Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-11-05 / 21. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 november 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month Megjelenik minden hónap 5.-én és 20-án. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A mesgye-ko Valami vándorlegény leült az ut mellett a kőre. A mesgye-kő az, amely elválasztja a Fodorék földjét a Keviék földjétől. Ezt a vándorlegény nem tudja. Ha tudná is, nem bánná. A kő .alatt vélhetőleg vakondok ásott, mert ahogy a kódorgó ráül, meghanyatlik. No ezzel magára is vonja a vándorlegény figyelmét. Nem lehetetlen, hogy kincs van alatta. Fölkel. Egyet fordit a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja a botjával. Nincs ott egyéb, csak egypár lapuló bogár. Tovább ballag. A kő ottmarad, ahová elmozdította: másfél arasznyira az előbbi helyétől. Jön az őszi eső, ágyat lázit a kőnek a földbe. Jön a tél: megsüllyeszti. Az első szép tavaszi napon megjelenik Kevi Imre. Beleereszti az ekét a kőnél a földbe, és szánt. Kijön Fodor András is. Az ahogy beletaszitja az ekét a földbe, megrántja a lovát. — Hó! A szeme a kőre mered. Öszszerántja a szemöldökét. Megnézi a követ jobbról is, balról is, és azt mondja: — Hm! Ránéz a szomszéd földjére, aztán a magáét méri végig gondolkodó tekintettel. A kezét csípőre teszi. A fejét megcsóválja: — No lám! Fogja az ostornyelet. Végigméricskéli a két földnek a szélét. Hangosan számlál. A végén újra megrázza a fejét és elkeseredetten káromkodik. A Kevi-gyerek látja mindezt a földnek a túlsó végéről. Látja a méréseket, a fejcsóválásokat, még a káromkodást is látja. Alig várja, hogy visszaérkezzék. Kifordítja az ekét a földből, és odaballag Fodorhoz. — Aggyisten, Fodor bácsi. — Aggyisten, — feleli Fodor félvállról, komoran. — Mi a baj? — Hogy mi a baj? Hát mi a baj? És komor gyanúval néz a fiúra. — Hát látod ezt a mesgyeküvet? - -— Látom; hogyne látnám. — Hát azt látod-e, hogy egy barázdával erróbb van? — Bizony, azt nem látom. — Nem látod? No a veszett kutya rézangyalát, majd meglátod, ha nem látod, te is meg valamennyien. S kirántja az ekét a földből; ráveti szűrét az ekegerenrelyre. A lovát visszafordítja. Dühösen ráhurran: — Gyű! A délutáni órákban ötödmagával tért vissza a földre. A községi lánccal megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy barázdát elszántott a Fodor földjéből, az olyan vakmerő zsiványság, aminőre ember a mi falunkben nem emlékszik. Hát még a mesgyekő elmozdítása. Künn voltak Keviék is: az öreg Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak. Azok is visszaköszöntek, de kezet nem fogtak egymással. A láncot aztán most a két Kevi vette át: megmérték a két földnek a szélét, először jobbról balra, aztán balról jobbfelé. Hát a kő csakugyan nincs a helyén! Valaki odábbtette, az bizonyos. — Valaki ... — hördült meg Fodor. Kevi Pál megrándult: — Csak nem gondolja kend, hogy . . . — Én nem gondolok semmit, de mozdulhat-e mesgyekő magától? S körülnézett. A biró, a két esküdt csak némán és komolyan szivogatta a pipáját. Az öreg Kevi is megszólalt: — Böcsületben fehéredett meg az én hajam. A fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit... Fodor Andrással azonban nem lehetett már okosan beszélni. Az arca vörös volt, a szeme vérben forgott. Kevi Pálnak is a fejébe gyülekezett a vére: visszacsapott a szóval. Utoljára aztán az lett a beszéd vége, hogy Kevi Pál megrohanta Fodort és torkon ragadta. Bizony, ha beléjük nem kapaszkodik az a sok ember ottan, hát vért iszik a föld. Attól fogva Keviék nem látták meg Fodorékat, se Fodorék Keviéket. Hát ebben nincs semmi különös. Az ember megbocsáthat a tolvajának, rágalmazójának is: de annak, aki egy barázda földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy véltem, hogy ebben az ügyben a harag érthető és megváltoztathatatlan; csak azt sajnáltam, hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék Imréje szomorú. Az Imre már iskolás-gyerek korában figyelmes volt a Lidi iránt. Megverte azokat, akik Lidit csúfolták. Lidit a tutorica szóval csúfolták, mert a k hangot nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem vigyáz, pedig ma már tizenhat éves viruló leány. Az arcában talán ma is ettől van az a félénk szelidség. Pedig csinos leány. Igaz, hogy szépen is járatják Fodorék. Egyetlen gyerek. Szőkébb a többinél. A szeme kék, mint nálunk majdnem minden nőé. Karcsú. A járásában van valami kedves himbálódzás. A télen egyszer az ablakom alatt találkoztak. Lidi körülpillantott, hogy jár-e valaki az utcán? Nem járt senki. Megállóit egy szóra az Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe vette a Lidi kezét, és a leheletével melengette. Március elején egy csomó hóvirággal tért haza Imre az erdőből. A kalapja fehérlett, ahogy körülrakta vele. A kocsmáros a kapuban állott: megszólította Imrét, hogy adjon a virágból. Imre azt felelte: — Nem adok én ebből, Kóbi, száz forintért se! Este az édesanyámnak hozott Lidi egy csokor hóvirágot. A barázda-pör után Lidi szeme napokig vörös volt. Imre Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbizható autójavítás. meg úgy járt, mint a komor bika, mikor öklelni készül. Néhány hétre rá egy este Keviék a vetéstől tértek haza. Lidi akkor ment a kútra vizért. Imre visszamaradt. Láttam, hogy a kúthoz megy: fölhúzza a vödröt. Lidi pedig megmeriti abban a korsóját. Kevi Pál visszapillantott. Megállt. Megvárta az öccsét. Mikor az odaérkezett, megfordította az ostornyelet és fenyegetően tartotta a kezében. Imre azonban kifeszitette a mellét, és a nyakát megszegte: dacosan állott szembe a bátyjával. Szinte hallottam, hogy azt mondja: — Lássuk no! Kevi Pál leeresztette az ostort. Egymás mellett ballagtak tovább, hazafelé. Aztán csak augusztusban láttam, megint együtt Lidit meg Imrét. A Fodorék kertje végén állottak az öreg girbagörbe ágú barackfa alatt. A hold a sövényre sütött, meg rájok. Imrének a kezében fehér zsebkendő volt, a Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét törülgette vele, hanem a Lidiét. A mellére ölelte a leányt és úgy beszélt hozzá valamit, tudom is én, hogy mit? Nem sokkal utána egy reggel az a hir futotta be a falut, hogy az Imre gyerek világgá ment. A hir majd csaknem igaz volt. Az öreg Keviné eljött anyámhoz panaszkodni, sirdogálni. A fia reggel tarisznyát vetett a vállára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe megy. A falu végéről izente vissza a sánta Gál gyerektől, hogy ne várják többet vissza: beáll katonának. — Dehiszen, — mondom én, — nem vették be a sorozáson. — Nem ám, de nem azért, mintha hiba volt volna benne, hanem azért lelkem, mert a cigányasszony valami gyökeret itatott vele, amitől szivdobogást kapott. Jaj lelkem, úgy elgyöngült attól a fiam, hogy alig tudót bemenni a sorozó urakhoz. Azt kellet ott mondania, hogy szivbajos. Azt is mondta. Megszabadult örökre. Most meg itt van: ő maga megy el. — Dehát mi oka volt erre? — A jó Isten tudja, — felelte Keviné egy kék vászonzseb-LapképviselÖket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. Hallgassa ön is minden vasárnap 1 órától 3 óráig a WFHA-FM rádió magyar adását a 106.3 hullámhosszon. ÜZENETEK, DALOK felvétele a BUDAPESTI RÁDIÓ részére. — Üzenjen ön is hozzátartozóinak az óhazába. Levélcím: RÁDIÓ MAGYAR PROGRAM P. O. Box 23. — FANWOOD — New Jersey
