Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-12-20 / 24. szám
2-IK OLDAL 1962 december 20. Kis Dongó A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) A pupus kihozott a sodromból, amint felvont revolverrel végigkergetett az egész házon. És azonkívül még le is zárta az ajtókat. Egyszerűen a végletekig hajtott. Remélem, nem ítél el engem? mélem, nem Ítél el? — Én senkit sem ítélek el— válaszolta Kemp. — A hajthatatlan elvek már régen idejüket múlták. De mit cselekedett azután? — Éhes voltam. A konyhában találtam egy cipót meg sajtot. Azután visszamentem a ruháskamrába. Elhalad tam rögtönzött csomagom mellett. Egész csendesen feküdt. A ruhatárnak két utcai ablaka volt. Szennyes csipkefüggönyök lógtak rajta. Az ablakhoz mentem és kinéztem az utcára. Szép téli nap volt. A borongós ház barna árnyékához képest csillogóan világos. Odalenn megindult a forgalom. Gyümölcsös taligák, bérkocsik és áruval rakott szekerek közlekedtek. Káprázó szemmel fordultam vissza a sötét szobába. Izgatottságom lelohadt. Tisztán láttam a helyzetemet. A szobában benzinszag terjengett. A pupos ugylátszik, benzinnel tisztogatta a pecsétes ruhákat. Most azután alaposan átkutattam a helyszint. A pupos úgy vettem észre, teljesen egyedül lakott a házban. Furcsa személyiség lehetett. Amit csak használhattam, mindent összehordoztam a ruharaktárba. Találtam egy kézitáskát. Azután a festőszereket. Rizsport, piros festéket és fekete ragtapaszt. Először úgy gondoltam, hogy láthatóvá festem és kendőzöm az arcomat. De ezt a tervet hamarosan feladtam. A kényelmetlenség kézenfekvő volt. Terpentinre, más egyebekre és sok időre lenne szükségem, ha újból el akarnék tünnni az emberek szeme elől. Végül is egy rendes vágású orrot választottam. Kissé kajla volt, de nem kajlább, mint sok más emberé. Sötét pápaszemet tettem fel, szürkülő pofaszakáit ragasztottam és parókát húztam a fejemre. Nem találtam kellő alsóruhát, de gondoltam, majd idővel vásárolok. Egyelőre egy darab vásznat csavartam magamra és fehér kasmirkendőt. Harisnyát sem leltem, de a pupos elég kényelmes cipőket viselt. Ezek megfeleltek. A pénztárfiókban pénzt is találtam. És fenn, egy elzárt szekrényben — melyet feltártam — nyolc aranyfontot. Most már igy ellátva visszatérhettem az emberek közé. De most különös habozás következett. Vájjon elég valószinü-e a külsőm? A kis hálósz'obatükörben tetőtől-talpig végigvizsgáltam magam, hogy nem feledkeztem-e meg valamiről. De mindent rendben lévőnek találtam Furcsa voltam és színpadias, de nem lehetetlen. Bizalmat merítve, levittem a tükröt a boltba. Leeresztettem a redőnyt. És most a nagy fali tükör segélyével minden oldalról jól szemügyre vettem személyemet. Néhány percig még bátorságot gyűjtöttem, de azután hirtelen elhatározással kinyitottam a boltajtót. Kimentem az utcára. Magam mögött hagyva a pupos emberkét, hogy szabaduljon ki a lepedőből úgy, Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. ahogy tud. Öt perc alatt már messzire elhagytam a jelmezkereskedést. Senki sem vetett ügyet reám. Úgy látszik, legyőztem az utolsó nehézségeket is. A láthatatlan ember ismét elhallgatott. — És nem törődött többé a púpossal? — kérdezte Kemp. — Nem, — felelte a láthatatlan ember. — És nem is hallottam felőle. Feltételezem, hogy kioldozta a kötelékeit, vagy letépte őket. A csomókat meglehetősen szorosra hurkoltam. Ismét elnémult. Az ablakhoz ment és kinézett rajta. — És mi történt azután önnel? — óh, újabb csalódások értek. Azt képzeltem, hogy minden bajtól megszabadultam. Azt hittem, hogy mindenhez jogom van. Mindent büntetlenül véghezvihetek. Ha csak a titkomat jól megőrzőm. így képzeltem. Bármit teszek és bármi lesz tettemnek következménye: nem