Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-06-05 / 11. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1964 junius 5. Göre Gábor bíró úr levelei PAKSIÓ JÁTÉK (Folytatás az 5-ik oldalról.) A zuraság pajtája mán akkor el vót készitve jeruzsálemi módra, vászony tornyok a zelejin mög a kapu föstött papirosbul, a kántor a pappal asztalossal hetekig művelte. A pajta is mög vót meszelve, birka se fért vóna több belé, mint a mennyi embör vót ott, három falu mög a sok ur. A papunk röndözött mindönt nagy aggodalommal, még az pofánkat is ü kente ki, kinek pirosra, kinek sárgára, úgy hogy a tulajdon édös anyánk se válalt vóna bennünköt. Neköm szakálat is rag- 1 asztott, oszt aszondi, vesse le kend a tsizmáját. Mondok tán addig ellőhetne a lábamon, mig fölfeszitenek. De nem löhetött. A súgó a kántor ur lőtt vóna, de tsak sápogott a nagy rökettség mián, alig löhetött kikapdosni a szavát. A szomszéd falubeli kántor muzsikált a zaj tó fölött emelvényön lábitós hermónikán gyönyörüségösen. A szent játék pedig azzal kezdődött, hogy én szamárháton béballagck Jeruzsálembe vagyishogy a zuraság méhesibül a pajtába. A gyermökök mög a zasszonyok vótak kirendölve, hogy barkát mög füvet szórjanak a zutamba oszt hogy igy kajabáljanak: — Hozsanna Dávid fijának! — Má mint neköm. Hát mikor a pap a kézibe vötte az kolompot, hogy most kezdődik én tsak fölkaptam a szamárra, de nem akart indulni. Nagyot kurjantok mérgösen: — Czoki füles a zapád ragyogóját! — Jaj jaj, aszondi a plébános ur, möghajják! — Mondok hagy hajják, tsak igy hajtották a barcmállatot Jeruzsálembe is. Avval mögindulunk, én elől, utánnam a zapostolok. A zasszonyok mög a gyermökök nagy kajabálással mondták a hazsannát oszt ugyant' sak tengették a szamár elé a zsákokat mög osztán szórták a barkákat mög a lapuleveleket. Egy darabig tsak möntünk szépön méltóságosan, a zurak is bámultak, hanem hogy a szamár mögérözte a laput, mögállott a zut közepin oszt legelésbe fogott. Tsak biztatom a sarkammal a hasa ajján, hogy czo tovább mondok, de a szamár nem mönt tsak övött. Aggyatok mán egy fütyköst mondok, oszt ráütök a szamárra röndösen, majd mögy e mingyán. A bakter idenyuti a fütyköst én is rányutok hátrul a szam-Lapképviselöket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 25 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha- | nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ........................................................................................ Utca, box: .................................................................................... Város: ....................................................................................... Állam: .......................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni'. — árra, hát mögfordul a tzudar arra amörül indultunk. ütöm akkor fejbe, hát egydarabig kapkoggya a fej it, azután mög ojat rúgott a zég felé, hogy én a fejem tetején állottam, majd kifitzemödött a kezem. No evvel vége vót a szamárháton való bevonulásnak én pélpára gyújtottam, oszt gyalog tértünk vissza a pajtába. A papot ötté a mérög, hogy jajajaj aszondi, ha ezt a püspököm möghajja, de mondok oda se neki plébános uram, majd a többi röndösebben fojik. Hát jól is indult. Mikor fölhúzták a ponyvát, ott ültem én a tizönkét apostoliad, vagyis a zesküttekkel oszt sült bárányt öttünk, igaz, hogy éhösek is vótunk, a papunk mérgösen suhotolt ránk a ponyva mögül, hogy