Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-12-20 / 24. szám

1962 december 20. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) — Mindenesetre meggondo­lom az ügyet, — dörmögte. — Hozassa ide nejét és leányát és hagyjon egyedül! — Tudtam, hogy hallgatni fog okos tanácsaimra. De mi lesz a többi hölggyel? — Küldje őket a pokolba... — Oda küldöm őket, ahová valók, — szakította félbe Da Souza előzékenyen. TIZENEGYEDIK FEJEZET A száműzött visszatérése Rachael Da Souza asszony már több ízben bebizonyította, hogy derék asszony és feleség, sohasem csodálta azonban fér­jét annyira, mint abban a pil­lanatban, amikor Ellen és Flossie dühös pillantásától ki­sérve, Júliával belépett a kert­ajtón. A lányok kinyilvánítot­ták abbeli szándékukat, hogy az autóban várnak, amig a háziúr színe elé kerülhetnek, mire Trent megüzente nekik, hogy őmiatta Ítéletnapig vár­hatnak rá, az a fő, hogy oda­­künn maradjanak! Da Souza visszamaradt és mutatóujját orrára tette: — Nincs célja, kedves gyer­mekeim, — suttogta bizalma­san. — Rettenetes hangulat­ban van. Nem adná sokért, ha mi is elhordanók az irhánkat! Hanem mi ketten régi ismerő­sök vagyunk és sok minden­félét tudunk egymásról. — óh, hát igy áll a dolog? Ellen Montessor csinos fe­jecskéjét hátravetette. —Nos, miattunk nyugodtan itt kuksolhat feleségével és le­ányával, azzal a libával. Mit szólsz hozzá Flossie? — Akár ítéletnapig, — tet­te hozzá a szőke. Da Souza megsimogatta ba­juszát és bólintott méltóságo­­san. — Önök jellemes nők és... — Hiram! — Azonnal kincsecském, — kiáltotta. — Még egy szót, hölgyeim! Címem: Rachel Curt, No. 7. City. Keressenek föl alkalmilag, ha arra lesz dolguk. Majd egy kedélyes es­tét töltünk együtt. Egyenlőre JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 azonban utazzanak Londonba és írjanak onnan Trentnek. E pillanatban bizonyára nem fo­gadja önöket! — Hálásan köszönjük, — dünhöngött a bubifrizurás. — Arra való tekintettel, hogy Londonban dolgunk van, aján­latos volna ,ha mindjárt útnak indulnánk, ugyebár Flossie? A barátnő fölhúzta az or­rocskáját. — Ami azonban az írást ille­ti, Da Souza ur, értésére ad­hatja finom kis barátjának, hogy nem kívánunk vele érint­kezésbe lépni többé! Az az em­ber úgy bánik a hölgyekkel, mint egy faragatlan tuskó, és nem mint egy genlemanhöz illik! — Hiram! — hangzott fel sürgetőbben. Da Souza meghajolt. A höl­gyek viszonozták a köszöntést és a kocsi megindult. A portugál feleségét és leá­nyát az ebédlőbe vezette, Trent kezeit hátul összekulcsolva, kibámult az ablakon. Da Sou­za diszkréten köhécselt. Itt vagyunk, kedves bará­tom! Hölgyeim örömmel üd­vözölnék önt! Trent türelmetlen kézmoz­dulatot tett, de erőt vett ma­gán. — Jó reggelt, Julie! A mama mézédes mosolyát és kinyújtott kezét észre sem vette. — Valószínűleg nagy meleg lesz. Helyezze kényelembe ma­gát a pázsiton. Az ajtóhoz lépett. — Rendeljen reggelit, Da Souza ur, kedve szerint... Rachel asszony körülménye­sen letelepedett. — Meglehetősen hűvösen fogadott bennünket, — állapí­totta meg, — de egyéb nem volt várható. Nem vetted észre, hogy majd elnyelt a pillantá­sával, kedves gyermekem? Da Souza kezeit dörzsölte. A lány, aki nagyon szerencsét­lennek érezte magát, elfojtot­ta zokogását. Az anyja rászólt: — Julie! Lásd Hiram, a ked­ves gyermek majdnem elájul. Egészen magán kívül van! A gyermek — mert Julie i még tényleg gyermeknek lát­szott — szenvedélyes szóára­datban tört ki, azzal a nyo­masztó érzéssel természetesen, hogy mindaz nem használ. — Ez utálatos! Meg lehet valósággal őrülni! Miért tesz­­szük ezt? Nem vagyunk sem koldusok, sem élősdiek! En­gedjetek el innen! Szégyen és gyalázat tovább egy percig is itt tartózkodni! Az apa, lábait hosszan ki­nyújtva, hüvelykujjait mellé­nye zsebébe akasztva, szótlanul bámulta leányát. Rachel asz­­szony, aki éppoly kevéssé ér­tette Juliet, de részvétet ér­zett iránta, szelíden ütögette a kezeit. — Ostoba leánykám, — szólt lágyan, — miért veszed ezt úgy a szivedre? A sötét leányszemek felhábo­rodástól villogtak. — Az a mód, ahogy idetola­kodunk! ... Hát nem látjátok, hogy alig várja, mikor me­gyünk el innen? Da Souza fölényesen mo­solygott és csillapitólag simo­gatta leánya haját. — Te tévedsz, Julie! Bizd ezt csak ránk, akik nálad öregeb­bek és eszesebbek vagyunk. Még nemrég mondta az én kedves barátom nekem: — Nem akarom, hogy el­­küldje a leányát! No, majd még meglátjuk, meglátjuk ... Julie könnyei reszkető ujjai között folydogáltak, amint azokat szemeire szorította. — Nem hiszem ezt! Hisz az egész idő alatt alig nézett rám! Megvet bennünket és ezt nem vehetem rossz néven tőle. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize­tési dijat lejártakor megfizeti. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbizható autójavítás. Rachel asszony olyan vidám­nak látszó mosollyal még vala­mit mondani akart, de a reg­geli érkezése egyelőre megsza­kított minden további beszél­getést. Da Souza, természettől jó étvággyal megáldva, diplo­máciai sikere után, emelkedett hangulatban volt. Dicsérte a szakácsnőt, szidta a szolgákat, azok titkolt bosszúságára és egyre nógatta feleségét és leá­nyát, hogy az ízes falatokból vegyenek. Julie még a reggeli befejezé­se előtt, könnyeit visszatartva távozott. Apjának arca elsöté­tedett, amikor leánya ruhájá­nak halk suhogására felpillan­tott és alakját eltűnni látta. — Mit gondolsz, Rachel, el­lenáll majd akaratunknak? Rachel asszony fejét rázta. Julie finomérzésü, engedel­mes lány. Ha itt lesz az ideje, majd gondoskodom róla, hogy teljesítse kívánságunkat. — De már itt az ideje! És most, hogy már idáig jutot­tunk, Julie ellenünk dolgozik. A szemei kivörösödnek és bosz­­szus hangulatában egy csöp­pet sem lesz csábi tó külseje. Beszélned kell vele, kincsecs­kém! — Mindjárt fölkeresem. Ráchel asszony méltóságtel­jesen fölállott. — De Hiram, még kérdez­nem kell tőled valamit. — Óh, ti asszonyok! Min­dent tudni akartok! — Igen, a legtöbb asszony, én nem! Mondd, szoktam én üzleti titkaid után érdeklődni? De ezúttal hasznos volna szá­munkra, ha felvilágosítanál. — Mire vagy kiváncsi? — Trent meghívott bennün­ket, de világos, hogy jelenlé­tünk nem kellemes számára. Sikerül megszabadulnia tő­lünk és elhatározza szilárdan, hogy nem fogad vissza a há­zába. Pár percig beszélgetsz vele és minden úgy van, mint előbb. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Szent karácsony... Szent karácsony... áldott, drága ünnep; Hirnöke uj, boldogító üdvnek ... Hirdeted, hogy született a Gyermek, Dicsfénye az örök Betlehemnek. Borulj reánk vigasztaló fénnyel; Rég óhajtott, áldott békességgel! Ne láthassunk itt lent bűnt és átkot, Tedd boldoggá ezt a nagy világot!

Next

/
Thumbnails
Contents