Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-08-05 / 15-16. szám

8-IK OLDAL ________Kis Dongó Göre Gábor bíró úr levelei MÁS. Tisztőt szőrkesztyü urak én egészségös vagyok, melyhöz hasolló lyókat kivánok kendt­öknek is. Most mögen nagy tisztösség érte az felyemet, m­­ivelhogy engöm választottak defetátziós küldöttségnek az koronázás j ubiléonnyára, mi­velhogy oda akármijjen embör nem való. Olvasom a zujságba, hogy és mint lösz, hát azt is olvasom, hogy tiz ezör rakétát gyújtan­ak. No mondok, mi lőhet a za rakéta? Valami úri györtya lőhet. Fölirom papirosra, átküdöm a Zábrahám botosnak, hogy ha bemén a városba, hozzon egy szálat. Hát hozott is egy hosszú ző­­det. No mondok, hát lássa a zelőljáróság, mijen az a rak­éta, akivel a kiráj tisztöletire világítanak, összedoboltatom a falut is, oszt este, mikor mán homájosodott kiviszöm a rak­étát a zudvarra. Tisztőt kösség mondok az haladás és művelődés a zelső. A mi falunk se mai'aggyon el, hanem ösmerjön mög min­dönt, amit lőhet. Olvastuk hogy az kiráj nak rakétával vil­ágítsunk az lyubéleonykor, hát hozattam ögyet és ilyen. Hogy pedig az világosságát is mög­­mutassam, égy kis darabot ég­etők belüle az kösségnek is. Mondok oszt Turus János harangozó sógornak, gyújtsa mög kend itt a végit, lássuk hát milyen az jubiléonya gye­rtya? No el is sodorta a Tui’Us J- ános kalapját a rakétás gyö­rtya, mög a zén markomba is úgy belelütt, hogy egy hétig se bírtam az tsutorát az szályam­­hoz emelni. Mejhöz hasolló lyókat kiv­ánok. Göre Gábor bíró ur. * * * Minek utána Turus János sógor fej sebét mög kalaptyát kivetöttük adóba, magam mel­lé vöttem a Zannyukomat mög Katufrék János eskütt sógort az defetátziós küldöttségömbe. Kérdik a vasútnál mijen bi­­léta köll? Mondok öggy biró biléta, mög öggy eskütt biléta, mög öggy vászonycseléd biléta. Hát adott három bilétát, de ojan egyforma vót a, hogy akárhogyan nézgeltük is, csak nem látszott rajtuk semmi kü­­lömbség. Visszavüszöm. Zörgetök a zablakán, hogy mondok tiszt­­őtt ur nem hibázott-e? Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Hát lám mi jen gorombák az vasúti urak, hogy aszondi hi­bázott bizony a kend esze. Mög állították az gőzöst, hát be is ülünk egyik bagonyba, életűmbe akkor ültem először vasúton. De annyi vót a zutazó hogy tsak úgy rözsgöt.t. Mondok mi az az izé? aszon­di egy barátságos ur, veszöde­­lömhuzó. — Mire való az? mondok. — Hát aszondi azt köll mög­­huzni, ha valami baly van, ak­kor mögáll a gőzös. Kérdi aztán hová erányitot­­ták kentök az rudat? — Budára mondok az koro­názás jubélleonnyára. Legal­ább Budát is möglátom tejjes valóságába. Szép lösz az úgymond. Elővesz osztán a ládikájábul egy üveg vizet. Igyanak, aszo­ndi, kóstojják mög hát mijjen a budai viz! Nehéz lösz mög­­szoknijuk, de ott másfélét nem ihatnak, ihol e maguknak is adom. No keserű is vót, pedig so­kat ittunk. Beszélgettünk osztán sok mindőnfélérül avval a zurral, mög mások is utaztak velünk, egy kövér ténsasszony is a két kisasszony lyányával, és más­­fféle tsupa úri nép. Ügön szép barátságosan elbeszélgettünk. Eccör tsak aszondi a zannyu­­kom, hogy nagyon hosszú a zu­­tazás. Mondok de kényös vagy hát mikor röggeltől estig ráz a kotsi, ijjen fájin hejön elp­­ipázgatnék én akár egy hét­ig is. — Ojan ez, aszondi Katuf­rék ségor is, akártsak szobába ülnénk, tsak épp hogy teritött asztal nints előttünk. Mer ő se ült még gőzösön sohase. De asszondi az zannyukom, hogy ü ki akar szállani, mond­ok, hogy a fenébe szállanái ki, mikor sebös vágtában mögy a vonat? Aszondi muszáj. Mon­dok tsak hallgass. Oszt még tréfálkoztam is, hogy lyó ked­ve legyön, még a zecceri but­­sus asszont is elmondtam, ne­ki hogy nevessön, mint szokott de sehogy se indult lyó kedvre. Egyször tsak aszondi kis id­őre rá Katufrék sógor is hogy a kirelajzumát, sógor neköm is ki köll szállanom. No mondok, kendnek is vicc­­öket meséjjek, hogy maraggy­­on vesztög? De minekutána engömet is elővött az veszödelöm, oszt se elé, se hátra, möghuztam az veszödelömhuzót, mer hogy igazi nagy veszödelömbe vé­tünk. No káromkodtak is az kandoktorok, de mégis tsak az lőtt a vége, hogy állott a gőz­ös, mig mink a bokorbul elő nem kerültünk. Ehhö is hasolló lyókat kivánok. Göre Gábor biró ur. Orvosság kell magas láznál “KIS DONGÓ” a magyar háznál! ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... Állam: ................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1962 augusztus 5. ■ i 1 —I SZIVES VENDÉGFOGADÓ Jött egy vendég. — Van-e ebéd? — Épen bizony! tán azt hi­szi tálalásra vártunk? — Nem süthetnének-e rosr télyost? — Nem ám, mert nincs. — Hát valami hideg mara­dék sincs? — Még csak az kellene, hogy maradjon is. — Tészta sem volna? — Az sincs! — De tojás csak van rántot­­tának? — Az volna, de ilyenkor, az ebadta, nem piszmogunk vele holmi jött-ment kedvéért.-----------'2^'-------------­CSAK EGY VÁLASZ VAN Gavallér: Szavamra, asszo­nyom, alig ismertem meg, any­­nyira megváltozott. Hölgy: Előnyömre, vagy hát­rányomra? Gavallér: ó, asszonyom, ma­ga csak az előnyére változhat. Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó" Hevesi dalok FEL BARÁTOK, VÍG DANÁRA Fel, barátok vig danára, Nálunk a gond ki nem állja,, Igyunk, amíg tart a borunk, A bor kitűnő barátunk. Félre innen gond és bánat, Nem találod itt tanyádat, Közöttünk csak a jó kedv él, Jobb barátunk nincs is ennél. A muzsika vígan szóljon, Még a rózsám is daloljon. Eszem azt a csöpp zúzádat, Dalold el az én nótámat. Tüzes bor a legjobb ital, Szereti öreg, fiatal, Legjobb a bor HEVESINÉL Sehol nem kapsz jobbat ennél. Ezért járunk s nem hiába A HEVESI-FÉLE BÁRBA, Az idő ott vígan telik, A vendéget megbecsülik. A vendégek hírét viszik. Ki ide jön, jó bort iszik. Ezért mind csak idejárnak, Kik jól mulatni kívánnak. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Thumbnails
Contents