Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-11-20 / 22. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 november 20. SZERETNÉ FÖLKEREKITENI A jólkereső szinpadi szerzőt előszeretettel szokta megpumpolni a müvészklubban a művészvilág népszerű öreg bohémje, és pártfogolt ja Szegfű Aladár. Az öreg a legkínosabb gonddal ügyelt a formákra. Sohasem kért pénzt csak kölcsönt. A kölcsönöket nem adta ugyan meg, de korrektül számontartotta. Egyik alkalommal ezekkel a szavakkal fordult a klubban a jólkereső szerzőhöz: — Kedves szerzőm, szeretnék egy kis kikerekitést, ha lehetne. Az iró csodálkozó pillantására igy folytatta: Tudniillik tartozom önnek 175 dollárral, szeretném, ha most fölkeriekitené a nálam levő kinnlevőségét 300-ra.-------------§9i-----------------Egy bőrig ázott ur áll a newyorki pályaudvar előtt és int az egyik arra haladó taxinak. A kocsi odajön, — Vigyen kérem a West 82- es utcába, a 658. szám alá. —Igenis. Az autó elindul. Kimegy a városból aztán megint visszamegy és már egy jó ideje csalinkázik a városban, mikor az utas kiszól a soff őrnek: — Hé, mit csinál maga? — Hogy-hogy mit csinálok? — Nekünk már régen oda kellett volna érnünk a megadott címre. Maga meg összevissza tekereg, megkerüli velem az egész várost! ... Hát mit gondol vidéki vagyok én? A soffőr alázatosan feleli: — Pardon, ne tessék haragudni nagyságos ur, — én vagyok vidéki. ■--------------------------------------------------------------------------------------AMI BIZTOS, AZ BIZTOS Juhász Gyula, a pesszimizmusra hajló nagy magyar költő, élete végéig nőyen maradt. Amikor ennek az okát tudakolták tőle, igy válaszolt: — Ha megnősülnék és nőm a feleségek mintaképe lenne, a legjobb esetben nem vetemedne arra, hogy megcsaljon. Ha nem nősülök meg, efelől egészen bizonyos lehetek. Minek nősüljek meg tehát? ... Gondoljon az ÓHAZÁBAN szenvedő VÉREINKRE ! Nótázzunk egy kicsit ESTE FELÉ JÁR AZ IDŐ . ESZEMADTA BARNA SZŰZ., Este felé jár az idő, Szállást kérnék, de nincs kitől, Apám,, anyám mind elhaltak, Testvéreim megtagadtak. Még azt mondják: nem ismernek, Azt se’ tudják, hegy ki legyek, Nem is vagyok atyjok fia, Nem is láttak engem soha. Erdők, mezők, vad ligetek, Hadd bujdossam tibennetek, Hadd bujdossam a vadakkal, Sírjak a kis marakkal.-----------««£§»»---------ESTELEDIK, ALKONYODIK Esteledik, alkonyodik, Gulya, ménes takarodik, A számadó káromkodik, Három bojtár jó bort iszik. Egyik iszik a ménesbe’, A másik a Cserepesbe, A harmadik a Bügesbe Igyunk adta teremtette! Isten hozzád jó barátom! Van-e a gulyám közt károm? Nincsen károm, de nem is lesz, Mig a gulyám kezemen lesz. Ég a Cserepes teteje, A számadó lova benne, Vérrel forog fel a szeme, Hogy ki nem jöhet belőle. KÖZELEDIK A Szerezzen örömet szeretteinek, Eszemadta barna szűz, Ég a szemed, mint a tűz, Ha az enyim úgy égne, Százezerét megérne. Eszemadta barna szűz, Ég a szemed, mint a tűz, Eszem a teremtésed! Ki ne szeretne téged? ESZEMADTA, KIS BARNÁJA ... Eszemadta kis barnája, Ki ne hajolna hozzája? Eszemadta kis barnája? Ki ne hajolna hozzája? Se országa, se hazája, Mégis piros az orcája, He je, huj a hopp! Eszemadta kis szőkéje, Ki ne hajolna feléje? Eszemadta kis szőkéje, Ki ne hajolna feléje? A ruhája fekete gyász, De ő maga arany kalász Heje, huja, hopp! Haragszom az olyan szóra, Ki a szép lányt úgy megszólja; Mert a leány arany csillag, Arany garádicson ballag, Heje, huja, hopp! KARÁCSONY! ismerőseinek könyvajándékkal. ÁRAD A TISZA... ESTE VAN MAR ... Este van már, hull a csillag, Szőke legény haza ballag, Nehéz neki még a szó isr Kifutna a világból is. Este van már, hull a csillag, Fehér házban gyertya hamvad. Virág van az ágyra hintve, Barna kis lány kiterítve.--------frgv ESTHAJNALI CSILLAG Esthajnali csillag ragyog, Én még mindig vigan vagyok; Húzd rá cigány az angyalát! Vigan húzzad azt a nótát: Hazamegyek, lefekszem, Kialuszom magamat, Az én kedves galambomnál megvirrad. Ez az utca bánat-utca, Bánatkővel van kirakva; Az én rózsám azért rakta, Hogy én sírva járjak rajta. De én azt már nem teszem, Haza megyek lefekszem, Kialuszom magamat szép csendesen.---------------------------ESTI SZELLŐ... Esti szellő ringatja a falombot, Csókolódni láttam rajt két galambot, Meg is dobbant, meg a szivem Csoda-e? hisz rád gondoltam galambom. Édes szülém egyre azt mondogatja: Hogy a legény a leányt csalogatja; Mind hiába mondogatja én nékem... Mert szerelmes vagyok én már végképen.
