Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-11-05 / 21. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 november 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) » így azután sok mindenre gondoltak. Hall, Wadgers ta­nácsára, utrakelt, hogy felke­resse Shukleforth urat, az elöl­járót, hogy tanácsot kérjen tő­le. Senki sem merészkedett fel az emeletre. -Az azután örök titok ma­radt, hogy az idegen mivel fog­lalkozott ezalatt. Hallották, hogy néha dühösen fel-alá sza­ladgál, aztán fennhangon ká­romkodik, majd eszeveszetten csörömpöl az üvegeivel. A kiváncsiak tömege meg­szaporodott. Huxter ur ismét átlátogatott. Néhány vidám ifjonc, akik készen Vett fekete kabátban és fehér piké-nyak­­kendőben feszítettek — mivel­hogy pünkösd hétfője volt — csatlakozott a csoporthoz. Az utóbb jött ifjak zavart és za­­zavaró kérdéseket tettek Ifjú Archie Harker' érdemeket szer­zett azáltal, hogy keresztül lo­­pódzva az udvaron, bekukucs­kált a leeresztett ablakfüggö­nyök között. Bár nem láthatott semmit, úgy tett, mintha mindent látna. Mire az ipingi aranyifju­­ság tömegesen követte példá­ját. Gyönyörű pünkösdi idő volt. A falu valóságos vásári jelleget öltött. A főutcán sétá­ló emberek hemzsegtek. A cél­jövő bódékban puffogtak a puskák. Sátrak terpeszkedtek. A kovácsmühely előtti gyepen három citromsárgára festett csokoládé -automata csábította a mindkét nemhez tartozó, fes­tői ruházatot viselő idegeneket. A gavallérok kék jerseyt hordtak. A hölgyek frissen va­salt, fehér kötényt kötöttek maguk elé és a legutolsó divat szerint készült, rikító toliakkal koszoruzott kalapokban tetsze- Legolcsóbb és legszebb ajándék legtek. Woodger, a “Bibor Fá- KARÁCSONYRA és ÚJÉVRE cánból” és Gangers ur a tolta- WKÍS Dongó” zo cipész, — aki regi kerekpa- » rokkal kereskedett — vidáman Előfizetése egy évre 4 dollár, röpködő zászlókat lobogtattak. Ingyen kap egy nótáskönyvet! Ezek között ott díszelgett az Egyesült Államok csillagos lo­bogója, valamint az angol ki­rályi jelvények is, melyek még Viktória királyné első jubileu­mát ünnepelték. Ám bent, a szántszándékkal elsötétített szobában, amelybe csak bizonytalanul tévedt be a napsugár, az elzárkózott ide­gen dühösen vicsorgott maga elé. Bizonyára éhezett. Meleg és kényelmetlen ruhái burká­ban, nagy fekete pápaszemei mögül konokul bámult az előt­te fekvő iv papírra, vagy összekocintgatta piszkos kis üvegeit. Időnként bőszen ká­romkodott a láthatatlan, de nagyon is hallható fiukra, akik még mindig kint tolong­tak az ablaka előtt. A kandalló melletti sarok­ban összezúzott üvegszilánkok hevertek és fojtó klórszag kó­válygott a levegőben. Későbbi elbeszélések s a szobában szer­zett tapasztalatok folytán eny­­nyit tudunk felőle. Déltájiban váratlanul feltár­ta a szobaajtót és rámeredt ar­ra a három-négy emberre, aki a söníésbeil .aTtozkodott. — Hallné asszony — kiáltot­ta parancsolóan. Valaki — birkaszerü enge­delmességben — ment és meg­kereste Hallnét. Kis idő múlva Hallné megje­lent, szaporán szedte a lélek­­zetet, de annál elszántabban nézett az idegenre. Hall még nem tért vissza. A vendéglősné készült erre az eshetőségre és tálcára he­lyezve nyújtotta az idegen felé kifizetetlen számláját. — A számláját parancsolja uram? Kedves Olvasóink! Bizonyára valamennyiüknek van egy-egy olyan rokona, jóbarátja vagy ismerőse, akinek még nem jár a “KIS DONGÓ”. — Kedves meglepe­tésben részesíti az illetőt, ha megrendeli részére KARÁCSONYI vagy ÚJÉVI AJÁNDÉKUL kis újságunkat. Küldje be nekünk az évi 4 dolláros előfizetési dijat és mi postán megküldjük önnek a “LEGSZEBB 300 MAGYAR NÓTA” cimü, — egy dollár értékű, — nótáskönyvet, díjmentesen, KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL. Segitségküldés az óhazába • PÉNZÁTUTALÁS bármelyik országba (1,000 Ft. $34 — 2,000 Ft. $68 5,000 Ft. $170 - 10,000 Ft. $320 • IKKA vámmentes küldemények az óhazába • TUZEX vámmentes küldemények Csehszlovákiába • GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára • ÉLELMISZER, DÉLI­­GYÜMÖLCS, RUHA, JÁTÉK küldés bármelyik országba • UTAZÁSOK, Vízumok és Útlevelek elintézése — 100 forintos bankjegyek napiáron — American Trading Pest, Inc. P. O. Box 654 , Westfield, N. J., USA. és mi vagyok én, — tette hoz­zá fenyegetően. De majd meg­mutatom. Az arcához kapott és amikor tenyerét visszarátotta, az arca közepén tátongó üresség tá­madt. — Tessék — kiáltotta és va­lamit odanyujtott Hallnénak. A meghökkent asszony gépie­sen fogadta azt, amit kezébe nyomott. Egyre a vendége el­változott képébe bámult és csak amikor észrevette, hogy mi az, amit a markában tart, akkor hangos sikoltással elha­jította a holmit és visszatán­­torodott. Az orr pedig — mert jaj! az volt — az idegen orra, piros és fénylő valójában, kar­­tonpapirszerü zörejt okozva gurult a földön. Az idegen most levette pápa­szemét és az ivóban mindenki felhördült. Majd lekapta a ka­lapját és vad erőszakkal letép­te pofaszakállát és máris a feje köré csavart kötéseket rán­gatta. Az ivóbeli társaságot iszonyat fogta el. — Irgalmas Isten — nyö­gött valamelyik. A feje köré csavart pólyák is leszakadtak. Iszonyatos volt. A tátottszáju, rettegéstől meg­bénult Hallné ijesztő sikoltás­sal kiszaladt a házból. Min­denki utána tódult. El voltak készülve reá, hogy elékteleni­­tő, gyalázatos sebeket fognak látni. Forradásokat, varrato­kat. Kézzel fogható borzalma­kat. De semmit! A kötelékek és a vendéghaj berepült az ivóba, vak félelmet okozva ma­ga körül. Az emberek egymást lökdösve menekültek kifelé. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendez« 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17. Michigan Telefon éjiel-nappal: VI 2-1555 — Miért nem adott ma reg­gelit? Miért nem készítette el az ebédemet? Miért nem jött, mikor csöngettem? Vagy azt hiszi, hogy étlen-szomjan is megélek? Hallné sokatmondóan nyúj­totta felé a számláját. — Már három napja ismét­lem, hogy esedékes pénzkülde­ményt várok — szólt az idegen valamivel enyhébb hangon. — Én pedig három nap óta I ismétlem, hogy nem bízok az i esetleges pénzküldeményben. Ön zsörtölődni mer, amiért én egy kissé elkésem a reggelijé­vel, amikor én már öt napja ! várok a pénzemre. Az idegen röviden, de ékes­szólóan káromkodott. — Botrány — mozgolódtak az ivóban. — Én megköszönném önnek uram, ha a károkodásait ma­gában fojtaná. Az idegen most még inkább hasonlított egy dühöngő bu­­vársisakhoz, mint máshoz. Az ivóban lévők csendes káröröm­mel érezték, hogy Hallné föléje keveredett: legalább is követ­kező szavai ezt bizonyították. — Nézze jó asszony! — Ne nevezzen engem jó asz­­szonynak! — vágott vissza a vendéglősné. — Mondottam önnek, hogy az esedékes pénzem már útban van. — Csak legyen, aki elhiszi! — kételkedett Hallné. — Mégis van a zsebemben! — Ön azt mondotta nekem három nap előtt, hogy alig rendelkezik egy sovereigne ér­tékű ezüst pénzzel. — Szereztem azóta! ... — Ejha! — viszhangzott az ivóból. Ez a közbeszólás láthatóan bosszantotta az idegent. Lábá­val haragosan toppantott. — Mit jelentsen ez? — kér­dezte. — Csak azt, hogy kételke­dem abban, hogy becsületes í utón szerezte, — nyelvelt Hall- I né,— és mielőtt pénzt elfogad­nék öntől, vagy felszolgálnám a reggelijét, önnek válaszolnia kell egy vagy két kérdésre. Mert az ön furcsaságait nem értem, sem más nem érti, de mindannyian tudni szeret­nénk, hogy mit jelentenek. Mindenekelőtt tudni akarom, hogy mit csinált ön az én há­lószobaszékeimmel? És hogy lehet az, hogy a szobája üres volt és egyszerre előjött az üres szobából? Akik ebben a ház­ban megszállnak, azok rendes emberek módjára, mind az aj­tón keresztül közlekednek, ön ezt nem teszi. Tudni akarom tehát, hogy és miként jár be és hogy... Az idegen hirtelen fölkapta ökölbe szorított, kesztyűbe buj­tatott kezét és oly dörgő han­gon kiáltott Hallnéra, hogy az azonnal elhallgatott: — Most már elég! — Maga nem tudja, hogy ki

Next

/
Thumbnails
Contents