Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-08-20 / 16. szám

2-IK OLDAL Kis Dongó N 1963 augusztus 20. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: MI VAN A FÖLD ALATT? — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) Tüzkigyók siklottak a kiütött háztetőn keresztül. A tűzijá­ték kissé rosszul volt időzítve, de azért tökéletesen sikerült; Egy perc múlva az egész palo­ta lángba borult, aki még esz­méleténél maradt, menekült a lépcsők felé, azokat pedig, ki­ket az első rázkódás döntött le lábukról, nem maradt más mód a szabadulásra, mint a folyosóról az udvarra leugrál­ni. Ezt próbálta meg a tékoz­ló fiú is, hanem biz az a nya­kát törte benne. Ezer kár érte, hogy nem valami fényes lóver­senyen történhetett meg vele a nyaktörés. Az öreg Delmaure maga bennégett a kastélyban, s ve­le együtt a végrendelet is. Most azután nem maradt a bárónak egyéb örököse, mint az eltaszitott leány. A törvény őt ismerte el a megholt összes vagyona birtokosának. — Ki tegnap koldus volt s a halál nemeiben válogatott, hogy a legcsufabbat az éhhalált elke­rülje, ma mint kétszázezer liv­­re birtokosnéja löt üdvözölve. — De kárpótlás volt-e ez a megőszült hajért? Hát aztán mit tettek a ro­konok? A nagyvilág? Természetesen kiengeszte­­lődtek. A gunyolókból tömjé­­nezők váltak. Camillának már nem igen lehetett hízelegni, de magasztalhatták leányát, a szép, tündéri Oliviát. — Olivia meg még jobban gyűlölte őket most, midőn hízelegtek előt­tük, mint akkor, midőn üldö­zőik voltak. De hátra volt még az utolsó bünhődése a könnyen hivő nő­nek, amiért egyszer tudott sze­retni. Ez a mindnyájunk bün­hődése: a halál. — Olivia ott volt ágya mellett, midőn hal­doklóit. — Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig imádkozott haláláért. Megszoritá leánya kezét, azt mondát neki: “ne szeress sen­kit” — és megszűnt élni. Oliva eltemetteté anyját — hem a büszke nemzetségi sir­­boltba: oh a kevély Delmaure bárókat hogy sérthette volna meg azzal? :— Hanem egy szép kis virágos ligetbe, mely rószá­­val és jázminnal volt teleül­tetve; ott egy sima, egyszerű fehér sirkövet állíttatott fel eléje, s arra nem Íratott mást, csak annyit: “Anyám”. Hisz azt csak nem vésethet­­te oda az egész világ gunyka­­cajára aranyos betűkkel, hogy “itt nyugszik Delmaure Ca­milla kisasszony, kit leánya sirat”. Az előítélet még a sirkövet is megbélyegezte. Még a halott­nak sincs kegyelem. A gyermekévek szenvedései, a gyönge kor súlyos tapaszta­lása, eltörölhetetlen nyomot hagytak Oliva szivében; koráb­ban tanult meg gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította őt az utóbbira. Különben is ritka gyémánt az igaz szerelem, az ő számára még ritkább lesz az. Minden­kin, aki hozzá közeledett, vet­te észre a bántó bizalmassá­got, amire jogot vélnek találni abban, hogy ennek a leánynak nincsen neve. Az apja gazem­ber volt, az anyja szerencsét­len; a leányra ez gyanús ár­nyéket vet. Akárhogy éljen, akárhogy érezzen, minden em­ber tudja, hogy az apja gaz­ember, volt, az anyja szeren­csétlen. Ez a tudat végkép elkeserité. — Látta, hogy szeretik, egy szóval sem akarják vele elhi­tetni, hogy becsülik is; jogot éreznek őt könnyelműnek tar­tani, s nem szenvelgik előtte azokat a költői ábrándokat, miket más ifjú leány előtt leg­alább hazudni szoktak. Néha pedig éppen olyan emberre is akadt, aki nagylelkűnek akart előtte feltűnni, midőn saját vagyonát elpazarolva, hajlan­dónak mutatta magát a név­telen gazdag nőt egy törvényes és világképes névvel és címmel megaj ándékozni. Lehet-e szomorúbb tüne­mény a világon, mint egy fia­tal nő, akinek a sors ember­ismeretet adott? Oliva ezt a szomorú szerepet igen vígan tudta eljátszani. Ha keserű élettapasztalásaival zárdába megy, kinevetik s az-A “Kis Dongó" hirdetései a legeredményesebbek ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! tán elfeledik; de ő a világ za­jos közepében nyitott óremete­­lakot, oda gyüjté maga körül a világ bolondjait és mulatta magát rajtuk. Meghallgatta imádói őrjön­gését, elolvasta szerelmes leve­leiket, viselte bokrétáikat, en­gedte őket estélyein táncolni, borától megszédülni, mosolyá­tól megőrülni, szerelmet val­lani, magukat oktalan pazar­lással tönkretenni; hanem biz ez mind kárba veszett dolog volt; epedezés, levélfirkálás, bókok, megőrülés és pénzpa­zarlás nem használtak senki­nek semmit. A nő csak játék­szernek nézte őket. És ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint ebből az következnék, hogy a csalo­gatott, kinevetett rajongók el­maradozzanak tőle; hanem az élet másképen játszik; éppen ez hozta őt divatba. Az embe­rek annál jobban siettek e gyönyörteljes kinpadra, men­tői több áldozatot láttak már onnan kificamított ésszel, el­perzselt lélekkel lebukni. Ezen bolondok közé tarto­zott különösen egy férfiú, — akit Oliva már régebben is­mert. Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanuk egyike, aki anyjának színlelt házasságán jelen volt, s körülbelül ő ren­dezte az egész tréfát, úgy, ahogy végbe ment. Ez az ember volt Malmont marquis. A marquis Párisban lakott akkor, midőn legelőször meg­látta Olivát a színházban és abban az első pillanatban úgy belészeretett, hogy mikor az­tán a másik pillanatban meg­tudta, hogy ki ez a nő, már akkor az késő volt rá nézve. Talán, ha előbb hallotta vol­na,, hogy ki ül ott ama lilaszin damaszk függönyös páholy­ban, őrizkedett volna odanéz­ni, de így elébb megtörtént rajta az igézet, azután érke­zett a józan tudás, ami éppen olyan keveset használt neki, mint ittas embernek a hason­­szenvi labdacs. A marquis megkísértő a sze­rencsét. ő minden szerepre készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek a rossz világ mondja, ha éppen csak azt a férfit keresi, aki miatta koldussá tegye s aztuán főbe lője magát; neki az is tetszeni fog, ha pedig azt a sértett lel­ket találná benne, akinek őt a jó világ hiszi, akkor ő is tudni fogja, mit tegyen. Nemes bá­nattal, töredelmes szivvel kö­zeledik hozzá, elismerni bűnét, mely őt nevétől megfosztá, de jóvá teszi azáltal, — hogy egy uj, fényes névvel kínálja meg, saját magáéval. A terv kezdete nem volt ne­héz; az ember csak egy láto­gatójegyet tesz kockára, ha azt elfogadják, akkor nyitva az ajtó s azontúl segít az ész, — vagy az esztelenség. Az első lépés sikerült, a ma­­quis látogatását elfogadták. — Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Az úrnő igen kegyes volt, nem mutatott régi haragot a haj­dani üldöző előtt, sőt igen nyájasan bánt vele; meghívta estélyeire, elfogadta páholyá­ban, szeretetreméltó kezdett lenni; uj imádóját kitüntető; engedte szenvedélyét nőni, mig egyszer a láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy őrült pillanatban minden va­gyonát oda ajánlá igézőjének. Akkor azután Oliva kitiltá őt a házából s többet meg sem látta, akárhol találkozott vele. A marquis értette a dolgot. — Ő “csak” vagyonát ajánlá fel a hölgynek s azért kiadták neki az utat. Ennek több kell, ennek a kéz is kell: azaz, hogy 3 név. Ebben pedig egy kis akadály volt a marquis előtt; neki neje volt. Még pedig fiatal neje, akit pár év előtt vett el. Azt is szenvedélyből vette el. Szegény polgárleány volt, kit nem tudott más áron megven­ni szigorú szüleitől, •— mint a házasság árán. Amáliának hívták a szeren­csétlent. A marquis, amilyen nagyon beleszeretett Amáliába, olyan hamar meg is unta. — A nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez a leg­jobb ok arra, hogy a férj el­idegenüljön. A nőnek más ideálja volt; egy leánykori fiatal ismerős, valami orvos: Florion Ardent­­nek hitták. Ezt a férj nem tud­ta. — Ámbár azt sejtette, hogy az a szív, amit ő nem tud fel­nyitni, bizonyosan belülről van bezárva, valaki lakik már ottan. A nő és a fiatalkori kedves azután is leveleztek egymás­sal. Volt egy közbenjárójuk: Amália szüleinek egy régi hű­séges inasa, az hordta a leve­leket pontosan Amáliától Ar­­denthoz és onnan vissza. Ezt rendesen nagy hűséggel hajtá végre. Hanem azért minden har­madik, negyedik levelet meg­tartotta magánál a küdöttek­­ből, hol a férfitól, hol a nőtől. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hivek lelki szük­ségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.

Next

/
Thumbnails
Contents