Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-09-05 / 17. szám

2-IK OLDAL Kis Dongó 1963 szeptember 5. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: MI VAN A FÖLD ALATT? — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás) Azért nem támadt a levele­zésben semmi zavar. Az ellen­őrködés pedig lehetetlen volt, mert a szeretők sohasem be­szélhettek egymással. Mert a marquis jól tudta őriztetni nejét. A jámbor cseléd azután, mikor volt vagy tizenkét leve­le egy rakáson, elvitte azokat a marquis úrhoz, s eladta neki egy jó csomó pénzért. Malmontnak éppen az nap adták ki az utat Olivánál,'mi­kor e leveleket megkapta. Volt neki legalább min mulat­ni magát. Először felbontott egy levelet Ardentól. Abban ez volt: “Elveszett mennyországom! Utólszor akarok előtted meg­jelenni a siren innen. Amennyi örömet veszték el, annyi fáj­dalmat nyertem emlékedben. E fájdalmak közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem fe­ledni. (Már ekkor bizonyosan eldugott a hü cseléd egy párat a neki szóló levelekből.) Bár hihetném azt, hogy boldogsá­god feledteté emlékemet. Adj választ csak egy szóval, csak egy intéssel, ha feledni akarsz, megkönnyitem azt rád nézveí elmegyek olyan messze, hon­nan hirem se jő vissza. De ha gondolsz reám, várni fogok az időkkel; messziről látlak, bol­dog leszek, lelkem körüled fog járni, s tán ha egyszer meg­őszülök, könyörül rajtam az ég! -— akkor is úgy foglak sze­retni .miként most.” Malmont elnevette magát. — Ez a fiú várni akar ad­dig, mig én meghalok; vájjon hány esztendővel fiatalabb, ná­lam? A másik levél a nőtől volt. Ebben még szebb dolgokat ta­lált a marquis: “Lelkemnek jobb fele. Két­ségbeesésem véghangja szól feléd. — Elhagyott Isten és ember, elhagytál te is (alkal­masint ez sem kapott már egy­néhány hozzá küldött levelet). Nincs erőm tovább élni. üldöző ördögöm (ah, ez én vagyok! gonddá a marquis) óhaj tóttá teszi előttem a percet, mely­ben a hant a koporsóm fede­lére fog hullani. Ez az egyedüli nyugalmas gondolata lelkem­nek. — Oh légy könyörülő irántam, csak egy sort, mely­ből megtudhassam, hogy meg leszek siratva, s örömmel tá­vozom innen. — Isten veled!— Csókold meg e levélkét, én is megcsókoltam azt; gondold, hogy engemet csókolsz benne.” Malmont széttépé a levelet, azután hidegvérrel mondá ma­gában: — Amit kívántál, az meg­történhetik. Másnap kocsira ülteté nejét s elvitte magával Issoduneba. Félévig ott éltek, akkor meg­halt a nő és eltemették. Szüleinek azt mondták, hogy agyonbusulta magát, ! meghalt szivszakadásban, s azok megnyugodtak benne. Egyébiránt nem lehetett pana­szuk a marquis ellen, mert az pontosan kifizette nekik a kötelezett móringot, neje ha­lála után. A marquis visszatért Paris­ba, s ezúttal mint kérő mutat­ta be magát Olivánál. A delnő elfogadta őt. Tudni­illik fogadta házánál. A to­vábbi még kérdés alá jött. Az első találkozásnál azt a különbséget fedezte fel Olivá­nál a marquis, hogy mig előbbi hódolatait haraggal utasitá vissza, a mostaniakon nevet. Oh, pedig mint illett neki mind a harag, mind a nevetés. Lehetetlen volt őt még annál jobban szeretni. Malmont vagyonát, nevét, szerelmét tévé a hölgy lábai elé s az nevetett rajta; pedig a marquis gazdag volt, fényes nevű és szép férfi. — Kedves marquis, én mon­dok önnek egy jótanácsot. Mi­kor szolgát akar ön venni, vi­gyázzon, hogy ne vegyen ma­gának urat. — És ha épen urat akarnék venni? — Akkor jó helyen keresked­hetnék nálam. Csakhogy mi mind a ketten nagyon jól is­merjük már egymást, és igen régóta. Úgy hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó11 Előfizetése egy évre 4 dollár. tanított sírni. —- És nagyon sokat sírtam az ön nevén, higyje el. És most azt hiszem, — hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit nevethetek rajta. A marqust nem hozta e cél­zás zavarba. Régen készen volt rá. Elismerem, hogy végtelen sokat vétettem az ön anyja el­len, s ha nem bántam volna azt meg ezerszer, nem jöttem volna ide, hogy bűnömet jóvá tegyem. Kegyednek elrablott nevéért saját nevemet adom, a nyomorért, amit szenvedett, átadom mindenemet; éljek én kegyelemkenyéren önnél, s a szenvedésekért, miknek köny­­nyelmü szerzője voltam, úrrá teszem kegyedet sorsom fölött, hatalmában áll azokért bosz­­szut állni rajtam, vagy megbo­csátani. — Úgy hiszem, ilyen szépen beszélnek minden nőhöz, mi­dőn feleségül kérik. És én még egyet sem ismertem, akinek helyét irigyeltem volna. Bizo­nyosan még édesebb szavakat is mondtak ennél a saint-de­­nisi esketőn, ahol anyámat megcsalták, óh, ott még es­küdtek is! Igaz, hogy nem va­lódi lelkész előtt, de az Isten előtt és azt sem tartották meg. Lássa marquis, én bennem na­gyon régi ez a fájdalom, sokkal régibb, mint az élet. Annak, hogy önt itt elfogadom s ön­nel beszélek, sőt még vallomá­sait is végighallgatom, ne ke­resse ön más okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva minden iránt, hogy még gyű­lölni sem tudok; — mert ha gyűlölni tudnék, ez volna az első indulat, amit ön iránt éreznék. De nem érzek sem­mit. Olyan távol tartom ma­gamat mindenkitől, hogy nem érezhetek. Szánom azokat a szegény gyarló nőket, akik hisznek, szeretnek, azután gyűlölnek és panaszkodnak, akik megkötöztetik magukat egy vékony pókhálóban, s ott vergődnek, mint a szárnyasze­­gett pillangó. Nem tartozom közéjük. Nem hiszek és nem csalatkozom. Önző vagyok, önző a legnagyobb mértékig. — önnek nagyon jól kell ér­tenie, mit tesz ez, mert ön ma­ga is az. Malmont hallgatott, vala­min gondolkodott magában; a delnő pedig figyelmesen néz­te a gondolkodó arcát, mert meg akarta tudni, hogy mire gondol most? — És... talán meg is tudta. — Egyetlen asszonyt irigyel­tem életemben, — szólt Oliva könnyű elbeszélés hangján, mintha csak puszta mesét mondana mely épen most, eszébe jutott, — egy gyilkos feleségét. A férj dühből megölte ellen­felét, s kénytelen volt futni a törvény keze elől. A nő védte, rejtegette, ápolta őt, egyedül ő ismerte menhelyét. A férj éle­te egészen a nő kezében volt. Mennyi aggodalmat, mennyi gyötrelmet kiállt ez asszony, Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. mennyit fáradt, tűrt, nélkülö­zött — és mégis milyen boldog volt. Valahányszor férjével ta­lálkozott, annak fájdalmas sze­relme ölelte át, annak hála­­könnyűi üdvözölték. Az üldö­zött vigasztaló angyalát látta benne, ki őt az egész világ igazsága ellen védte minden erejével, mit a nőnek a szere­lem kölcsönöz; még önlelkiis­­merete ellen is, — s aki őt egy szavával semmivé tehetné, ha ellene talált volna véteni... Ezt a nőt tudtam irigyelni. Malmont arcán egyre olvasha­tóbbak lettek a gondolatok Olivának e szavai alatt, ki mentői többet olvasott azok­ból annál nagyobb borzadályt érzett lelkében. — Kegyed tehát irigylé e nőt, mert az, ha neki tetszett, férjét a vérpadía küldhet? —■ kérdé a marquis, olyan csodá­latos mosollyal, amit ajkainak vonaglása minduntalan eltor­zított. — Igen. Ez az ember lehe­tett egy őrjöngő, egy démon; amiatt, akit szeretett, megölt egy embert, akit gyűlölt, — az­tán kezébe adta magát annak életre-halálra, akit szeretett. Hogyne lett volna viszont sze­retve?! A marquis arcát egyre job­ban elhagyta a tettetett nyu­galom. Lelkében küzdő eszmék tükrözték magukat azon visz­­sza; s midőn a delnő mintegy elíagadtatással mondá: hogy­ne lett volna viszont szeretve! a marquis elveszté józan eszét s reszketve mondá a csodála­tos hölgynek: — Oliva, ön engem megté­­bolyit. őrült vagyok, midőn beszélni hallom, ön az éle­tet kívánja a szerelemért. — Én átadom önnek életemnek titkát, melyet ha elárul ön, nem visz ugyan a vérpadra, mert magamnak is van bátor­ságom egy pisztoly ajkát meg­csókolni, de visszavonhatatla­nul elveszít. El fogja-e hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni fogom örökké, hogy semmivé tehet, ha valaha megszűntem önt szeretni? (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szük­ségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a cimen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.

Next

/
Thumbnails
Contents