Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-12-20 / 24. szám
8-IK OLDAL 1963 december 20. Kis Dongó Göre Gábor bíró úr levelei EZT JÓL ELLŐTTE ... A népidemckráciában ujonan kinevezett miniszterelvtár's bemegy törzskávéházába s kommunista “közvetlenségét” fitoktatva azt mondja a főpincérnek, meséljen neki egy jó Viccet. — Kérem, miniszter elvtárs. Egy találós kérdés: Az anyám fia és mégsem a testvérem . . . Ki az? — Nem tudom. — Hát én vagyok. A miniszternek nagyon tetszik a vicc. Siet vissza az irodába. Anynyira elgyönyörködött a vicc szellemességén, hogy egyelőre senkit se fogad, hanem becsöngeti a titkárnőjét és gyorsan leadja neki a viccet: — Idefigyeljen, Mancika. Mibennünk, népidemokratikus országvezetőkben is van ám humor. Itt van például egy találós kérdés: Az anyám fia és mégsem a testvérem. Na, Mancika, mit gondol, vájjon ki lehet az? — Hát a miniszter elvtárs, — feleli magátólértetődően a titkárnő. — Dehogy is, — mondja a miniszter. — A főpincér a törzskávéházamban.-------<*£§»»------FÉLREÉRTÉS Bankban: Kérem, nagyobb összegű pénzre volna szükségem. — Mi célból? — Meg akarok venni 2-3 fürdőhelyet. — Miért két-hármat? Egy is elég sokba kerül! ... — Mert reumás vagyok és az orvosom azt mondta, hogy fürdőket vegyek. ITT LEIRÓDIK, HOGY MIJEN A ZA FRANTZIA VÁROS A harmadik napon nyakunkba akasztottuk a tarisznyát, oszt mondok legel&őbben is a Várost tekéntsük körül, mer hogy én ide többet nem gyövök, az is bizonyos. Avval mögkörétáztuk a kapu ódalát, hogy visszatanájjunk, mög mindön utza sarkát, emőre elmöntünk. Hát tsak ojjan város az mint Budapj est, de még ojjan sincs, mer : a Dunája patak a mienkhöz képest. Szentgöllér högye mög nints is, se magyarul nem ért sönki. Hegy im a kulatsom mögüresedött, hiába nézelőttünk tzégér erányába, végtére is borszagot éröztünk egy alytóba, benyitottunk oszt mondok a kotsmái'osnak aggyisten jónapot. Vartyogott valamit, de nem értött. Mutatom neki a kulatsomat, mög egy frankot is, hát arrul mán pödzötte, hogy mit akarok, kérdözött is mindönfélit, a maga nyelvin, de mondok beszélhet néköm a zur akár hótig! Mondok aztán ihol a kulats szagojjon belé, ez mögmöndi mit akarunk, oszt ihol a farank is, ez mög mögmondi hogy mennyit. Hát belé is szagolt, oszt ojjan jó bort tsorditott belé, hogy mindgyárt félre állt tüle a kalapom. Ott hogy a Városerdejébe érkeztünk, leültünk egy nagy tzifra kükapu alá, oszt a sógor mingyán tüzet bagzott, oszt szalonnát pirítottunk. Hát gyön oda a sok nép, néz bennünköt s gyön oda egy máz pogányul, de mondok lármázhat az ur siket vagyok én Párisba mög azis löszök ameddig itt vagyok. Hát amikor a tüzet eltaposta, akkor értöttük mög, hogy a tűz erányába haragudott. Csakhogy mán akkor mögpirult a szalonna, hát nem bántuk, mög osztán hogy mögkénáltam a kulatssal a zü haragja is elmúlt. Nem ivott a borombul, de nem is bántott. Mink osztán, hogy ott lepött a zeste is, bámultuk a töméntelen sok lámpást, mög a sok hintót. — Mán mondok a sógornak, nem lőhet másképpen, tsak úgy, hogy itt tsupa báró lakik. Végtére a zitaltunk nekünk is jókedvünk kereködött, öszve ölelkeztünk oszt rá keztük a Tsitsónét, de arrul is tsak leparantsoltak bennünket. — No mondok hát mit ér a sok tündér utza, ha még végig se lőhet danóni benne. A TEJFÖL TORONY Másnap a vezető elgyütt hozzánk, hogy aszondi mi történt kentükkel mőte mögérköztek, szinüket se láttam. — Mögnéztük a várost mondok. Hogy mertek aszondi elindulni, hiszen maguk egy szót se tunnak faranciájul. — Tud a piz, mondok. Avval nekiindultunk a nagy Kiállításnak. Hát tsak elállt szömünk szánk, mikor a nagy tornyot mögpillantottuk. — Tyü a zirgalmát mondok a sógornak, mekkora harang lőhet ebbe a toronyba? — Ez a Tejföl Tornya, magyarázi a vezető tiszta vasbul van, oszt föl is lőhet rá mönni. — No mondok akkor föl is mögyünk rá, mögnézzük a harangokat. — Nints benne harang — aszondi a vezető. — Nincs-e? Hát osztán mér nints? — Aszondi mei' nem tsináltak. — Hát osztán mér nem tsináltak? — Mer nem is akartak. — Nem-e? Hát akkor minek ez a nagy fene Torony? De mán azt ü se tutta mögmondani. El akart vinni bennünköt a babilonyokba. De mink tsakhamar elvátunk tüle, hogy mondok babilonyt már láttam én Pestön is, de ilyen Tornyot egyet se, gyerünk föl rája, még a nyakam is mögfájdult ojjan szörnyű magos vót. Mondok a sógornak, mit lát kend a tetejin körösztöt-e vagy tsillagot, vagy kokast? Mer én nem látok olyan magosra. De ü se látott. Egy gyerök ott árulta a Torony képit azt mögvöttem májig is ott van a tyükör szélibe. Ezön akárki mögszömröndér formájú ur is oszt lárELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemessér u van. Célunk nem mások bosszantása és po izálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!’ — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Ilj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — lélheti, hogy négy lába van a Toronynak, de mán Templomot nem tuttak melléje építeni, bizonyosan elfogyott a pizük. Mondok a sógornak mán sógor akár kálomista torony ez, akár luterányus, de föl köll mönnünk a tetejibe, mer ihole gőzös lyár ebbe föl le, hogy a tsuda verje mög. Hát beleültünk a bagonyba, de még a gőzösnek is ojjan magos vót az a torony, hogy kétször is mögállt a tetejéig, hogy szusszantson. Ott aztán kiszálltunk, oszt körülnéztünk, hát annyi háztetőt se láttam soha életömbe. Fogjon mög kend háturtul mondok, lenézök. Fogott háturrul oszt leszömlélőttem hát a sok embör tsak ojan aprón bözsgött lent, mit a hangya. — No mondok, ez löhetött a dörék áts, aki ezt a Tornyot mögtutta tsinálni értötte az mestörségit. Mit gondol kend sógor? A sógor tsak a fejit tsóválta. — Mán aszondi innen a M- önnyek országa se lőhet messze. El is montunk egy miatyánkat, hogy mondok innen bizonnyára fölhallatszik. Aggyon Isten a magyarnak bort, búzát, békességöt, lyó egésségöt, a többirül osztán mojd gondoskodok én a falu lyavára.--------------.-^3 &s>-.-------------A BÖLCS SÓHAJA Az egyik görög bölcs, akinek felesége a házsártosságáról hires volt, igy sóhajtott fel: — Boldogok a tücskök, mert asszonyaik némák...--------------------------SZELLEMES VÁLASZ Wagner Richárd a hires német zeneszerző több alkalommal kapott estély-meghivót egy feltűnni vágyó bárónétól. Wagner nem kedvelte az ilyen meghívásokat és sohasem fogadta el azokat. Egy alkalommal a báróné sokat sejtető meghívót küldött: “ . . . báróné csütörtökön 4 és 7 óra között otthon tartózkodik.” A Mester már unta a dolgot és a meghívó hátlapjára a következőket irta s igy küldte vissza a bárnónénak: “Wagner Richard szintén.” Nehogy elfelejtsek előfizetni a “Kis Dongó”-ra !
