Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-10-05 / 19. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 október 5. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A ponty A ponty a vízben él, mind­addig, mig ki nem rántják be­lőle. Most pedig, hogy fogalom­­zavar ne essék, le kell szögez­nünk, hogy: az a ponty, amit így a vízből kirántanak, nem az a “rántott ponty’’, amit én is szeretek. Másodszor pedig: az a viz, amiből az előbb em­lített pontyot kirántják, nem a “halászlé”, mert ebben a víz­ben a ponty egy darabban él, mig a halászlé cimü lében a ponty, cafatokra kaszabolva úszkál. Egyes vendéglőkben és csárdákban annyira kasza­­bőlva, hogy szinte nem is lát­szik, hogy valami a lében úsz­kálna. Ezt nevezik aztán Zila­­hy ismert regényéről nyert né­ven: “Zilahy-levesnek”, vagy úgy is mondják: “Valamit visz a -viz*. i! 4' / Nos, hát a ponty törzse oldalt lapos, háta ivszerüen emelke­dett. Nem annyira emelkedett, mint egy írói lélek, ez viszont szerencséje is a pontynak, mert ha sokkal emelkedettebb len­ne, akkor a ponty már pupos, tehát nyomorék lenne. Testét nagy, kerek pikkenyek, úgyne­vezett halpénz borítja. Ezzel a “halpénzzel” még a ponty is kinn van a vízből, mert ezért legfejébb szidást lehet kapni, ha az ember halpucolásnál na­gyon szétszórja. így hát nem lehet vele Villanyszámlát sem fizetni, rágógumit sem adnak érte, de még női kalapot sem lehet rajta vásárolni. Furcsa, de haszontalan pénznem. Az egész ponty különben tízszer akkora, mint az egyik termé­szetrajz könyvben láttam. Szája fölött négy bajuszszál van, amelyek oly elszántan lógnak le, mintha legalább is egy pénzügyminiszter volna a gazdájuk. A lógó bajusz a pontynál nem a rossz ízlést je­lenti, mert ő szegény kipödör­né azt a négy szálat, de hát nincsenek végtagjai, egy bal­keze sincs. Soknak kettő is jutott, neki egy se. Hát van igazság a földön...? A ponty testében van egy kettős hólyag, mely levegővel Ajándékot adunk karácsonyra mindazoknak, akik e z é v december 31-ig bezárólag egy uj előfizetőt küldenek be a “KIS DONGÓNAK”. BUJDOSIK A DISZNÓ . . . Elbujdosott a disznó Kilenc malacával, Utána ment a kanász Üres tarisznyával. Fújja busán furulyáját, Keserves nótáját, Hogyha talán meglelehetné Az ő kis tálkáját. “Kár volna biz még énnekem A fán megszáradni, Sárgás-szőke bodor hajam’ Szélnek elhordani. Fekete két csalfa szemem, Hollónak kiásni, Vékony rojtos gyolcs gatyámat Szélnek lobogtatni! . . .” Hej, élet, élet kanász élet, Ez aztán az élet, ha megunom magamat, magam is igy élek. Daloljunk BUDAPESTEN . . . Budapesten nagy hire van a lánynak, Kiváltképen a tunikás fajtának Ide tekint, oda tekint, az utcán akárhány, De mennyi festék van az arcán, az arcán. Sok vize van a hullámzó Dunának, Szeretője tiz is van sok leánynak, De a tízből egy igazi nem térül, nem térül, A sok leány otthon ül, megvénül, megvénül. BUSAN SZÓL A HARANG... Busan, busán szól a harang, temetnek . . . Szőke lánykák kék koporsót emelnek, Az van írva a koporsó oldalán: Itt nyugszik egy boldogtalan kis leány. BÚJJ, BÚJJ, ZÖLD ÁG . . . Bújj el zöld ág, zöld levestől, Nyitva vagy on arany kapum, Csak bújj által rajta. Nyissad asszony, kapudat, Hadd kerüljem váradat. Uj hold, fényes nap! Bocsáss kapun által. Hányat termett a mogyoró? Tizet, tizenkettőt, Húszat, huszonkettőt, Harminckettőt! Arra kértem a jó Istent: Oltalmazzonrminid a két kezével. Elmondani, hogy még mindig nem szeretek senki mást, csak Te . ged. BÚCSÚSZÓRA, UTOLSÓRA.. Búcsúszóra, utolsóra mégegyszer az utcátokba tértem. Nem tudom még mit rejteget, mit tartogat számomra az élet, vönny szökött ki a szememből, amikor a házatokhoz értem. Koldusbottal vagy hintóval egyszer talán mégis visszatérek. kapuban megállottám, Megállók a kaputokban.. nem átkoztam, imádkoztam, vagy rangosán vagy rongyosan m Jr _»----------4±L-0 ­=flö van telve, ez az uszóhólyag, vagyis halhólyag (nehogy for­dítva “hólyag halnak” mond­juk, mert a ponty megsértő­dik) és mivel a ponyt ezen hó­lyagjánál fogja ereszkedik le a viz fenekére és jön a felszín­re, erről a halhólyagröl tehát még a gyerek is tudja, hogy úszásra és ereszkedésre hasz­nálják. A ponty táplálékát kukacok, rovarok, növények képezik, el lehet tehát képzelni, hogy mi­lyen finom húsa van, különö­sen a tavakból kifogott ponty­nak, amelynek ezenkívül még igen kellemes, dohos, pocsolya­ize is szokott lenni. Á ponty rokonai: a keszeg, (nem a sovány mozipénztáros), a harcsa, melynek bajusza köz­mondásos, és a csuka (most nem cipőt értünk alatta). Az említett halak tavakban és folyókban is előfordulnak, legalább is mindmostanáig elő­fordultak, ha csak innen is ki nem szorítja őket a mind újabb és újabb tereket dicsőén elfog­laló és betöltő, a hidrogén és atombomba feltaláló, a Holdat és Marsot ostromló, egymástól még a levegőt is irigylő, terem­tés koronája — az ember. De hát egyelőre úgy a rend­őrségnek, mint az összes hiva­talos hatóságoknak, az állatvé­dő egyesületeknek és egyéb természetkedvelők a g g á 1 y os kérdéseire adott nyilatkozatok teljesen megnyugtatók: Sem­mi baj nincs, nem kell semmi rossztól tartani, a tulérzékeny lelkeknek egyenlőre nem kell a halakat félteniük. Sőt ellenkezőleg, egy rend­őrtisztviselőből, egy miniszteri hivatalnokból, egy tűzoltóiő­­parancsnokbói, egy katonai szakértőből, valamint magán­­szakértőkből, egy egyetemi ma­tematikusból, egy színházi kri­tikusból és egy lefegyverzési és szovjetbehódolási előadóból ál­ló diszes bizottság már ki is számította, hogy: ez még évi­kig mehet igy, s még mindig elfér majd néhány ponyt fólyó­­inkban és tavainkban.

Next

/
Thumbnails
Contents