tartozik én reám. s csak ledobom a ruhámat és eltűnők. Senki sem tarthat vissza. Onnan szerezhetek pénz, ahol találok. Elhatároztam, hogy pompás lakomát rendelek, elsőrendű szállodában megszállok, beszerzek mindent, amire csak szükségem lehet. Biztam a jövőben. Nem szívesen emlékszem viszsza arra, hogy milyen címeres szamár voltam. Bementem egy előkelő étterembe, már meg akartam rendelni a villásreggelimet, amikor eszembe jutott az is, hogy ha eszem, leleplezem láthatatlan arcomat. Mégis rendeltem hát a reggelit. Azt mondtam a pincérnek, hogy tiz percen belül visszajövök és elkeseredve mentem ki az étteremből. Nem tudom, hogy éi’te-e már ilyen csalódás, amikor nagyon éhes volt? — Ilyen rosszul még sohasem jártam, — felete Kemp, — de el tudom képzelni, hogy mit érzett. — Legszívesebben megpofoztam volna azokat a hülye ördögöket. Végre is Ízletes étel után sóvárogva, betértem egy másik vendéglőbe és kértem, hogy külön szobában terítsenek nekem. — Baleset folytán nagyon Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. eléktelenedett az arcom, — mondtam magyarázatképen. Kíváncsian néztek rám. De végeredményben is nem az ő bajuk volt. És igy végül megkaptam a villásreggelit. Nem volt előrangu, de jó volt. Aztán szivarra gyújtottam és újabb terveket kovácsoltam. Közben odakint újból dühöngeni kezdett a hóvihar. Minél többet gondolkoztam, annál inkább beláttam Kemp, hogy a láthatatlan ember tehetetlen és lehetetlen a hideg és mocskos éghajlat alatt, a túlzsúfolt, civilizált fővárosban. Mielőtt elszántam magam erre az őrült vállalkozásra, ezer előnyéről álmodtam. Ezen a délután azonban minden előre elképzelt előny keserves csalódássá változott. Végiggondoltam mindent, amit kívánatosnak találtam eddig. Az biztos, hogy a láthatatlanság által mident megszerezhetek, de semmit sem élvezhetek. Becsvágy: hiába vagyok én büszke önmagámra, ha senki előtt fel nem fedhetem nagyságomat. Szerelem? Az asszonyokban mindig hűtlen, áruló Delilaht láttam. Nem szerettem a politikát, nem izgatott az álnok dicsőség. Nem érdekelt a sport, az emberszeretet. Mihez kezdjek hát? És ezért dobtam el régi valómat, ezért változtam át visszataszító rejtéllyé, össze-vissza kötözött, félelmes emberi torzképpé? Elhallgatott és kutató tekintettel lépett az ablakhoz.. — De hogyan jutott Ipingbe? — kérdezte Kemp, aki mindenáron el akarta terelni az ablaktól vendége figyelmét. — Dolgozni mentem oda. Reménykedtem valamiben. Félig megvalósított gondolatot érleltem. Még most is foglalkoztat. Kieszeltem a módját, hogy ismét látható lehessek. Akkor, mikor nekem tetszik. Amikor láthatatlanul elvégeztem mindazt, amit véghezvinni szándékoztam. És főleg erről szeretnék most önnel beszélni. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1963-AS “Históriái Kalendárium" Az Ízléses kivitelű, képes, amerikai magyar naptár megrendelhető a “Vasárnap” kiadóhivatalában. — Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 S. Belle Vista Avenue,, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. Karácsonyi ima Édes kicsi Jézus, ezen a szent estén, fehér, havas estén, feledd el sok vétkünk. Szent karácsony estén csodás fénnyel égő, jövőbe-derengő csillagot adj nékünk. Annyit jártunk éjben, annyit jártunk gyászban, sötét komor gyászban, annyi volt a harcunk! Pedig fényre vágytunk, egy évezred óta, pedig mindenkivel csak békét akartunk. Adjál nekünk békét, adjál nekünk több fényt, Tisza-Duna táján beteljesült álmot, Minden magyaroknak sóvárgó szent álmát: add vissza minékünk Nagymagyarországot! Miért annyi vágy sirt, miért annyi könny hullt: Adj boldog karácsonyt végre a magyarnak! Szent karácsony estén, összekulcsolt kézzel, szomorú magyarok ezért imádkoznak. \