aszondi az Isten szerelmére ne fajjanak úgy, kezgyék mán. Hát avval elkezdőm, hogy mondok: — No mán én nem öszök többet veletök, se nem öszök, se nem iszok. Hanem egy gazembör van köztetök, aki elárul engöm. Erre Katufrék sógor ügön mögröstelködött, oszt hogy kérdözgették ki az, oda súgom Badár Gyurkának vagyis János apostolnak, hogy mondok hallódé, Katufrék sógor lösz az, ha mondom. Mondok aztán: — Mög is botránkoznak én bennem sokan. Aszondi rá a zöreg Turus János harangozó: — Én nem. — No mondok, tsak hallgassák kend, mert minekelőtte a kokas háromszor kukorékolna, letagaggya kend még a tsillagot is a zégrül. Intők a kántornak, hogy hangosabban súgjon, de attsak hákogott mint a tömött liba. Hát mondok gyerünk akkor a Götzömányi kex-be. Avval főszödölőtzköttünk, oszt kiballagtunk hátul az pajtábul. Rám esik a pap odakint, hogy aszondi bolondul beszél kend, mért nem hallgat a súgóra? Mondok ne mongyon ijenöket a zárgyélusát, mert úgy itt hagyom a zegész kínszenvedést, mintha itt se lőttem vóna. Aszondi, hogy ü eztet nem nézi tovább, mer ütet mögüti a guta. Avval haza loholt, mérgibe löfekütt. Mondok nem baj, legalább nem zakatol itten, avval béraktuk a bukrckat öt búkor lejányder mög a zuraság- filyának az karátsonyi fálya, az vót a götzömányi kert. Lefektettem a zapostolokat, magam pedig mondok iszek öggyet minek előtte fölhúznák az panyvát, oszt előveszöm a kulatsot a lepedő alul őzt jót húzok belüle, de lám a Sinkó Pista hamarabb főhuzta a ponyvát, mint köllött vóna oszt igy történt, hogy mikor löemelöm az kulatsot a szályamrul, hát ott látom a tengör népet, amint tsudálják a zén nagy ivásomat. Elrejtöm hamar a kulatsot a búkor alá, oszt letérgyepölök, oszt mögen fölkelök, oszt mondom a zeskütteknek: — De nagyon alusztok. Kejjetök föl mer ihol Katufrék sógor, vagyis Judás apostol. Aminthogy gyött is a katonákkal. A katonák pedig valamint műnk is biblijai módon vótunk őtözve, vagyis a zasszonyok üngibe, én is a zanynyukom üngibe, oszt se alul se föjül ögyéb, tsak egy lepődő. De a katonáknak azonkívül tzukorsüveg papiros tsákó vót a felyükön, a kezükbe pedig kinek bot, kinek balta, tsak a vezérnek vót puskája, mivelhogy ü a szőlőtsősz. Hegy im az plébános ur nem vót mán ott mondok nem engedőm magam egy két szólás után, avval hogy mögfogtak, akkorát rántottam Judás apostolon, hogy három leányder búkor fölfordult dézsástul de ő is a dészák közé. Ezön oszt vérszömet kaptak a zapostolok is, oszt úgy kituszkótuk a zegész katonaságot a götzömányi kertbül, hogy még a deszkaódal is kitörött. Főkapi ekkor az tsősz a puskályát, oszt rám ripakodik, hogy aszondi: — Aggyá mög magát kend vagy lüvök. — Hát mondok ne lüjj, mivelhogy igy van ez mögirva. Avval mögattam magamat. — No aztán hogy a köröszt löszakatt alattam, hát mondok csak nem magyarnak való ez, oszt nemhogy szomorkottak vóna, hanem még aszondi az ögyik ur: — Ennyit nem nevettem mőte élők. — Hát mondok akkor a zur bizonyosan leformátus hitü, mer ezön sömmi nevetni való nintsen. Tetszött is mindökinek, tsak a pap betegödött mög tüle, mer valami irigye rosszat irt az játékrul az püspöknek, oszt eltötték a mi pakpunkat más pelébániába. Föl is akartunk mönni defetátzióba az püspökhön, de aszondi a papunk, ne bojgassuk a zügyet, mer a püpök még kentüket is lesziggya, hát igy osztán nem ismétöltük mög az paksióját. GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! 1964 EZÜSTJUBILEUMI ÉVÜNK 1964
