Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-06-05 / 11. szám
1964 junius 5. 3-IK OLDAL LÁNYOKNAK GYERMEKROVAT FIUKNAK Kis Dongó Cselszövések Hunyadi János fiai ellen Szurtos. Dani esete Volt egy fiú, úgy hviták, hogy rossz Dani, Mert ő soha meg nem akar mosdani. Haragban volt szappannal és kefével, Csak úgy mosdott három ujja hegyével. Haragba is volt vele a mosdótál, — Várj csak, várj csak, megjárod most, Danikám! Dani aludt, s mosdótál odalép, Nyakonönti hideg vízzel őkéimét! Neki ugrig szappan, kefe morogva, Jajgat Dani vizes ágyban forogva! De nincs mentség! megmosdatják, kefélik, Fejebubjától a körme hegyéig! Felül végül Dani, igy szól: Barátom, Jó volt ez a mosdatás én belátom! Tiszta fiú lett a Dani azóta, Eddig tartott Danikáról a nóta!-----------<%<5 ----------W w A róka és a-gólya A ravasz róka ebédre hívta a gólyát. El is ment a hosszúlábú gólya. Reggel óta nem is evett. Azt hitte, jóllakik róka uraméknál. Volt is ennivaló bőven. De mindent lapos pléhdarabra tálalt a róka. A gólya nem tudta felvenni az ételt a csőrével. A róka minden megevett. Busán és éhesen ballagott haza a gólya. No, megállj, te vörösképü, visszafizetem és ezt neked! — mondta magában. Vasárnap a gólya hívta meg a rókát. A róka előre megnyalta a szája szélét. Várta a finom ebédet. Volt is ott minden jó. Kacsamáj, tyuknyak, gyikbefőtt, rántott béka, olajbamártott, hizlalt pióca. Volt minden bőven. De a gólya mindent hoszszunyaku üvegekbe rakott. A róka csak a nyelvét öltögette. Semmit sem tudott az üvegekből kiemelni. Behúzott farokkal és korgó gyomorral sompolygott hazafelé. Útközben megállt, visszanézett és igy szólt: — Hallcd-e te gólya! Nekem is van eszem, de úgy látom, hogy neked sem kell a szomszédba mennei, kölcsönkérni! Aztán nagydühösen úgy elfutott, hogy én sem láttam azóta. EMLÉKVERS Hej Budavár, Budavára! Diadalok fénysugára! Szabadságharc ékessége, Magyar honvéd dicsősége! V. László a királyi sereggel Hunyadi János halála után érkezett Nándorfehérvár alá. A kiskorú király nagybátyjának, Ciliéinek az volt a terve, hogy a várat kézrekeriti és Hunyadi János fiait megöleti. Hunyadi László azonban, aki atyja halála után Nándorfehérvár kapitánya volt, a királynak és kíséretének bevonulása után a várhidat felhuzatta és az idegen zsoldosokat nem eresztette be. Ciliéit terveinek meghiúsulása annyira felbőszítette, hogy kardot rántott Hunyadi Lászlóra, mire László hívei felkoncolták. Hunyadi özvegye V. Lászlót, amikor hazatérőben Temesváron megpihent, a templomban megeskettette, hogy Ciliéi halála miatt, nem fog hosszút állani a Hunyadi-fiukon. A gyenge akaratú király azonban, amiint Budára érkezett, ismét a Hunyadiak ellenségei befolyása alá került. V. László ekkor Hunyadi fiait az udvarába hivatta, híveikkel együtt bebörtönöztette. Az volt a szokás abban az időben, hogy a kivégzésnél a hóhér pallosával Nagyanya névnapja Nagy volt a készülődés. Édesanya sütemény sütött. Drága jó nagymama névnapjára készülődtek. Ilonka virágot vett a kertésztől. Lacika verset tanult. Eljött a nagy nap. Nagymamát megajándékozták szép ajándékokkal, finom süteményekkel. Ilonka a szép virágokat nyújtotta át s ezt mondta: — Drága Nagymama! Fogadja névünnepén e szép virágokat. Ez a virág ugyan elhervad, de az én szivemben sohasem hervad el a szeretet. A jó Istent arra kérem, áldja meg drága nagymamát minden jóval és tartsa meg a mi igaz örömünkre, igen sokáig! Nagymama magához ölelte Ilonkát. Köszönöm, köszönöm, — igy susogott. És megcsókolta Ilonkát. Ekkor előállt Lacika. Meghajtotta magát és igy szavalt: Én még kicsi vagyok, Sokat nem mondhatok, De kis szivem annál Melegebben dobog! Szivem kívánsága Kevés szóban fér el, Áldja meg az Isten Drága jó nagymamát Mind a két kezével! Odafutott a nagymamához. A nagymamának még a szeme is könnyes lett, olyan boldog volt. összecsókolta Lacikát. Ekkor édesapa és édesanya csókoltak kezet nagy mamának és minden jó kívántak neki. A szivekben halkan muzsikált a legszebb muzsika: a szeretet. csak háromszor vághatott az áldozat nyakára. Hunyadi Lászlónak hosszú, gesztenyeszin haja volt s ez a tömött haj fölfogta az ütés erejét s Hunyadi László a hóhér háromszori csapása után élt, felállt és alig tett pár lépést, hosszú