Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-02-05 / 3. szám

1963 február 5. Kis Dongó 5-IK OLDAL A Ferences Atyák kápolnát és zárdát építenek Youngstownban nungjából, se szivarra, se pá­linkára. összerakta a garaso­kat két vászonzacskóba, és a nyakában hordozta, hogy azt mondja: — Kell az esküvőre. Aztán a fehérpénzes-zacskót úgy hivta, hogy: édesanyánk, a rézpénzes zacskót meg: édes­apánk. Mindez csak a temetés után jutott eszünkbe. Megnémult aztán, mint a bolondok szoktak. Csak egy­szer este szólt hozzám, mikor már feküdtünk, hogy azt mondja: — Emlékszel e otthon arra a görbe hársfára az alsó föl­detek mellett? — Hogyne emlékeznék, — mondok. Akárhányszor állot­tam alatta, mikor az esső esett. — Hát, — azt mondja, — Iáttad-e rajta azt a két szivet bevágva? — Nem én, — mondok, — nem láttam. — No, — azt mondja, — láthattad volna pedig ottan. De betű nincsen benne. Oszt úgy van belevágva, hogy az egyik belehajlik a másikba. Gondoltam mingyárt, hogy megint bolondján van, hát mondok . — Hallgass, mert ránk szól­nak. El is hallgatott, de kisidőre megszólalt: — Holnap majd megmon­dom, mire kérlek. De nem mondott másnap semmit. Mikor megjött a lakodalmi aprólék őt is megkináltam. De nem evett. Pedig a kalácsbul is kináltam. Csak a levelet hallgatta meg, hogy kik vó­­tak a lakodalomba. Minden-, kire bólintott a fejével, mint aki részeg. Mink aztán sokat danol­­tunk. Apám nótáját is elda­­noltuk, hogy: Tisza mellett nem jó lefeküdni. Meg a te nótádat is eldanol­­tuk Nacza ángyom, hogy: Csak az a jó Isten tudja az égbe. A káplárnak is megtetszett a Nacza nótája, csak Jancsi nem dalolta velünk. Azt mond­ta, fáj a feje, pedig hát csak a szokott bolondján vót lefeküdt a sötétbe. De nem hagytuk nyugodni, kivált a káplár ur. Rákiáltott, hogy aszongya: — Gyere ide sündisznó! Mert én most szavalok. Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen oda­ült. A káplár ur meg fölvette a poharat és felköszöntötte az uj házaspárt, hogy azt mondja SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. Előfizetése egy évre 4 dollár. a jó Isten pántlikát csinált a boldogságból, és két szerető szivet kerestetett a földön; az angyal aztán megtalálta Mis­ka bátyámat meg Naczát, ösz­­szefüzte őket egybe. Ezen a szép köszöntőn mind­nyájan sírva fakadtunk, Jan­csi legjobban. — No, — mondok Jancsi­nak, — erre mán neked is kell innod. Mert, mondok, tudod, hogy nálunk úgy szeretnek téged, mint engem. Aztán, mondok, hát félig-meddig test­véred is volt a Nacza, mer az is falu árvája, te is falu árvá­ja vagy. Hát az ő egészségére. Erre megrázkódott, mint a kutya az esső után, és meg­ivott egy pohár bort a te egészségedre, Nacza. A káplár ur nem tudta, hogy Jancsi a falu árvája, hát el kellett mondani neki, hogy hogyan mentették ki Jancsit meg Naczát az árvízből, a ház födeléről, hogyan nevelték Jancsit a szomszédunkba, Na­czát meg nálunk. — No, — azt mondja a káp­lár ur, — úgy lett vóna szép, hogy Jancsi vette volna el Naczát. — Igaz, — feleltem rá. — Dehát ki tehet róla, hogy a Nacza az én bátyámat szerette meg? Jancsi megint lefeküdt. Nem is erőltettük többet. Mikor aztán a bor elfogyott, mink is lefeküdtünk. Hogy a Jancsinak ott vót az ágya az enyim mellett, egy­szer megszólal, hogy azt mond­ja: — Alszol-e! Én már aludtam, fölébred­tem a szóra. — Mi köll? — mondok. Azt mondja: — Ha levelet Írsz haza, Írasd bele, hogy tisztelem őket én is. Máskor hozzávágtam volna a bagnétomat, hogy minek za­var fel ezért az álmomból? De akkor azt gondoltam: zavaro­dott forma az elméje. Hát csak ráhagytam. Azt mondja kis idő múlva: — Apádat is, anyádat is, bátyádat is, Naczát is. De ezt már csak nyögve mondta. Youngstownban, az Alver­­nán, ahol a 70 éves Katolikus Magyarok Vasárnapja készül, a Ferences Atyák kápolnát és zárdát építenek. Október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén indultak meg az uj alvernai zárda alap­­munkálatai. Az egyszerűen, és vallásos Éjfél is jól elmúlt már, ami­kor a lövés zaja fölriasztott bennünket. Gyertyát gyújtunk, hát ott fekszik a Jancsi kereszuiláltal az ágyán. A lábával sütötte el a puskát és a hátán jött ki a golyó. A temetésen én vittem a keresztet. Ott vót a kapitány ur is. A katonabanda is szó­lott. Én az egész falu helyett ve­tettem egy kis fődet a sírjá­ba. Maguk helyett is édes szü­lőim, kendért is bátyám, érted is Nacza ángyom, hogy hát nyugodjon békébe szegény. Ezzel maradok szerető fiók koporsóm bezártáig és küldje­nek egy forintot, mert semmi pénzem nincsen és engem mindig pofoznak. mélységgel tervezett kápolna alkalmas lesz zarándokok fo­gadására, búcsúk és lelkigya­korlatok tartására. A kegyes adományokat küld­jék erre a címre: Franciscan Fathers 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. — Fiuk, — mondogatta Krúdy Gyula gyakran baráti körben, — a legfontosabb do­log, hogy az ember bármilyen körülmények között is meg­őrizze lélekjelenlétét! Amikor a gyapjú utcai színház leégett, a tűznél ott volt az öreg Per­­kátay bácsi is, aki arról volt hires, hogy mindig feltalálta magát, bármi bajban is volt. Perkátay bácsi most is nyom­ban nyeregben volt. Felugrott az egyik bársonyszék tetejére s onnan kiabált le a tolongó tömeghez: — Hölgyek! ... Urak! Min­denki maradjon a helyén! . . . Nincs itt semmi veszély! Tes­sék leülni! Krúdy itt egy kis szünetet tartott, hörpintett egyet a po­harából, mire az egyik jelenle­vő, akit izgatott a dolog, tü­relmetlenül megkérdezte: — S mi lett aztán Perká­­tayval? — Hogy mi lett aztán Per­­kátayval? — kérdezte vissza hamiskásan mosolyogva Krú­dy Gyula. — Hát az lett, hogy az em­berek csakugyan mind vissza­ültek a helyükre. S aztán Per­kátay is, meg mindazok, akik visszaültek, odaégtek ...---------------------------------­TANK — HARCKOCSI Valószínű kevesen tudják, hogy újságainkban oly gyak­ran emlegetett “tank”-ot (harckocsit) Thomas Tank ; Búrnál angol ezredesről nevez- i ték el. ö tervezte ezt a mozgó erődöt.------------------------—----------------------------------­állítólag a legdivatosabb szó: a jazz (dzsesz) is személynévből szár­mazik. Egy közkedvelt phila­delphiai dobos becézőnevéből. Az illető rendes neve Jack volt. Felvégi Szabó János Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Téli vágy — Irta: Kovácsné Páll Rózsa — Óhaza . . . Hol volt . . . — Mosolyog Talán volt . . hol nem volt . . . rajta a gyerek — . Vagy talán nem is volt ? óhaza . . . Csodaforrás . . . tündérkut . . . Bővizű, varázsos, fényes, Mint nyári égen a tejut . . . Óhaza . . . Lábnyom, mit befutt a hó . . . Futóhomok .... benőtt a fü, De tikkadt szívnek hüs nedű . . . Óhaza . . . Oh meleg, szines takaró . . . Alatta megbújni jó e nagy hidegben S álmodni . . . álmodni . . . álmodni Be nem telt régi . . . régi nyárról — és az édesanyánkról . . . LÉLEKJELENLÉT

Next

/
Thumbnails
Contents