Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-05-20 / 10. szám
1962 május 20 3-IK OLDAL Kis Dongó Kedves Szülök és Nagyszülők! Mi, magyarországon kívül született és nevelkedett kisleányok és kisfiúk, kérünk szépen benneteket, hogy ezen rovat segítségével ismertessétek meg velünk az otthoni magyar szokásokat, történeteket, verseket, meséket, a Magyar Hazát, amelyet Ti Olyan nagyon szerettek és amit sohasem fogtok elfelejteni. Meséljetek és olvassatok nekünk ebből a rovatból és tanítsatok meg bennünket is a szép magyar nyelvre. Ha megnövünk, nagyon hálásak leszünk érte. Ezt a célt szolgálja a G YERMEKROVAT Levél a faluba Hol van a világ vége ? Szél az utcán Piros csőrü gólyamadár, Csillagporos falu határ, Hej, de messze vetett sorsom, Életemet sírva hordom. Bólongató pipacsvirág, Jaj, de becsapott a világ ... Édes szóval csalogatott Végül koldusbotot adott. Fehér lelkű édesanyám, Bánat-kőből a nyoszolyám, Könnyfátyolból a takaróm, Mégsem virrad a holnapom.---------------------------------Lélekzésről Testünkben olyasvalami folyamat megy végbe, mint a folytonégő kályhában. A szén, amellyel ezt a kályhát fütjük: a tálálék, amelyet megeszünk. Az a folyamat, amely testünkben végbemegy, állandó, lassú égéshez hasonlít. Tudjuk, hogy az égés nem lehetséges levegő oxigénje nélkül. Életünk éppúgy kialszik, hanem jutunk a szükséges levegőhöz, mint az égő gyertya lángja. A lélekzés még fontoabb életünk fenntartásához, mint az evés vagy ivás.-------^ $ & gv------TRÉFÁS KÉRDÉSEK Mit vesznek legtöbbet a piacon? (^9ZJiai?i)----------------oS-t {>&-.---------------TRÉFÁS KÉRDÉSEK Mi van az üres kancsóban? (0§9A9j)---------------c«-í --------------VIGYÁZZ AZ EGÉSZSÉGEDRE Tartózkodj sokat a szabadban, a friss, tiszta levegőn! Szobádat minden nap szellőztesd, még télen is! Orrodat tartsd tisztán, hogy orron át vehess lélekzetet. Poros udvart, utcát, műhelyt gyakran kell locsolni. Ha ilyen helyen söpörsz, a seprőt nedvesítsd be! Az iskolában a tantermet minden óra végén szellőztessétek! KÉRDÉS — FELELET Hogyan élnek meg a halak levegő nélkül? A halak sem élnek levegő nélkül! A vízben mindig van levegő, igen apró buborékok alakjában. A halak lélekzőszervükkel, a kopoltyuval, ezt a levegőt a vízből ki tudják választani. Ismeritek Kiváncsi Marci történetét? Ugy-e nem? Hát ezen könnyen segíthetünk, mert én ismerem, és el is mesélem nektek. Ezt a Kiváncsi Marcit semmi más nem érdekelte, csak az, hogy hol lehet a világ vége? S hiába kérdezte akárkitől a faluban, senki sem tudta megmondani neki. Végül igy szólt: — Ha addig élek is, de elindulok, és megkeresem a világ végét. Tarisznyát akasztok a vállamra, vándorbotot veszek a kezembe, s meg sem állok addig, amig a világ végén nem lógatom a lábamat . . . így is történt. Kiváncsi Marci tarisznyát akasztott a vállára, vándorbotot vett a kezébe, s elindult megkeresni a világ végét. Nem is volt semmi baj három napig. Vígan járta az erdőket, réteket, ha megéhezett elővette tarisznyáját, evett, ivott, s tovább ment. De három nap múlva már csodálkozni kezdett, hogy ilyen nagy a világ, ennyi ideje vándorol az orra után, s mégsem ért a világ végére. Ttaíán az a baj — gondolta — hogy előre indult, a kisebbik torony, s nem hátrafelé, a nagyobbik torony irányában. Megfordult hát, s most hat napig vándorolt, de bizony igy sem ért a világ végére. — Csak az lehet a hiba, — gondolta — hogy megint rossz irányba indult, biztosan jobbkéz felé van a világ vége. Vígan fütyörészni kezdett, s elindult jobbkéz felé, által erdőkön, réteken, még egy hegyet is megmászott. Éppen harmadnap ért a hegy túlsó felére. — No, ez már a világ vége lesz — mondta magában, de mikor körülnézett, látta, hogy se vége, se hossza a hegyen túl elterülő erdőnek, mezőknek. — Most már aztán biztos, hogy megtalálom a világ végét — szólott — hiszen, ha se előre, se hátra, se jobbkéz felé nincs, akkor már csak balkéz felé lehet . . . Ezzel aztán elindult vissza balkéz felé, s meg se pihent ha álló napig. Mondjam, ne mondjam, úgy is tudjátok, bizony balkéz feli se találta meg a világ végét ügy nekikeseredett, hogy leg szívesebben hazament volna í falujába, de félt, hogy minden ki csak azt kérdezi majd tőle No, Kiváncsi Marci, megtalál tad-e a világ végét? Mit feleljen ő akkor? Inkábi tovább vándorol, s ha mástc nem, a legközelebbi tücsöktől i megkérdezi, hogy merre van a világ vége? Alighogy ezt elhatározta, észrevette, hogy egy tücsök ül egy fűszál alatt, s a hegedűjét javítgatja. Meg is szólította rögtön: — Jó, hogy látlak, réti cigány! Te biztosan tudod, hogy hol van a világ vége. — Persze, hogy tudom — felelte a tücsök. — Ahol a mező véget ér, ott van a világ vége. No hiszen! Úgy kell neki, miért szólít meg oktalan tücsköt? Tovább indult hát, s csak akkor állt meg, mikor egy tó partjára ért. Ott aztán elkiáltotta magát; — Van a tóban béka? — Van itt ám egy véka! — hallotta a tréfás feleletet magától a békakirálytól. — Hát akkor mondd meg nekem, hol van a világ vége? — Még ezt se tudod? — csodálkozott a békakairály. •— Ahol a tó véget ér, ott van a világ vége. Hát evvel a békával is megjárta, minek is szólította meg. Ment, ment, mendegélt, amig egy erdő közepére nem érkezett. Az erdő közepén pedig egy medvével találkozott. Ez biztosan tudni fogja, nem úgy, mint az oktalan tücske, buta békája. Meg is szólította: — Mondd meg nekem, kedves medvém, hogy hol van a világ vége? — Megmondom én szívesen! — felete a medve. — Ahol az erdő véget ér, ott van a világ vége . . . De most már gondolkozni kezdett Kiváncsi Marci a feleleten, s addig-addig gondolkozott, mig a homlokára ütött, s elindult hazafelé, a falujába. Ott aztán körülvették őt fiuk, lányok, öregek, s mind ezt kérdezték: — No, Marci, megtaláltad-e a világ végét? — Meg én! — felelte Marci. — Megtanított rá a tücsök, a béka, a medve. Ahol a falu véget ér, ott van a világ vége ...-------------.-«-3 í>&-.—---------Mulatságos dolog az, amikor a város utcáin végigrobog a szél! Mint a pajkos gyerek, fölforgat mindent, ami útjába kerül. Lekapja a kalapot az emberek fejéről, s vígan gurítja végig a kocsiuton. Meglengeti, el-elkapja a sarki újságárus újságjait. Fölkapja a levegőbe az elszórt papírhulladékot, s vígan forgatja meg a magasban. Sok érdekes dolgot figyelhetünk meg a szélben. Nézzük meg: milyen irányból fuj. Ha hátunk mögül fuj, hajunkat az arcunkba csapja; ha szemben állunk a szél irányával, kisimítja a hajat homlokunkból. Megállapíthatjuk a szél irányát más jelekből is. Figyeljétek meg, melyik égtáj felől fuj leggyakrabban a szél. Honnan hoz hideget? Honnna meleget? Honnan hoz esőt, zivatart? ’ * \ 9-.-------W w KÉRDÉS — FELELET A meleg levegő fölemelkedik a magasba. Hogy van az, hogy mégis hidegebb van a maga? hegyek tetején, mint lenn a síkságon, vagy a völgyben? A napsugár nem melegíti meg a levegőt, amikor áthalad rajta. A napsugár a földet melegíti meg, s a földtől melegszik meg a levegő. Ezért van az, hogy a síkságon többnyire melegebb van, mint a magas hegyeken.-------------.-«3 ------------w w KÉRDÉS — FELELET Hogyan tudnak a madarak repülni? A madarak szárnya a testükhöz képest igen nagy. Nagy és erős szárnyaikkal csapkodják, mintegy összesürítik maguk alatt a levegőt. Ennek az összenyomott levegőnek a nyomása'tartja fenn őket. Azok a madarak, melyeknek teste nagy és szárnya kicsi, nem tudnak repülni, vagy csak nagyon keveset repülnek. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja
