Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-07-20 / 14. szám
1962 julius 20. 7-IK OLDAL Kis Dongó ckvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Monty félig felemelkedett fekvőhelyéről, mikor a sátorhoz értek, mikor azonban a tisztet meglátta, ismét lefeküdt és álmosságot színlelt. Farncis azonban ez alkalommal nem hagyta magát megtéveszteni. Az öreghez lépett. — Azt hiszem, — mondta halkan, — hogy mi már találkoztunk egyszer. — Ez egy kis tévedés lehet. Én nem tudok róla, — válaszolt az öreg. A kapitány figyelmét az önben nem kerülte el, hogy a s zája rángott az öregnek és közei idegesen remegtek. — Nem kell félnie tőlem — csillapította, — jóbaráttént akartam önnel beszélni. — Én nem ismerem ön-, és nem akarok önnel beszélni! Francis valamit a fülébej súgott. Trent közelebb hajolt, de meg nem érthette a kapilány szavait, csak annyit lá;ott, hogy Monty összerezzent és elfehéredő ajkai közül kiáltás tört elő. Monty most fölállott, arca halálsápadt volt és szemei kétségbeesést tükröztek. — Hallja-e, — dadogta, — lehetséges, hogy az vagyok, akinek ön az imént tartott, de talán mégsem vagyok az. Semmi köze ehhez ugyebár? Takarodjék innen és ne legyen terhemre! Az vagyok, aki vagyok. És nem szeretem, ha alkalmatlankodnak nekem. — De. — Hagyjon engem békében! — kiabált Monty olyan hangon, mely már az üvöltésig fajult. — Nincs nevem, nincs multam és nincs jövőm. Hagyjon engem békében, vagy különben úgy keresztül lövöm, mint egy kutyát! Francis vállat vont. — Kérem egy pillanatra — odakünn, — intett Trent a tisztnek. Mindketten kiléptek az éjszakába. Keleten a virradat halvány fénye csillogott. Langyos szél járta át a fák lombjait. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 32Í)0 Fort St. — Tel. DU 3-1870 — Trent'ur, — kezdte Francis, — amint látom, a konceszsziót kettőjüknek adományozták. Ha kettőjük közül valamemelyik előbb elhal, minden a túlélő tulajdonába megy át. — Nos — és? — Csak azt akarom megállapítani, hogy ezt jogtalan megegyezésnek tartom. Az ön társa alkoholmérgezés folytán már félig gyermekké süllyedt és ön tudja, mit jelent ez e kiima alatt? Ön oly értelmes, hogy mindvégig megtartja józanságát. Vasból van a szervezete, mig a társa teljesen gyönge, önnek kell gondoskodnia felőle és erre képes is, csak akarnia kell. — Mást nem kiván? — szólt Trent izgatottan. A tiszt végigmérte 'pillantásával. — Civilizálatlan országban tartózkodunk és azok az emberek, akik itt élnek, csak ösztöneiknek szoktak engedni. Én csak egyet akarok mondani önnek; ha itt, vagy az utón társának valami baja történik, akkor velem gyűlik meg a baja. Ezt jegyezze meg magának! Trentet úgy megrohanta a harag, hogy képtelen volt választ adni erre, Hátat forditott a kapitánynak. Francis cigarettára gyújtott és visszatért a táborhelyre. HATODIK FEJEZET. Hiram Da Souza. Olyan forróság volt, mintha a levegő lobogó lángokból állott volna és a légkör kéngőzökkel volt tele. Köröskörül mérges férgek nehéz undorító illata lebegett. Annak a férfinak arcáról, aki még feszes tartással életéért küzdött és nem akarta magát megadni, csak úgy folyt az izzadság. Idősebb társa azonban összetörve hevert a földön, sápadt ajkai görcsösen vonaglottak. — Végem van, Trent, — suttogta fáradtságos hangon. — Lásson hozzá, hogy legalább ön szabaduljon! Az ösvény innét már nyíltabb. Azt hiszem, most már a helyes utón vagyunk, a fekete ördögök letértek erről az útról. Kímélje erejét! Használja ki az egyetlen lehetőséget! Engedjen át sorsomnak! Nincs célja, hogy