ruhájában megbotlott; térdre esett s ekkor a hóhér negyedszer vágott Lászlóra, mire annak feje porba hullott. Már gyermekkorában megmutatta Mátyás, hogy milyen fából lesznek a királyok. Kilenc éves volt még csak, amikor már igy tudta a latin költőket, mint a Miatyánkot. Nagybátyja, az öreg Szilágyi Mihály, nagy gyönyörűséggel eltelve azt szokta mondani sz a fiú tudósnak született. Egyszer a vajdahunyadi várban elveszett Hunyadi Lászlónak a vadászkürtje. Igen kedves jószága volt ez a kürt, nemcsak azért, mert igen szépen ki volt faragva s ezüsttel foglalva, de leginkább azért, mert azt emlékbe kapta Báthorytól, aki Várna alatt esett el. Hét ember volt fent szolgálatra ebben az időben. A várnagy azt akarta, hogy addig vereti mind a hetet, amig a tettes bevallja bűnét. Mátyás meghallotta ezt és nem engedte meg, mert micsoda igazság lenne az, hogy hat ártatlan ehmber szenvedjen egy bűnös miatt. Ehelyett maga elé hivatta az oláh szolgákat, akik gyanúsak voltak. Sorba állította maga elé az embereket s egy latin verset mondott úgy, hogy minden szótagnál másikra mutatott. A végszónál azt kérdezte: nem te vagy-e a tettes? Éles szeme azonnal észrevette, hogy az egyik szolga elmosolyodott. Hirtelen rámutatott Mátyás és rákiáltott: te vagy a tettes. A meglepet bűnös térdrerogyott s bevallotta vétkét. Az öreg Szilágyi nagyot bámult, mikor ezt meghallotta s azt mondta: Ez a fiú bírónak született! Egyszer panasz volt a majorban, hogy valami hiuz lejár az erdőből s a nagyasszonynak a legszebb kecskegidáit fojtogatja. Már sokszor lestek rá, de nem bírták megölni, mert a hiuz igen ravasz állat. Mikor Mátyás meghallotta a panaszt, vette tegezét és nyilait s lement a majorba a hiuzt lesni. — A hiuz azonban eszes állat. Midőn a majorhoz közel ért, megérezte, hogy lesnek rá s visszafordult az erdőbe. A Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó” előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amikor hire terjedt, hogy a király esküjét megszegve Lászlót lefejeztette, a köznemesség forrongani kezdett. Erre a király a fogoly Mátyást magával vive, Prágába menekült. Itt a Hunyadi János özvegyének tett eskü évfordulóján, rettenetes kinok közt meghalt. Állítólag megmérgezték. V. László halála után a köznemesség Mátyást választotta királlyá, akit fényes követség hozott haza prágai fogságából. gyermek hirtelen fölkapott kis tatár lovára, csak úgy szőrén, nyereg nélkül s nyargalt a vad után. A cseles vad messze becsalta maga után az erdőbe üldözőjét s hirtelen fölfutott egy óriási nagy bükkfára. Annak az oldalán volt egy nagy odú és oda bujt be. Mátyás oda már nem mehetett utána. Mit csináljon tehát? Leszáll paripájáról, azt kicsapta a fűre legelni, maga pedig leült a bükkfa elé, az odú nyílásával szemközt, azzal az elhatározott szándékkal, hogy a hiuzt kiéhezteti onnan. A makacs fiú ott állt egész nap étien, szomjan a fa alatt, annyi időre sem hagyta el helyét, hogy a patakhoz lefusson vizet meríteni, hisz azalatt az ellenség elmenekülhetett volna. Eljött az éjszaka is. Mátyás nem tágított s nem mozdult helyéről. Egész éjjel állva maradt, hogy el ne aludjék, de ellensége várát is kövekkel ostromolta, hogy az se tudjon elaludni. Végre is a hiuz sokalta meg a várakozást. Az éhszomj kitörésre kényszeritette, de vesztére, mert Mátyás nyila keresztülszegezte torkát. Mátyás a prédával diadalmasan tért vissza a majorba. Az öreg Szilágyi nem állhatta meg, hogy ne mosolyogjon, amint ezt hallá és örömmel mondta: Ez a fiú hadvezérnek született! Valami diákot fogadtak föl egyszer a kastélyba, hogy ami Írni való akad egyszer-máskor, azt megírja. Bence diák igán alázatos ember volt. — A családtagok névnapjára, ünnepekre verseket faragott. Mindenkit égig tudott magasztalni dicséretekkel. S ezenfelül nagyon szeretett árulkodni az udvari cselédségre. Mátyás ezt az embert ki nem állhatta s ezt éreztette is vele. Egyszer a jó Erzsébet nagyasszony megfeddé fiacskáját, hogy miért olyan haragos erre a diákra, aki úgy iparkodik megkedveltetni magát vele. — Éppen azért gyűlölöm, mert hizeleg és árulkodik! — felelte a gyermek. Az öreg Szilágyi Mihály nagyot simított szakállán s belső elégültséggel mondta: Ez a fiú királynak született! Mátyás király gyermekkora
