Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-02-05 / 3. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1963 február 5. Göre Gábor bíró úr levelei így vöt tovább No azután a nemzeti színház mellett kovártélyoztuk be magunkat egy másik hotel szállásba. Az még úribb vót, a pintzébe mönybéli szépön muzsikáltak. Ott dörágább is vót a szállás egy egész forinttal, de legalább két ágyat attak érte. Mögnéztük, hogy bé van-e tetőzve a szoba, hát be vót. Mingyán le is feküttünk, a gyönyörüségös paklanyos ágyba, oszt mondok a sógornak, hogy mondok, fújja el kend azt a györtyát. Fujkáli a sógor jobbrul is, balrul is, tsak úgy dagad belé i az nyaka. — A zegér ögye mög aszondi, mibül van ez a györtya? Akármi lögyek, ha nem övegbül van ez. —- Nem lőhet a mondok. — De a. Hát tsakugyan. De ojan tsudálatos györtya vót, hogy káprádzott a szömünk tüle, hát tsak forgolóttunk. Mondok, kend se alszik sógor? — Fene azt a györtyát, — aszondi bánt a fényössége. Éngöm is mondok, borijja kend rá a süvegit. — Nem borítom biz én aszondi, mert hátha mögég! ö. m. a f. —Mondok, hát keressünk valamit, ami nem ég mög, hát tsakugyan találtunk is egy j portzolány fazokat, azt borítottuk rá. Hát még röggel is azonképpön égött a györtya, egy csöpp se hibázott belüle. Mondok aztán röggel az kernyelnek, hogyan szokás elfujni ezt a zujfajta györtyát? — Aszondi, tsavarjon kend a fülin ögyet, elalszik. Avval hitták, hát elszaladt. De hiába tsavarom az fülemet, nem alszik el a gyertya. — Mondok a sógornak, talán a kend füle alkalmatosabb. Hát ü is tsavargati, de mind hilyába. — Mondok a kernyelnek, tisztőt ur, mit bolondozik maga mivelünk? Nem alszik el az györtya. Hát lám milyen huntzut a nimöt, akkor láttuk, hogy nem a zembör fülit köll megtsavarintani, hanem a gyertyáét. Azután mögálltunk egy hejön, ahol nagy ordétó bötükkel ki vót irva, hogy aszondi hogy aszondi Magyarok bégyövetele olvasom, hogy aszondi “óriási ökörkép”. Mögszólal egy ur, hogy aszondi, nem ökörkép az, hanem körkép. Mondok, akár ökörkép, akár körkép, de tsak valami nevezetös kép az, hogy igy ki van Lapképviseló'ket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: .................................................................................. Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — nyomtatva, oszt hogy a bémönetel 50-ven karaj tzár, hát valami lyelös kép lőhet, aminőt öregapám se látott. Mondok oszt a sógornak, hogy mögtapasztajjuk-e? A sógor derágállotta, hogy aszondi, félnapszám e kapás időbe, de mondok e nélkül nem möhetünk haza. Hát kiballagtunk a város erdejibe. Mondok ott egy urnák, hol gyónnék bé az magyarok? Ott aszondi, abba a zöveg tetejű házba. Hát oszt hogy oda békövetköztijnk megváltjuk az bilétát, nem engedtek abbul se egy garast se. Mögindultunk a sok garáditsony fölfelé, tsak hágunk, hágunk hát ojan kávés szobába érközünk, amijét mán másutt is tapasztaltunk. — No mondok sógor ez lyól kezdődik, noha nem magyarosan, mert akkor bort mérnének itten, dehát lögyünk urak, éjjünk urasan. Aszondi a kernyel, babbal kívánjuk é a kávét? — Babbal? mondok még nem tapasztaltam, dehát ha úgy szokás és ha nem dörágább. Nem, aszondi egy a zára. No hozott is, de se kívül, se belül nem láttunk babot, se kávét, tsak a sok hab. Körül nézők, hogy sógor mondok, talán borbéj mühej van itt? De a sógor mán akkor mögtanálta a hab ajján a kávét. Hát lehajigáltuk a habot a zasztal alá, oszt igy ittuk valahogy a kávét. De sehogyse ízlett, hát bizony elővettük a kulatsot, lötyögött még valamitske benne. Rá is gyújtunk közbe aztán mondok az kernyelnek. Halli-e tisztőtt ur ö. mö. a f. hát gyónnék- e mán azok a magyarok vagy nem gyónnék, akkor mink mönünk. Hát aztán egy nagy ürgéjükön föligazitott bennünket oszt ott láttuk az magyarok bégyüvetelit. Láttuk Árpád apánkat is tsakugyan dörék embör, álgya mög a magyarok Istene és ippeg akkor verték a magyarok a nimetöt, mikor j mink bent vótunk és előttünk ! is leselkedött két nagy fene nimöt a parton. Oda is kajáltottam, hogy mondok, vigyázzunk leginyök! A sógor is nagyot kurjant, i hogy aszondi — tűz! tűz! Ég a malom! ö. m. a f. Hát tsakugyan égött. És lám tsak mögszólit egy, ur, hogy ne lármázzunk, mer égni köll annak. — Mondok hát mire való a tüzótóság? No aztán, hogy láttuk a föjhő állásárul, hogy esső kerekedik, kifordítottuk a szűrünket oszt úgy nézelöttünk tovább. Láttuk a szent áldozatot is ahogy pogányosan áldoznak, tsak a lovat sajnáltam, hogy i mögér vagy 300-áz pöngőt, in-; kább egy-két végrehajtót ál- j doznának. I No aztán, hogy lyavába tapasztalkodunk, aszondi a zur, hogy kifelé. — Mondok mér? Aszondi mer este van. — Este? mondok, iszen mink is láttyuk taián, hogy még a nap se nyugodott le. Hát akkor állott el szömünk szánk, mikor aszondi a zur, hogy a tsak fős ve van. — No sógor, mondok, hogy hát ilyen hutzut ez a Buda Pest, hogy még a napot is föstik.------------. S-.-----------TALÁLÉKONY RÉGISÉGKERESKEDŐ Odahaza Budán volt egy igen élelmes régiségkereskedő. Egy alkalommal megvásárolt öt kis szobrot s nyomban ki is tette a kirakatába és, ezt irta a szobrok alá: “Az öt érzék.” Hogy, hogysem, idővel sikerült az öt szobor közül egyet eladnia. Erre megváltoztatta az aláírást ilyenformán: “A négy évszak.” Kis idő múltán megint csak elsütött egyet közülök. Maradt három. Most ezt irta alájuk: “A három grácia.” Amikor már csak két szobra maradt meg, ezt a címet kapták: “Ádám és Éva.” Végül csak egy szobra maradt. Ennek pedig ilyen feliratot sütött ki a derék kalmár: “Magánosság.” Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó" Hevesi dalok SZÉP LEÁNY A BARNA Szép leány a barna szép leány a szőke, Mindenkinek szebb a saját szeretője. Nem jártam utána mégis kaptam egyet, A föld kerekségén a legédesebbet. Öröm a nappalom, nyugodt az életem, Mert az én menyecském, nagyon tetszik nekem. Szeretem a szemét, selymes barna haját, De legjobban mégis csókos, piros ajkát. Minden ember tudja: jó asszony kincset ér, 4 Szerelmetes szívvel vigasztal, ha baj ér. Aztán el-el járunk ide a szomszédba, Ahol jó bort mérnek: a HEVESI BÁRBA. Hevesi Cafe Angyal Ernő és Semperger Gyula tulajdonosok. 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan
