Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-06-05 / 11. szám

1963 junius 5. 7-IK OLDAL Kis Dongó Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Ebben az országban csak egy módon lehet az ember bol­dog — ezt ön is megtudja mi­előbb! Trent felállott és kezet nyúj­tott a lánynak. — Hálásan köszönöm ezt a kedves fogadtatást! Szabad talán . . . — Jöhet, ahányszor akar, mindig szívesen látom! HUSZADIK FEJEZET. Útban Afrika felé. “Scarlett Trent ur, akit ‘az aranykirály’ néven ismernek, csütörtökön a ‘Poseidon’ nevű hajóval Afrikába utazott, hogy megtekintse kiterjedt birto­kait. Trent ur ezidőszerint milliomos. Ha azonban sike­rülne a Bekvando-társaságot úgy kiterjesztenie, ahogy a prospektus Ígéri, sokszoros milliomos lesz, Anglia leggaz­dagabb nábobja. Távolléte alatt éjjel-nappal építik pom­pás palotáját a Parkalléban, hova visszaérkezése után be­költözni kíván. Trent ur sze­rencsés pénzügyi vállalkozása­inak hosszú sora annyira köz­ismert, hogy szükségtelen azokat itt ismételni. Ki iri­gyelné azonban a gazdagságot valakitől, aki azt oly fejedel­mi módon tudja kamatoztat­ni? Trent urnák szerencsés utat kívánunk és mi előbbi ha­zatérést!” Trent kiejtette az újságot kezéből. Elmerülve gondola­taiba nézte a tengert. Ez egy cikk volt a sok közül, mind­nek ugyanaz volt a hangja. Irene jóslásai beteljesedtek. Jelentékeny szemé lyiségnek számított. Néhány hónap alatt csodálatos változások mentek végbe életében. Ha visszapil­lantott most erre, mindez va­lószínűtlennek látszott előtte. Mindaz, ami a legutóbbi idő­ben vele történt, olyan volt, mint egy álom. Mert százféle dologban is megváltoztak kö­rülményei. A rajta levő fehér öltönyt London legjobb szabó­ja készítette. Haja, kezei, tar­tása, arcának kifejezése — JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 mind más lett rajta. A hang­adó emberekre gondolt, akik­kel megismerkedett, a klubok­ra, ahol megfordult, newmar­­keti versenyistállójára, a bir­tokokra és a várakra, ahol vendégül fogadták. Legfeltű­nőbb volt, hogy úgy megköny­­nyitettek neki mindent. Kü­lönös beszédmodorát, ügyet­lenségét különböző dolgokban elnézték neki és ő egyre biz­tosabban érezte magát. Kevés ügyetlenséget követett el, ta­pasztalatlansága fölött előke­lőén elsiklottak, vagy megcso­dálták mint “eredetiséget”. És hibáit nagyon tapintatosan mégis tudtára adták. Irene Wendermot állott az oldala mellett, talányszerüen és buz­gón ,aki élvezte, hogy jóslása ily gyorsan teljesedésbe ment. Határozatlan a g g o d a lom vett rajta erőt, ha Irenere gon­dolt. Elmosódott fényképet vett ki a zsebéből és hosszan, figyelmesen nézegette. Mély sóhajjal tette vissza zsebébe és szeme az óceán nyugodt felü­letére meredt, ahol a napfény ezüstje játszott. Irene nélkül az élet mitsem ért számára. A kapitány, mint minden reggel, csatlakozott hozzá, hogy elbeszélgessen vele. Né­hány utas, akik látható nagy­rabecsüléssel kezelték Trentet, sétájuk közben megállották székénél. Szivarra gyújtott, azután sétálgatott a fedélze­ten. A tengeri levegő jól esett neki és emelte hangulatát. Erre az utazásra ellenállha­tatlan kényszer hatása alatt vállalkozott. Egy álmatlan éj­szaka határozta el, hogy sze­mélyesen meggyőződik róla, mennyi az igazság Da Souza célzásaiban. Nem élhetett to­vább azzal a szorongó tudattal, hogy élete minden pillanat­ban összeomolhatik. Sürgős üzleti ügyek szolgáltattak uta­zására alapos ürügyet. Ha a portugál értesítése megfelelt a valóságnak, akkor még foga­natosíthat ol yrendszabályo­­kat, melyek a nyilvános bot­ránynak elejét vehetik. Monty esetleg lemond részesedéséről, ha