Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-03-05 / 5. szám
4-IK OLDAL 1963 március 5. Kis Dongó Kossuth Lajos és a szabadságharc Régen a földmivelő embernek jobbágy volt a neve. A jobbágy ott élt a földesur, nemesember birtokán. A földesurnak a föld használatáért terményeket tartozott szolgáltatni és robotmunkát teljesiteni. Ezenfelül annak nagy részét, amit verejtékes munkával szerzett, adóba kellett adnia. Bizony nehéz és kemény sors volt a jobbágy élete. A földesuraknak, a nemesembereknek sem volt akkor rózsás az életük. Nem az történt Magyarországon, amit ők akartak, hanem az, amit a bécsi kormány kívánt. Akkor a magyar király egyúttal osztrák császár is volt s Ausztria fővárosában, Bécsben lakott. Onnan intézte Magyarország dolgait az osztrákok kivánsága szerint. Úgy bántak Magyarországgal, mintha az csak az osztrák császár birtoka lett volna. — Hej, nem jó világ ez! — elégedetlenkedtek az országban szerte a jobbágyok is, meg á nemesek is. A nemesek a vármegyei gyűléseken és az országgyűlésen is sokat beszéltek a magyar nemzet sorsáról. De változtatni nem tudtak rajta. A bécsi kormány hatalmas volt, a király csak arra hallgatott. A nyugtalanság egyre erősebb lett a magyarok szivében. Végre akadt egy fiatal nemes ember, aki nem tudta tovább tétlenül nézni a magyar nemzet szenvedéseit. Kossuth Lajosnak hivták ezt a fiatal nemest. Nem nyugszom addig, mig fel nem szabadul a szegény magyar nép ebből az igazságtalan sorsból! Nem nyugszom addig, amig fel nem szabadul Magyarország az idegenek rabságából! — gondolta Kossuth Lajos. A gondolatot tett követte. Kossuth Lajos dolgozni kezdett: beszél és irt a magyar nép jobb sorsáért, Magyarország- szabadságáért. Sokan mellé álltak s igy gondolkodtak: Igaza van Kossuth Lajosnak! Fel kell szabadítani a jobbágyokat a kemény sorsból. Hisz ők is ennek a hazának gyermekei, ők is magyarok, a mi testvéreink. S velük együtt közös, erővel fel kell szabadítani Magyarországot az idegen hatalom alól! Ezeket a gondolatokat akkoriban nem volt szabad hangoztatni, mert az nem tetszett a bécsi kormánynak. De Kossuth azzal nem törődött. Bátran hirdette élő szóval és írásban az igazságot. Ezért aztán a bécsi kormány elfogatta és börtönbe záratta. Kossuth Lajos a börtönben szorgalmasan tanult és olva-Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok Istenére Esküszünk, I Esküszünk, hogy rabok tovább ! Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek haltak. Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! sott. Készült a további nagy munkára. Megtanult angolul is. Négy évi raboskodás után kiszabadult. Nem merték tovább rabságban tartani, mert egyre nagyobb lett az elégedetlenség Magyarországon. Kossuth Lajos kiszabadulása után ismét kezébevette a tollat. Megindította a Pesti Hírlap cimü újságot és irt. Megírta, hogy mindenkinek fizetnie kell adót, a nemesnek éppen úgy, mint a jobbágynak. Szabadságot követelt a szegény magyar népnek és egész Magyarországnak. Magyarországon addig nem lesz boldog sem gazdag, sem szegény, amig idegenek intézik sorsukat. Kossuth Lajost mindjobban megszerették. Pest vármegye megválasztotta követnek és elküldte az országgyűlésbe. Ott élőszóval is elmondta, amit olyan szépen megirt az újságban. Arra biztatta az országgyűlést, hogy az uralkodó elé kell tárni a panaszokat. — Uraim, Írjuk meg a királynak, hogy mit kíván a magyar nemzet! A felirat el is készült. Kossuth Lajos vezetésével küldöttség vitte azt Pozsonyból Bécsbe a királyhoz. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Mi történt ezalatt Pesten? A pesti ifjúság érezte, hogy tenni kell, itt a történelmi pillanat. Március 15-én a fővárosi fiatalság egybegyült és Jókai Mór egy proklamációt olvasott föl, melyben követelték, hogy “Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk eddig elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk, a sajtószabadságot, a cenzúra rögtöni eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkinti országgyűlést Pesten! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön felállittassék, védje hazáját minden férfi; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megszüntetését; esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai foglyokat bocsássák szabadon. Szoros szövetségi kapcsolat létesittessék Erdély és Magyarhon között. A proklamáció egyes pontjait dörgő helyesléssel fogadta a nép. Ezután Petőfi Sándor szavalta el “Nemzeti dal”-át. A KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. .JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. Nemzeti dal — Irta: Petőfi Sándor — vers utolsó sorait a nép együtt szavalta a költővel. Azután a Länderer és Heckenast nyomda elé mentek. A tömeg Petőfit, Vasváryt, Jókait, Vidacsot küldte be a nyomdába. A nyomdatulajdonos örömmel engedett a felszólításnak s a kivánt nyomtatványok rövid időn belül, ezrével kerültek ki a sajtó alól. A nyomtatványokat egész délig osztogatták, a szakadó eső dacára egyre jobban gyülekező tömegnek. Délutánra népgyülést hirdettek a Muzeum kertben. Petőfi újra elszavalta a Nemzeti dalt, az ifjúság vezetői beszéltek a tömeghez, azután a Városháza elé vonultak. Ott a városi tanáccsal elfogadtatták és aláíratták a tizenkét pontból álló követeltést. E pontokat minden utca szögletére kiragasztották. Azután a várba vonultak s a helytartó tanáccsal fogadtatták el a 12 pontot. Este fényes kivilágítás volt, a színházban a betiltott Bánk bánt adta kelő, a zenekar a Rákóczi induló s Hunyadi László szebb részeit játszotta. Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta. Mindenki boldog volt. A magyar nemzet vér nélkül mondta ki a szabadságát! * % * Kossuth Lajos és kísérete azzal tért visza Bécsből, hogy a király a nemzet kívánságait teljesiti. Úgy is történt. A magyar követek az ország fővárosában, Pesten országgyűlésre ültek össze. Ez az országgyűlés kimondotta, hogy Magyarországon minden ember egyenlő, minden ember tartozik adót fizetni s a magyar nemzet dolgait ezentúl magyar kormány intézi. Meg is alakult a magyar kormány, amelyben helyet foglalt Kossuth Lajos és Széchenyi István is. Amit ez az országgyűlés kimondott, a király azt mind elfogadta, szentesitette. Törvény lett mindabból, amit a nemzet kivánt. S a nemzet örvendezett ezen. De öröme nem tartott sokáig. A bécsi kormány nem nyugodott bele a magyar nemzet felszabadulásába. Fellázította a magyarok ellen a Magyarországon élő horvátokat, szerbeket, oláhokat, tótokat. Ezek a népek és a magyarok jól megfértek sok száz éven át a közös hazában. Magyarország TÁJSZÓLÁS Magyarországon, Cegléd közelében felszáll egy öreg kofaasszony a vonatra, hogy Pestre utazzon. A szerelvényen véletlenül egy felvidéki, tótosan beszélő vasutas teljesített szolgálatot, aki, — mikor a vonat Kőbányára beért — igy kiáltott be a kocsiba: — Kibanya! Erre az öregasszony is kiszállt a többivel...
