Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-09-20 / 18. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1963 szeptember 20. Harangozó fogadása (Folytatás az 5-ik oldalról.) se járt a szemére, de különben se’ volt sokat lustálkodó ember. Egész megfrissülten neki indult a hajnalodásnak. A szögletig vele mentek a cigányok. A lépdelésben újra kétkedőén szólalt meg a kontrás: — Még se hiszem a Devlának se, hogy vissza ne jött volna tiz üveg serért! Én viszszagyünnék — nem mondom — a hatodik határbul is. Harangozó leintette. — Megtanájja biz énnállam, akármikor keresik rajtam. A gesztenyesorban terjeszkedni kezdett a világosság. A cigányok arra tartottak a temető alá. A Harangozó gyereknek eszébe jutott valami. Hátha nem gilt a fogadás. — Hát legalább ászt nézzük meg, visszavitte csakugyan a fejfát . . . —.Nézzük no, — mondták a cigányok, amely különben is kiváncsi fajta. Nekikapaszkodtak a lankásnak s egyenkint besomfordáltak a temető kapuján. A kontrás zsebkendőjével lecsapkodta meg nedvesedett, poros nadrágját. — No még ilyenkor se jártam erre. — Dörmögte maga elé a bőgős. A Harangozó gyerek előre ■lépdelt, nyomába’ baktattak a cigányok. A temetőben csak a szél volt ébren, az akáca bokrok álmodoztak a hajnali pára alatt. A termetes nagybőgős ' előrenyujtóttá hosszú nyakát, hogy Gondoljon az ÓHAZÁBAN szenvedő VÉREINKRE ! Aranylakodalom Az Urnák 1963-ik esztendejében, szeptember 3-án volt 50 esztendeje annak, hogy az ifjú és délceg Lőrincz György szépséges menyasszonyát oltárhoz vezette.A jó Isten által megáldott frigynek a hosszú évek alatt voltak napos és borús oldalai. Az ötven esztendő-lombhullató szeptemberei azonban a feledés jótékony homályába borították a küzdelmes évek szenvedéseit. A ritka és nevezetes évfordulói ünnepséget augusztus 25- én tartotta meg a népes család. Az ünnepeltek nagy örömében osztoztak kedves gyermekeik és rokonaik is, akik Floridából, Gary, Ind.-ból, Bethlehem, Pa.-ból és Northamptonból jöttek el és elhalmazták a drága jó szülőket és kedves ronokat jókívánságokkal és az ajándékok sokaságával. Az ünneplő házaspárnak, — úgy is mint a “Kis Dongó” régi kedves előfizetőinek, — mi is minden jót kívánunk. Éltesse őket a jó Isten még számos éven át erőben, egészségben, gyermekeik és hozzátartozóik igaz örömére. átlásson a többiek vállán. A többiek megállották, körülnéztek. A bőgős egyszerre csak meglátja a sir árkába vetett cifraszürt. — Vakujjak meg, ha nem a Pisti szűre az ott ni a fűben. Odanéztek. — Azám. Csakugyan. A kontrás átugrott egy öreg siron. Visszafelé fenyegetett a többiekre. — Csitt csak ... Itt alszik-e? — No né’ má’ . . . Oszt igazán . . . — Hát mégis csak újra kihozta. — Vélekedik a Harangozó gyerek. A bőgős- odaáll a háta mögé a kontrásnak. — Kejj fel, hé Pisti... Kihűl a ser. Pisti nem mozdul. A Harangozó gyerek mustrálgatja a nyakáig süppedt fejfát. — Nézzétek-e. Leszögelte ez a szűre ujját. Keltegetik. Nem ébred. — Ennek alighanem baja történt. — Szólalt meg a 'kontrás. — Egész hideg, akár a jég. — No biz’ e alig ha meg nem halt. A bőgős rábólintott a nagy fejével. — Meg . . .istenccse. Vége már annak . . . — Hej . . . hej ... de fain gyerek vót . . . Olyan csak, hogy náne párja. Az okos primás megvakargatta a fejét. — Mégis mi baja eshetett neki? A kontrás kivette a szájából a csutorát. — Hogy mi baja lett, ászt nem tudom, de hogy meghalt, annyit tudok. Már most, hogy mi ölte meg, ászt majd megmongya a gyarmati doktor, de én nektek annyit mondok, vagy a kereszt . . . vagy a szűr . . . vagy a szive . . . Vakujjak meg, ha nem igaz. Elcsendesültén megindultak kifelé a temetőből, elől a Harangozó ment, utána a három cigány. Átgázoltak a harmatos szénán. A kontrás megint megpucolta a zsebkendővel a cipőjét. A kertek alatt a Harangozó gyerek elköszönt a cigányoktól. Hátulról besurrant a szilvásba és összeszedte a feje alját. Azon spekulált, hogy ő költse-e fel a jegyzőt, vagy majd elvégzik azt a cigányok. Mégis meggondolta magát. Úgy kívánja az hiedelem, hogy ő menjen. Peckesen, fontos szerepe tudatában büszkén kilépkedett a kapun. Egyre az motoszkált a fejében, hogy egyszer volt valaki, aki megnyert egy tiz üveg sörös fogadást, de a sörért már nem jött el . . . Mire a községházához ért, akkorra már a cigányok is odaértek a községháza ablaka alá. Fázósan összegubbadva somfordáltak a kapu alá. A hűvös, hajnalban a szemük fekete, meleg volt, hunyorogtak véle egymásra a lehelletük felhőjében, mint mikor sötét felhős éjszakában néhány csillag nevetve pislákol az égen. A skót kutyája A skótnak remek idomitott vizslája van. Már többen meg akarták venni, de nem állt kötélnek, Egy nap azonban két vevő is alkudott a kutyára. Egy amerikai és egy angol. Az amerikai tizenkét fontot kínált, az angol tizenegyet. A skót a legnagyobb meglepetésre az angolnak adta oda a vizslát. — De uram — érvelt az amerikai — én tizenkét fontot kínáltam! — Nem tesz semmit — mondta önérzetesen a skót — egy fontért még nem lehet megingatni bennem a hazafifiasságot. Amikor a két vendég elment, az asszony rátámadt az urára. — Mondd, megőrültél? Tudod te, milyen nagy pénz egy font? Miért nem adtad az amerikainak? Azért, fiam mert a vizsla Londoból egész biztosan hazaszökik, de az Atlanti-óceánt már nem tudta volna átúszni. --------------------Okos megoldás Egy kis távoli faluban nyaraló orvos-professzor, aki nem igen szokta meg a korai fölkelést, nyaralása első napján kétségbeesetten konstatálta, hogy a kondás hajnalban épp az ő ablaka alatt hívja össze hangos tülköléssel a csordát. Tülkölése mindig felverte álmából, s azontúl nem tudott elaludni. Hosszasan töprengett, hogy mit tegyen ez ellen. Megkérje a kondást? A csökönyös sváb csak azért is fölverné minden hajnalban. Hát elhivatta magához: — Nézze, fiam, — mondta neki — maga olyan szépen tülköl, hogy az már igazán valami nagyszerű! Ha megígéri, hogy minden reggel az én ablakom alatt tülköl, minden nap fizetek magának egy pint bort. A kondás boldog volt, minden nap torkaszakadtából tülkölt s minden nap megkapta a professzortól a maga pint borát. Néhány nap múlva azonban a tanár beszüntette a bort. A kondás jelentkezett: — Doktor ur elfelejtette a bort. — Nem felejtettem én el, — mondta a professzor — hanem meggondoltam a dolgot. Nem ér meg a maga tülkölése egy pint bort. — Igen? — mondta a kondás — hát akkor várhatja az ur, amig még egyszer az ablaka alá jövök tülkölni! S azóta a falu túlsó végén tülkölt és a professzor nyugodtan tudott aludni. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó” Előfizetése egy évre 4 dollár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —
