Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-04-20 / 8. szám
1962 április 20. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó’’ regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. ELSŐ FEJEZET. A négersátorban. — Tudja, Monty, — morgott Trent, — én már sok nyomorúságos vidéket láttam, a világon és voltam olyan helyeken, amelyekre alig tudok viszszagondolni a rosszullét érzése nélkül. Válogatós tehát nem vagyok és igazán minden, csak nem finnyás. De ez itt igazán a legőrületesebb hely, amit valaha csak láttam. Ha Francis kapitány nem siet, bizony végünk van. Ilyen körülmények között nem sokáig birjuk ki. Öregebb társa, szikár, rongyos öltözetű alak, vizes szemével nem tett valami nagyon kellemes benyomást. Mikor azonban megszólalt, felismerte az ember jobb származását és műveltségét, bár hangja rekedt volt és szavai mintha akarata ellenére hagyták volna el ajkát. — Mindenben helyeslem vélemélyét Trent, — mondotta. Ez a hely kimondhatatlan ellenszenves és a társaság undorító Igazat kell adnom önnek. De kedves barátohi, na az itteni környezet még önt is visszariasztja, mit szóljak akkor én? Trent csak mosolygott, de nem válaszolt. Ott kuporgott a földön, összehúzott lábakkal, hátát a nyitott sátor ajtófélfájának támasztva. Pillantása a távoli mocsárvidék felett lebegő párafelhő felé szállt. A nagy sárga hold már ott függött az alacsony, sziklaszerü dombok felett, bár a nap csak éppen most készült alászállani. Apró, arany kigyóvonalban szállt fel a köd. Trent figyelmesen nézte ezt a szinjátékot, ha valaki megkérdezte volna, azon gondolkozik, vájjon jönnek-e fel zsákmányra éhesen buknak fel zsákmányra éhesen a krokodilusok és milyen közel merészkednek a faluhoz. Ha az ember zordon, élesmetszésü arcát és átható fekete szemét látta, nem is tételezhetett fel róla kevésbbé reális gondolatokat. — Ezenkivül — folytatta Monty — meg kell gondolnunk JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezö 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 életünk kockáztatásának veszedelmét is. Hasonlitsa csak össze, kedves barátom, kettőnk állapotát. Huszonöt évvel idősebb vagyok mint maga, gyenge szivem van és nevetségesen csekély testi erővel rendelkezem. Tudok ugyan jól lőni, de ez itt csak addig segít rajtunk, amig lőszerünk van, amint verekedésre kerül a dolog, egy gyermek is feldönthet engem. Ellenben magának vasból van a szervezete, jó izmos és olyan a tüdeje, mint a struccmadárnak. Azt bizonyára helybenhagyja, hogy szükség esetén legalább kétszer annyi kilátása van a menekülésre, mint nekem. Trent gyufát gyújtott, mintha pipára akarna gyújtani, a valóságban azonban azért, mert pár lépésnyire a bozótban szikrázó szempárt vett észre. Egy kis négerfiu osont arra, fekete mint az éjszaka, göndör hajjal és fényes testtel. Észrevétlenül kúszott idáig és félős csodálkozással bámulta a csodálatos fehéreket. Trent göröngyöt dobott utána és nevetett, iiiiuUh a Risnu ügyesen Kiderülte a dobást. — Csak tovább, Monty, — biztatta, — az ön szóáradata kifogyhatatlan. A másik fáradt kézmozdulattal legyintett. — Mindezt csak azért hangsúlyoztam, hogy bebizonyítsam önnek, hogy ennek az expedíciónak veszélyei és fáradalmai főként engem terhelnek. Most pedig még egyszer szeretnék visszatérni a maga előbbi megjegyzésére. Ön azt mondta, hogy talán nem válik lehetségessé számunkra vállalkozásunk véghezvitele. Társára emelte szemét, kinek barátságtalan ai'ca igen kevés érdeklődést mutatott. Monty mélyet lélekzett' és közelebb húzódott. Viselkedése teljesen megváltozóttnak látszott. — Scarlett Trent! — kiáltotta. — Figyeljen ide! Maga még fiatal, én öreg vagyok. A maga számára ez az expedíció talán csak egy kaland a sok között, az én számomra az utolsó. Régóta áhítoztam már forrón egy ilyen alkalomra, az első pillanat óta, hogy lábamat ebbe az átkozott országba betettem. Most azonban ki akarom használni, amig egy szikrányi élet van bennem. Esküdjön meg nekem, hogy nem fog cserben hagyni! Ez a hirtelen kitörés, a puha vonalú szájnak ez a kemény hangja és határozott vonása meglepő volt. Látszott belőle, hogy ebben a roskadozó, agg tengerészben még mindig kell élnie egy kis adag energiának. Trent előtt úgy tűnt fel ez a valósággal szenvedélyes felhívás, mint valami kinyilatkoztatás, mert hiszen évek óta mint gyenge akaratú léhütőt, mint iszákos és kártyás alakot ismerte Buchomari telepitvényen az öreget. Nagy kidolgozott kezével megveregette Monty hátát, ami ezt nem érintette túlságosan kellemesen. — Bravó, öreg cimbora! — dicsérte. — Ennyi bátorságot igazán nem tételeztem volna fel magáról. Maga jól tudja, hogy semmit sem adok fel könnyen. Meg fogunk maradni az árbocnál és kifeszitünk minden vitorlát. Hiszen ez az én vállalkozásom! Vagyonom minden fillérét odaadtam magának, hogy teherhordóinkat kifizethessük és hogy ennek a fiúnak ... ennek a hogyishívjáknak? ... a rumot és felszerelését beszerezhessük. Jöjjön, aminek jönnie kell: mi kitartunk, amig az engedélyt meg nem kapjuk, vagy amig a föld alá tesznek bennünket. Jó lesz így? Monty, — Buchomariban egyetlen teremtett ember sem hallotta őt másként nevezni, — vékony kezével megszorította társának izmos kezét. Ekkor lopva keresztül pillantott vállain és sfceme csillogni kezdett. ílaílja, rictari, ira nieg'en-~ gedné, egy pillanatra — nem tovább — megnedvesiteném ajkamat az ön kitűnő konyakjával. Trent keményen megmarkolta a karját. — Lehetetlen! — intette le. Ez az utolsó üvegem és a viszszavonulás még előttünk áll. Kedves Olvasóink! Mivel lapunk úgy Kanada, mint az Egyesült Államok egész területére jár, igy mindkét államban lakó olvasóink köréből felveszünk lapképviselőket. írjon feltételekért. Érdeklődő levelére szívesen válaszolunk. * * * Küldje be rokonának, barátjának vagy ismerősének címét és mi ingyenes mutatványszámot küldünk részére. A “KIS DONGÓ’’ kiadóhivatala. Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Az alkoholt félre kell tennünk láz elleni gyógyszernek. Monty vonásai csalódást árultak el. Fonnyadt vonásai megrándultak, kezei remegtek. — Csak egy cseppet, Trent, — jajgatott, — rosszul érzem magamat. Fertőzött levegő ez. Egy kortyocska ismét talpra fog állítani. — Szó sincs róla, Monty. Hiába minden jajgatás. Túlságosan sokat engedtem már kérésének. Fel a fejjel! Azon az utón vagyunk, hogy meggazdagodjunk és szükségünk van mind az öt érzékünkre. — Gazdagság, gazdagság! — Monty feje mellére csüggedt és orrcimpái felfúvódtak, mintha kábulat szállta volna meg. Trent félig kíváncsian, félig megvetően vizsgálta. — Korához képest meglehetősen élénk a vágya pénz után, — jegyezte meg egy kis szünet után. — Mit akar tulajdcnképen a pénzzel? — Mit akarók? — ismét heves sóvárgás világított az öreg ember szemeiben f.pv darabig ^rrctafaíafóa merüíve bámult, majd halkan felemelkedett. — Megmagyarázom önnek, miért vágyakozom annyira gazdagság után. Maga fiatal és hiányos műveltségű, tehát valószínűleg nem is tudja, mi mindent kaphatunk pénzért. Maga bizonyára megelégednék durva örömökkel, Ízléstelen pompával, céltalan pazarlással. Ellenben én, korábbi napjaimban egy és mást megtanultam, nem utolsó sorban a pénzköltés művészetét. Elsajátítottam ennek technikáját és ez nagyszerű volt, amig el nem jött a vége. Ilyen tájban Londonban, Párisban vagy Riviérán időzni tömött pénztárcával, jól értve hozzá, hogy lehet a pénztárcát kiüríteni, ez a mesterség egy fokra állítja az embert hercegekkel és uralkodókkal. Mint valami óriás, úgy trónol az ember a törpék világa fölött. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