jelentékeny végkielégítést ajánlanak neki. Trent megelégedetten szív­ta szivarját, levette kalapját és homlokát megfürösztötte a friss tengeri levegőben. Mikor megfordult, uj utas állott előt­te. — Da Souza? Hogy kerül ön a hajóra? A portugál arca sárgább volt, mint valaha. Köpenye ál­­láig volt felgombolva. Sátáni öröm lángolt fel szemeiben. — Egy későbbi tehervonat­­tal Southamptonig jutottam. Meglehetősen sokba került és azzal ijesztgettek, hogy nem érem el a hajót. Amint látja, ez mégis sikerült nekem! — önnek azonban szánal­mas külseje van! Ha még van annyi ereje, hogy elmondhat­ja nekem, miért szegődik ily tolakodóan a nyomomba, na­gyon hálás volnék önnek. —Ezt mindkettőnk, de főleg a magam érdekében tettem! — Ezt gondolhattam volna! Mit akar tehát tőlem? Da Souza sóhajtva ereszke­dett le egy hajószékbe. — Le kell ülnöm, nem ér­zem jól magamat. Nem bírom ezt az átkozott tengeri levegőt! Egyébként én is kérdezhetném öntől: — Mit csinál ön itt? Mit akar ön Afrikában? — Meggyőződést szerezni ar­ról, vájjon az ön fecsegése Montyról megfelel-e a valóság­nak? — Őrült gondolat! Ez az ön­fejűség magára vall! . — Inkább már most válsá­got idézek elő, semhogy ké­sőbb teljesen tönkremenjek. Ezenkívül még úgynevezett lelkiismeretem is van. — ön romlásba dönti ma­gát és engem is tönkretesz, — jajgatott a másik. — Hogy kaphatom meg a negyedik részt, ha Montynak igénye van a felére? És hogy akarja neki mindazt kifizetni, amivel mint részesnek tartozik? Hallottam, hogy vannak lovai, jachtja és a Park-alléban palotája épül. Ha át kell adnia vagyona öt­ven százalékát, menthetetlenül vége van. — Remélhetőleg nem, — viszonozta Trent hűvösen. — Monty már nem élhet soká. Nem lesz nehéz vele kiegyez­ni. • Da Souza ülésének támlá­jában fogódzott. — De miért keresi fel ak­kor? ő halottnak hiszi önt. Sejtelme sincs arról, hogy ön Angliában van. Miért kell ne­ki ezt megtudnia? — Három oka van ennek. Szeretettel kérjük, ha hátralékba van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Első az, hogy esetleges megje­lenése beláthatatlan bajt idéz­ne elő. Másodszor — kemény természetem ellenére — nem bírja el lelkiismeretem, hogy öreg baj társam, akinek egy va­gyonnal tartozom, rabszolga­ságban sínylődjön. A harma­dik ok a legfontosabb. Ezt azonban elhallgatom ön előtt. Da Souza ravaszul pislogott. — Az első ok nem sokat je­lent. Azt hitte talán, hogy én nem tartom szemmel Montyt? Nincs a legcsekélyebb valószí­nűsége sem annak, hogy vala­ha visszatér hazájába. Ami a másik okot illeti, az öreg szel­lemi képességeit nagyrészt már elveszítette. És ha jobb anyagi viszonyok közé kerül­ne, ezt föl se tudná fogni. — Még ha magam is igy gondolkoznék, marad számom­ra a harmadik és legsúlyosabb ok. Da Souza leverten állott előtte. — Tudom, nincs semmi cél­ja, hogy más felfogásra térít­sem. De ön veszélyes játékot játszik és nem ér el vele sem­mit. — De mit tervez ön? Az ön utazásának bizonyára nem az a célja, hogy velem itt elszó­rakozzék! Trent végigsétált a fedélze­ten, azután visszatért előbbi helyére. — Da Souza, a maga utazása őrültség! Eléggé ismer engem és igy tudhatja, hogy szándé­komtól semmi sem téríthet el. Valami más rejlik a maga uta­zása mögött. Valamire készül, az bizonyos. De jegyezze meg magának, ha rajtacsipem azon, hogy megzavarja tervei­met, alaposabban leszámolok magával, mint annakidején, nyári lakásomban. Túlzott er­kölcsi aggályaim sohasem vol­tak, ezt jól tudja. És mintha az volna az érzésem, hogy az afrikai földön többé-kevésbbé megint az leszek ,aki voltam. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents