Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-06-05 / 11. szám
Már huszonnégy éves vagyok, szeretnek a kicsik, nagyok! BÍRÓSÁGON — Ön azt állítja, — mondja a biró, hogy tökrészeg volt, mikor a panaszt tevő hölgyet megcsókolta. — Igenis, biró ur. — S mivel bizonyítja ezt? — De biró ur kérem... Tessék csak jól megnézni ezt a hölgyet... . ^---------<«§§»»--------'■ AMNESZTIA IDEJÉN Rezeda elvtárs kegyetlenül becsiccsentett egy budai kiskocsmába és most az ilyenkor szokásos büförgő és egyéb műszaki mellékzörejeket hallatva, igyekezett hazafelé. Felbőszült felesége az ajtóban várta már az élesre fent sodrófával, de Rezeda bűbájos mosollyal rászólt: — El a sodrófával, Angyalkám! ... Amnesztia van! ... —— JUTALOM Láttalak Edmunkám, amint tegnap hősi lélekkel segítettél a tűzoltóknak a tűzoltásban. — Tudod, kérlek, tűz láttán, én is tüzbejöttem. — Na' és szolgálatkészségedért kaptál valamit? — Igen. Kaptam... — Mit? — Egy jókora náthát. — Attól a nagy tüztől? — Nem! ... Attól a nagytömegű jéghideg víztől, amit a tűzoltók a nyakamba spricceltek EMLÉKSZEL MÉG? — Emlékszel, Bernát, te hatszor is megkérted a kezemet, amig végre igent mondtam? — Bizony . . . Hatodszorra elhagyott a szerencsém. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! Vol. 24. évfolyam. 51 — Detroit, Michigan — 1963 junius 5. — 11. szám. .— Mi az, mitől olyan piros az arcod? — kérdi Tihamér Zoltán barátját. — Az anyajegy — feleli Zoltán az öt ujj nyomát tapogatva. HASONLAT Mondja Mr. Ficerka, mi a különbség a rendőr és a százdolláros között? — Én nem tudom. — Na idefigyeljen. Tulajdonképen nem sok. Mert mind a kettő kék, meg vannak számozva és ha szükség van rájuk rendszerint nincsenek sehol! PESTI VENDÉGLŐBEN — Mondja csak kérem, — szól oda az egyik vendég a pincérnek, — ezen az étlapon az egyik menüt úgy jelezték, hogy: “Polgári házasság”, és abból egy nagy adagot adnak két forintért. Milyen étel az? — Az kérem, disznóhus sólettel. — válaszol a pincér.--------.-5 3 -------— Képzeld el, egy beteg családnak egy héten keresztül minden nap küldtem ebédet és vacsorát és tudod mit küldtek nekem köszönet fejében? — Mit? — Egy szakácskönyvet. VÉRSZEGÉNY Biró: Maga azzal van vádolva, hogy betört egy vaskereskedésbe. Mit tud felhozni védelmére? — Biró ur kérem, én vérszegény vagyok és az orvosom vasat rendelt.-. Őrmester: Furcsának találom, hogy a százados ur magával olyan kíméletesen bánik! Baka: Naja, mert jóban vagyok a szakácsnéjával és tudja, hogy ha megharagit, hát eleszem előle a legjobb falatokat. MEGMAGYARÁZTA — Mondja szomszédasszony, miért ordít úgy maguknál a gyerek? — Mert Veri az apja! — És miért veri az apja? — Mert ordít.-,-5-. r»-.BETEG EMBER Egy orr-, torok-, fül és gége- I specialistához nyit be Kecsege és kéri az orvost, hogy segítsen rajta. — Na és mégis mi baja van Kecsege ur? — Nézze doktor ur, mikor J megnősültem, szerelmes voltam a feleségembe fülig. — Na és most? — Most meg torkig vagyok I vele. ÉRTHETETLEN — Mit gondolkozol olyan erősen Miska? — Valamit nem tudok megérteni. — Mi az?? —■ Azt, hogy udvarolok egy lánynak, kit Ibolyának hívnak s egy másik lánynak, akit Rózsának hívnak és mind a kettőnek fokhagyma szaga van. JÓ AJÁNLÁS — Hogyan állunk Bernáttal, — már mint megbízhatóságát értve? — Mindjárt megmagyarázom egy példával: Ha Ön kezet fogott vele, jó lesz ha utána megszámolja az ujjait, vájjon mind megvan-e? A NYÚL Zoltán gyerek az év eleje óta minden nap egy marék mazsolát vitt az iskolába és odaadta a népi demokrácia élenjáró tanítójának, Karolina elvtársnőnek, aki — szégyen ide, szégyen oda, — minden nap mohón bekapkodta a mazsolaszemeket. Egyszer csak megszűnt a napi mazsola-ajándék. Karolát furta a kíváncsiság, hogy mi lehet ennek az oka és meg is kérdezte Zoltánt: — Na, Zoltán, megszűnt a mazsola-szüret? Nem kapok több mazsolát? — Nem, tanitónéni... — Aztán miért nem? — Megdöglött a nyulam! — válaszolt a gyerek. Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ”«t és szerezzen uj előfizetőket! Pártolja lapunkat és szerezzen űj előfizetőket az ezüstjubileumra! HA MEGHARAGIT...
