Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-06-20 / 12. szám
1962 junius 20. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) — Három! •—■ kiáltotta fékezhetetlen örömmel. — Három egy színből! Trent higgadtan mutatta föl lapjait: — Nyertem, — szólt hűvösen. — Királyaim vannak! Monty nyögve levegő után kapkodott és mereven nézte társa kártyáit. Trent a képet magához vette, zsebébe r'ejtette, közönyösen és felállott. — Hallja, Monty, — igy szólott — mégis magának adom a konyakot! Monty megfogódzott az ajtófélfában. — Nem kell nekem a maga átkozott konyakja! Inkább a képet adja vissza! — Miért? Hiszen az most már jogos tulajdonom! — Akkor ezt adom önnek ... De az ütés eltévesztette célját, mert Trent karjait a kellő időben maga elé emelte és a támadót sakkban tartotta. Monty könnyekben tört ki. — Mit akar ön a fényképpel? Ön sohasem látta a leányomat. — Természetesen semmi hasznom belőle, — válaszolta Trent, — de alig pár perccel ezelőtt a kép kevesebbet ért önnek egy negyedüveg pálinkánál. — Elvesztettem az eszemet. Egyetlen drága gyermekem!... — Még eddig sohasem hallottam önt leányáról beszélni, — jegyezte meg Trent szárazon. Rövid hallgatás után Monty a homályba húzódott és mintha a hangja, messziről hallatszott volna: — Sohasem beszéltem róla önnek, mert nem tartozik azon lányok közé, akikről beszél az ember! Éppoly kevéssé vagyok méltó, hogy apjának nevezzem magamat, mint amilyen méltatlan ön arra, hogy ruhája szegélyét is megérintse. Volt idő, Trent, azóta már évek múltak el, amikor büszke voltam arra a gondolatra, hogy őt lányomnak nevezhetem. Azután elkezdődött a züllésem és minden megváltozott. Lányomnak JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 többé már nem nevezhetem. És most azt sem érdemiem meg, hogy a képét magamnál őrizzem. Tartsa csak meg, Trent, tartsa meg és adja ide a pálinkát! Úgy csúszott megint előre, két csontos sovány kezét karomszerüen kinyújtva. Szemei vadmacska módra izzottak. Ám Trent közte és az üveg között állott. — Visszakaphatja tőlem a képet. De én az ön helyén, ha ilyen menyasszonyom,. feleségem vagy leánykám volna, — szinte hódolattal érinteném meg a képet, — a poklokon is keresztül mennék értük! Nem érzi azt, hogy milyen gyávaön? Most megalapítjuk szerencsénket — ön hazatérhet és kincseket tehet leánya lábai elé, ékszereket, szép ruhákat és minden asszonyi ékességet. De sohasem éri ezt el, ha mindig szesszel kábitgatja mSgát. Fékezze szenvedélyét addig legalább, amig vállalkozásunkat szerencsésen befejezzük! — Ön nem ismeri leányomat, — suttogta Monty. —: Hogyan is ismerhetné? Pézzel, vagyonnal nem törődnék, de a szive megszakadna, ha látná, milyen mélyre süllyedt az apja. Késő már, Trent! Egy kortyot iszom most, ez* majd felüdit. Hisz ön látja, milyen nyomorultul érzem magamat. Határozatlan mozdulattal az üveg után nyúlt, de egyben mély aggodalommal is, hogy Trent meggondolhatja magát, gyor'san ajkához emelte. Élvezettel nyelte a pálinkát, majd hirtelen abbahagyta. Az üveg kihullott ideges ujj-ai közül, a földhöz csapódott és a folyadék vékony sugárban ömlött szét. Trent meglepetése nagy volt: a bejáratnál egy európai ember állott, valószínűleg angol, vászonöltözetben, trópusi sisakkal fején. .NEGYEDIK FEJEZET Francis kapitány Trent előlépett és a jövevényt nem a legnagyobb szeretetreméltósággal üdvözölte. — Francis kapitány ur, már türelmetlenül vártuk önt. A kapitányt Trent titkolt rosszkedve