Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-02-20 / 4. szám

\ 2-IK OLDAL Kis Potigó 1962 február 20. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) — Nem tehetem — hallat­szott Bunting tiszteletes inge­rülten felcsattanó szava. — Mondtam önnek uram, hogy nem akai'om. — Mit beszél? — kérdezte Teddy. — Azt mondja, hogy nem akar valamit — lepődött meg Hall. — Talán csak nem ne­künk mondta? — Szégyenletes! — fakadt ki odabent Bunting tiszteletes ur. — Szégyenletes! — visszhan­gozta a mindinkább megzava­rodó Hall — egészen világosan hallottam. — Vájjon ki beszél most? — hajolt az ajtóhoz Henfrey. — Cuss ur, úgy gondolnám — tétovázott Hall. — Figyelj csak, hátha hallok még vala­mit! Temetői csönd; majd elfoj­tott, meglepődött hangok szű­rődtek ki a szobából. — Mintha az abr'oszt rángat­nák odabenn — álmélkodott Hall ur. Most Hallné asszony lépett ki az ivóból. Hall csendre in­tette, de egyszersmint odahív­ta az ajtóhoz. Ez a némajáték felkeltette Hallné hitvesi el­lentmondó képességét. — Mit hallgatóztál ott, Hall? — kérdezte rosszalóan. — Sem­mi okosabb dolgod sincs az ilyen forgalmas elfoglalt na­pon? Hall további arcfintorokkal és jelteszéddel megmagyará­zott volna mindent, de Hallné álhátat osan megmaradt a ma­ga véleménye mellett. És az­után éles rikácsolásra emelte fel a hangját: Hall és Henfrey urak lábujjhegyen és lesújtva visszasompolyogtak hozzá az ivóba. Széles hadonászás közt próbálták megmagyarázni a történteket. Hallné semmi gya­núsat sem látott a történtek­ben. Azután erélyesen csendre intette Hallt és Henfrey által újra elmondatta az egészet. De most is ostobaságnak minő­sitette azt, amit hallott. Úgy vélte, hogy bizonyára a bútoro­kat taszigálták odabenn. — De én egészen világosan hallottam, hogy a tiszteletes ur azt mondta, hogy “szégyen­­teljes!” okoskodott Hall. — Én is tisztán hallottam! — erősködött Henfrey. — És ha mégsem? — tamás­­kodott Hallné. — Csitt, — figyelt fel Teddy Henfrey, — most meg az ab- j lakot nyitogatják. karikázik a levegőben és arcá­ra bukva, fekve maradt. Az ut­ca során összecsődültek az em­berek. Huxter elkábulva hevert a földön. Henfrey ottmaradt mel­lette, hogy gyámolitsa, de Hall és a két napszámos, — akik vele egyidejűleg rohantak ki az ivóból — összefüggéstelenül kiáltozva futottak az üldözött után és még látták Marvei urat, amint eltűnik a templom mellett. Mind a hárman arra az elképzelhetetlen következ­tetésre jutottak, hogy a mene­külő nem más, mint a látha­tatlan ember, aki most hirte­len láthatóvá lett: utána ered­tek hát, hogy elfogják. De Hall ur alig szaladt száz lépést, hirtelen felorditott és egész hosszában oldalra bu­kott. Estében nekivágódott egy parasztlegénynek és magával rántotta. Valami láthatatlan Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni — József Attila verse — Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek ... Fagyos komrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölmelegednének az emberek. — Milyen ablakot — izgult fel Hallné. — A vendégszoba ablakát! — állapította meg Henfrey. Mindannyian figyelmesen hallgatództak. Hallné kibámult a nyitott söntésajtón és a meg­szokott képet látta maga előtt: A napban porzó fehér utat. Huxter csillogó boltablakait. Most kitárult Huxter boltajtaja és Huxter kimei'esztett szem­mel, izgatottan hadonászva ki­áltozni kezdett: — Fogjátok meg ... fogjá­tok meg a tolvajt. Sebesen keresztül szaladt az utón és eltűnt a kocsmaudvar­ban. Ugyanakkor mintha ismét dulakodtak volna a vendég­szobában. Az ablakot hevesen becsapta valaki. Hall, Henfrey és a többi je­lenlevő azonnal kirohant az utcára. Még látták, hogy a sarkon befordul valaki és ugyanakkor Huxter ur nagyot Legolcsóbb és legszebb ajándék a “Kis Dongó" Előfizetése egy évre 4 dollár. MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapi a 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. erő úgy támadt reá, mint ahogy a futballnál a labdába belerúgnak. A második nap­számos megkerülte őket és azt vélvén, hogy Hall ur véletlenül esett el, tovább folytatta az ül­dözést. De őt is bokán ragadta valami, csak úgy, mint az imént Huxter urat. Mikor az első paraszt valahogy feltápász­­kodott, olyan ökölcsapás intéz­te el, amely elég erős lett vol­na arra is, hogy akár egy ök­röt leter'itsen. Mire elterült, már odaszalad­tak a rétről az emberek. Első­nek a kókuszdió-árus érkezett a helyszínre. Hatalmas terme­tű ember volt és kék jerseyt vi­selt. Csodálkozva látta, hogy üres a térség és három ember érthetetlenül bukdácsol a föl­dön. De akkor valami elgán­csolta a lábát és ő is felbukott. Gurult a földön, éppen idejé­ben, hogy a fivére és üzlettár­sa lába alá kerüljön. Bátyja persze megbotlott benne, ő is elesett és az utánuk jövők most már őket gázolták, miközben hirtelen haragú emberek mód­jára csúnyán káromkodtak. Mikor Hall, Henfrey és a nap­számosok eszük nélkül kisza­ladtak az ivóból: Hallné, akit sok évi tapasztalat elővigyáza­tossá fegyelmezett, helyén ma­radt a söntésben, a pénztárfiók mellett. Ekkor a vendégszoba ajtaja hirtelen kicsapódott, Cuss ur rohant ki és rá se néz­ve a fogadósnéra, lélekszakad­va szaladt az utcára, miközben torkaszakadtából kiabálta: — Fogjátok meg! Ne enged­jétek, hogy eldobja a batyut! Amig nála van a batyu, addig láthatjátok! ő ugyanis nem tudott Mar-Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. vei létezése felől, sem arról, hogy a láthatatlan ember át­adta az udvarban a könyveket és a csomagot Marveinek. Cuss ur csak úgy lángolt a haragtól és az elkeseredéstől, de a ruhá­zata fogyatékos volt, — laza, fehér alsóruhát viselt, — ami Görögországban talán megáll­ta volna a helyét. — Fogjátok meg, — tajték­­zótt, — ellopta a nadrágomat és a tiszteletes ur minden ru­háját! — Máris utolérjük! — Kiál­totta Henfreynek, amint el­­nyergalt az eszméletlen Hux­ter mellett és ahogy befordult a sarkon, őt is hirtelen lever­ték a lábáról és disztelen hely­zetben kapálódzott a földön, egyúttal pedig egy gőzerővel menekülő láb kegyetlenül rá­taposott a kezére. Cuss ur fel­orditott fájdalmában, kétség­­beesett talpraálási kísérletet tett. De megint leütötték a de­rekát, úgyhogy újból négykéz­­lábra kényszerült, közben a fa­lubeliek rendezetlen visszavo­nulásban rohantak el mellette. A rétről mindenki visszatódult a faluba. Cuss feltápászkodott, de valaki kegyetlenül fültövön sújtotta. Bukdácsolva sánti­­kált a “Kocsik és Lovak” felé. Keresztül ugrotta az elhagyott Huxtert, aki most kezdett las­san ocsúdni. Hátamögött mikor már a kocsmaajtó előtti lépcsőket mászta — a nagy kiabálás kö­zepette éles, dühös fádalomor­­ditást hallott, — mely hangos csattanásra következett. A hang a láthatatlan ember hangja volt; a dulakodásban valaki bizonyára véletlenül el­találta. A következő pillanatban Cuss már ismét benn volt a ven­dégszobában: — Jön vissza, Bunting! — kiáltotta lihegve. — Menekül­jön! Bunting tiszteletes ur az ab­lak mellett állott és szégyenlő­sen takaródzott a földről fel­vett szőnyeggel meg egy szét­terjesztett, nagy ujságpapiros­sal. (Folytatjuk.) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
Thumbnails
Contents