egy hulla állja útját szabadulásának. Az ifjabbik, aki szintén csak a halált látta maga előtt, káromkodásba tört ki. Végig járható utat fog találni. Vége a láz időszakának, a mocsarak kiszáradtak, átkozódott tovább, óh, ha Sam szép beszédeire gondolok, legkisebb életreményemet is feladnám, csak kezeim közé kaparinthatnám. Ha meggondolom, hogy ez a fickó életben marad és nekünk el kell pusztulnunk! — Támasszon a fához engem, Trent és hallgasson rám! Ne átkozza nagyon ezt a Samot. Gondoljon arra, mi mindent kellett tennie a két utolsó napon, hogy saját bőrét biztonságba helyezze. Figyelmeztetett, óvott bennünket, amikor csak tehette. Sértetlenül Bekvandoba vezetett bennünket és megnyerte a királyt. — Igen és aztán Francis védelme alatt megszökött. Magával vitte az összes teherhordókat, bár kifizettük visszafelé való útját is. És ide küldött bennünket, hogy mint a patkányokat, megfogjanak és felnyársaljanak. Ha vezetőnk lett volna, már régen Bochumariban lehetnénk. Trent letörölte az izzadságot halántékáról és vadul pillantot körül. — Én megszabadulok innen, még akkor is, ha szaladás közben kellene meghalnom. És még önt is tovább cipelhetem, már rendbe jöttem kissé. A másik, akinek halálos borzongás futott át erein, fejét rázta. — Nagyon megerőltetett az ut és ezzel csak elvesztegetné az erejét. Előre, Trent! És he j törődjék velem! Velem szemben már többet tett kötelességénél. Legalább kis revolverét hagyhatná itt nekem, ha a vadak feltűnnek megint és ... Trent... — Nos? — A képet... csak egy pillanatra! Még egyszer szeretném látni. Trent elővette a képet, ami egy kissé körülményes volt, mivel viaszos vászonba volt csomagolva gondosan. Monty kezeivel árnyékot vont szemei elé és a fényképet ajkához emelte. Trent félig elfordult és keményszivüségéért belső-Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. leg megszidta magát. Úgy tett, mintha az ellenség kúszó lépteit kémlelné, A valóságban pedig azzal az elhatározással küzdött, hogy átengedi a képet a haldoklónak. — Azt hiszem, legjobb lesz, ha megtartja magának, — jegyezte meg Trent önmagával küzdve. Monty tagadólag intett és visszaadta a képet. — Ez az öné, TTent. Becsületes játékban elvesztettem. Mindig sokat adtam- arra, hogy játék-tartozásaimat kiegyenlítsem, — körülbelül ez az egyetlen erkölcsi szabály amely ellen sohasem vétettem. De még volna valami mondanivalóm... — És az? ... — Szei’ződésünknek az a pontja, Trent, melynél fogva ön halálom esetén egyedüli birtokosa lesz a koncessziónak. Ugyebár a kilátások nem voltak teljesen egyformák? ... — Én gondoltam ki a tervet és én hoztam életre az egész vállalkozást, ön nem tett egyebet, talált néhány ércdarabot. Teljesen jogosult volt, hogy az előny engem illetett. Egyébként is beleegyezését adta, aláírta az okmányt. — Nem voltam akkor teljesen eszemnél. Az egész ügy nem volt világos előttem. Nem, Trent, ez nem éppen becsületes dolog, én is hozzájárultam a sikerhez és életemmel fizetek érte. — De mit érdekli ez most önt? A túlvilágra úgysem vihet semmit magával! Az utolsó percéhez közeledő ember félig felemelkedett. Láztól csillogó szemeit társára szegezte. — Lányomra gondolok, — lihegte rekedten. — Az ő számára szeretnék valamit hagyományozni. Ha az ügy nyereséggel végződik, annak egy kis részét könnyen nélkülözheti. Itt ez a levél, mely egy ismerős közjegyzőhöz szól. Tőle mident megtudhat leányom felől. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási dijjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