kellemetlenül érintette. Gyors pillantást vetett a sátorra és a két lakójára. — Megfoghatatlan előttem, kitől értesültek jövetelemről és mit kívánnak tőlem, —■ válaszolt tartózkodással. — önök angolok? — Monty barátom és én született angolok vagyunk. Monty biborpirosra duzzadt arcát felemlte, zavaros szemével a jövevényre bámult, aki kényelmesen szemlélte őt, majd fojtott kiáltással elfordította fejét. Franois kapitány meghökkent és közelebb lépett. Látszott, hogy gondolkodott, fáradságosan kutatva emlékezetében. — Mi tette igy tönkre ezt az embert? — Az alkohol, — válaszolt Trent lakonikusan. — Az ördögbe is, miért nem gondoskodik arról, hogy ne kapjon annyit belőle? Nem tudja, hogy mit jelent az ilyen kiima alatt? Már éppen azon az utón van, hogy megkapja a lázt... Kire is emlékeztet engem ez az ember? ... Trent kurtán felnevetett. — Egész Buchomariban — nem, de egész Afrikában nem talál senkit, aki Montyt a pálinkás üvegtől vissza tudná tartani. Éljen vele egy hónapig és kísérelje meg, hogy sikerül-e ez önnek? Kicsinylően nézett a látogató simára borotvált arcára és kifogástalan öltözékére; ez pillantását éppoly leereszkedően viszonozta. — Engem ez a kísérlet nem érdekel, — jegyezte meg hűvösen. — De erősen emlékeztet valakire, akit Angliában ismertem. Hogyan is hívja őt: — Monty? Trent bólintott. — Én legalább nem ismertem őt más néven. — Beszélt vele ön valaha Angliáról? — Soha! ő nem beszél sokat. Francis közeledett az összekuporodott alakhoz, de Trent útjába állott. — Ne zavarja őt, — parancsolta ridegen. — Ismerem eléggé és tudom, nem tűri, hogy idegenek avatkozzanak ügyeibe. Ezenkívül veszély nélkül itt tovább nem tartózkodhatunk. Hány katonát hozott magával? — Kétszázat. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. — Akkor egy időre biztonságban vagyunk. De az ön számára ez nem kellemes feladat, ugyebár? — Ne törődjék az én dolgaimmal! Inkább mondja el, miért vár rám? — Nos, erről akarom önt felvilágosítani. Hátizsákjából egy iratot vett elő és a tiszthez fordult: — Nézzen ide. A környéken két helyen aranyat találtam. Nincs semmi célja, hogy Buchomariban ennek hire keljen. Az embereknek ott nincs semmi vállalkozó kedvük. Ez a pokoli kiima, úgy látszik, mindent kiszívott a csontjaikból. Monty és én fogtuk meg a dolgot és őfelsége, a fekete nagymogul számára ajándékot vásároltunk. Társam fogalmazta ezt az iratot, ez olyan koncesszió-féle, hogy bányákat áshassunk és kitermeljük azokat. A zsírosán fénylő hustömeg simán aláírta ezt, mihelyt megszagolta, hogy rumunk van. Minket azonban az ügy nem elégít ki teljesen. Mert alig tehető fel, hogy őfelsége valami lelkiismefetfélével rendelkezik és rajtunk kívül senki sem látta, hogy a koncessziót ő irta alá. Pézt kell majd felvennünk, hogy a munkálatokat megkezdhessük. Nehogy ebben az irányban nehézségeink legyenek, elhatároztuk, hogy egy angol tisztet kérünk fel tanúnak a szerződés aláírásához. Ha a szeszélyes király ezek után sem tartja be szavát, az ügy a kormányzóság ügyévé válik. Francis cigarettára nyújtott. — Nem látom be. miért tegyem ki magamat esetleges kellemetlenségeknek önök miatt? Semmi értelme. Trent dörmögött. — Mondok önnek valamit. Ön mindenesetre pontosan ismeri kötelességeit. A fekete felség nagyon is közel ül a civilizáció határához, semhogy tökéletes vadembert játszhatna. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási dijjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
