, de látom, hogy aranypatkó van rajta oszt gyémánt szögekkel van kiteremtöttézve.

Mondok ez vagy boszorkányság, vagy hogy én vagyok mégis a kiráj, csakhogy a pintzézés után össze van forgatva a zembör elméje, mint a mérges asszony ládája mindön tsak úgy elmúló módon jut a zeszibe.

Kinyitom a másik ajtót, hát ott áll tizönkét inas sorjába. Hajladoznak ott előttem mint a buzaszálak.

Aszondi a zegyik fölségös kiráj om ha szómmal nem vétenék, tán nem lyó az tsizma, hogy meztéláb méltóztati magát.

— Gyere csak be mondok.

Begyün a zinas mondok neki, ki vagyok én?

— Hát aszondi első Ferenc József fölségös királyom.

Leülök a zágyra, mondok most mán minek tagadom magamnak, mer az pélpám is itt van, dohányom se hibázik, kulatsom is itt lóg.

— Hát mondok látod mijen bolondot álmottam.

— Mit aszondi.

— Azt mondok, hogy én falusi biró vagyok, oszt Göre Gábor a nevem.

Nevetött a zinas, hogy a döröka is tekergött belé.

— Biz ez bolond álom követőm alássan, feleli tőgye mög fölségöd a rutliba.

— Jól beszélsz mondok, tsak az a feneség, hogy számot nem álmottam vele, hanem hozz most ekkis szalonnát, mög aztán akaszda le a falról a kulatsomat.

— Aszondi mán készül az konyhán lyavába a röggeli, kár vóna szalonnával elrontani az fölségös étvágyát.

— Hun is a konyha? mondok.

— Aszondi errül nyilik.

Fölrántom a tsizmát, a koronát a felyembe, a pélpát a szályamba oszt kisétálok az konyhába.

Hát ott koppaszti mán a szakáts az kétfejű sast.

Mondok ezt ödd mög magad neköm inkább ekkis borlevest habarints mög utána hájas piritóst.

Avval belépők a zezüst szobába, hát ott vár mán Vekerle, Szilágyi mög a minisztörök,

ország esküttyei nagy főfő méltóságok. Hogy im egésségömre kévánták a eétszakai nyugodalmat, ittam az kulatsból, ősz azután valamennyit mögkináltam.

Ki is izentem a szakátsnak, hogy a piritósbul sokat tsinájjon oszt mondok tisztött tanáts előbb harapjunk valamitskét, azután szöggyük elő a zország dógait, mert az kerék is akkor forog lyól, ha mögkenik az tengöjt.

Hát öttünk ittunk, aztán hogy a zinas lesöpörte a morzsát a zasztalrul, mondok hát most mán belefoghatunk.

Fölkel erre Vekerle, oszt aszondi fölségös uram sok a zadó, nyög a magyar.

Mondok tudom én azt szógám, dehát mi vóna a segítség? aszondi főjebb köllene emelni talán a zebadót..

A zebadót mondok haggyuk, mer ugatás köll a zországba, de a többi adó is minek terhejje az magyart, hogy lögyön etzör mán boldog világ ezön a szép földkerökségön, elengedöm, a zországnak a zadólyát három esztendőre.

Fölugrik erre Vekerle, oszt aszondi nem lőhet a fölségös uram.

— Lassabban mondok, nem beszélők én bolond módra, mert mire való az bankó tsináló masina? dógozzanak éjjel nappal, ezaz okosság, tsuda, hogy eddig nem lyutott eszömbe.

A zurak nagy éjjönzésbe tsaptak, de én intöttem, hogy gyerünk tovább, mondok a katona minisztömek beszéjje a maga sorát.

— Hát aszondi fölségös uram a honvédség nadrággya

SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mielőbb közöljék szerkesztőségünkkel.

ügön megviselődött egypár ezör uj nadrág köllene, uj szíj is bele.

— Hát mondok azt mögengedöm, mer a katona úgy szép ha honvéd, mög huszár, másféle nem is köll neköm.

— De aszondi alázatosan javallanám, hogy a pirosnadrágot szürkére váltsuk, mer a piros szin igön elütközik a háborúba.

Hát mondok ezt hejöslöm ezt a tanátsot. Tsak a zelviselt pirosnadrágok erányába röndölközök szét köll osztani a tzigányok között, addig pedig amig a zuly nadrágok varródnak, haza köll eröszteni mindön katonát. így parantsolom.

Mögen nagy éjjönzés.

— Hajjuk mondok a zországbiróját.

— Aszondi fölségös uram Patyi Mihálynak az malatza kidütötte Tsegeiéknek a keritésit, oszt a kertöt is össze forgatta. A malatzot maguknak fogták Tsegeiék, oszt aszondik hogy addig vissza nem adik, mig a kárt mög nem téritik Patyiék.

— Hát azok mit mondanak? mondok.

— Azt, hogy ők nem fizetnek kárt a szentnek se mert a malatz a hibás hát affizessön. Hát ebbe nem tudok én itéletöt tönni.

Lyó van szógám mondok nem is tsudálom mer a zilyen pör mögtróbáli a zembör eszik. Hát mondok az itt a zigasság, hogy Patyiék mögfizetik a kárt, mert a malatznak nints magáhon való esze, a malatz pedig adóggyék föl a királyi konyhára pör árába.

Ezt is mögéjjenözték.

De im hogy sok vót a zország ügye baja, egyször tsak azt hajjuk, hogy ránk harangozzák a delet.

— Urak mondok most mán maragygyanak itt ebédre, mög egy pohár borra szivesen látom.

(Folytatás a 8-ik oldalon.)

MEGJELENT AZ 1964-ES

“Históriás Kalendárium”

Az egyetlen amerikai magyar naptár 256 oldalas, képes kiadásban. Megrendelhető a VASÁRNAP kiadóhivatalában 1 dollár 50 centért, írjon erre a címre:

Katolikus Magyarok Vasárnapja

517 South Belle Vista Avenue, — Youngstown 9, Ohio.

Ha mutatványszámot kap lapunkból

s azt akarja, hogy a “Kis Dongó - Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, kérjük töltse ki és küldje be címünkre lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhivás”-t.

Mutatványszámot azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik. Ha mutatványszámot kap, kérjük fogadja szivesen és abból tudni fogja, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt Önre. Reméljük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz és megrendeli Amerika egyetlen magyarnyelvű élclapját. — Szívélyes üdvözlettel:

a “Kis Dongó — Clean Fun”

7907 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN