Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-09-20 / 18. szám
1961 szeptember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Szeptember Jól esik a nap melege, Keressük, hogy hová süt, Árnyékosról a naposra, Bizony, bizony átmegyünk. Nagy táska van a hátunkon, Benne sok-sok tudomány, Idegen kis pajtásokkal Barátkozunk szaporán. De másnap már mind jóbarát, S szeretjük az iskolát; Reggel gyorsan öltözködünk: El ne késsük az órát! Csak egy alszik még az ágyban, Lusta Laci a neve; S óra közben pityeregve Oson be a helyére.---------------—---------------------Nappal és éjszaka r Mitől lesz világos minden reggel, s miért' sötétedik be éjszakára? — No hiszen, ez nagyon egyszerű — felelitek. — Minden reggel feljön a Nap az égre, végigballag rajta, mint valami Vándor, s este megint lemegy az égbolt túlsó oldalán. Amikor a Nap itt van fölöttünk, akkor világos van, amikor meg elmegy, sötét lesz: este, éjszaka. — És hová megy a Nap, amikor elmegy tőlünk? — kérdezem. — Hát bizony a Föld másik felére, Európába. — Ezt azok a gyerekek felelik, akik már hallottak arról, hogy Európa ott van a földgömb másik felén, s hogy ott akkor feküsznek le az emberek, amikor mi itt felkelünk. Valamikor régen a tudósok Is igy gondolták. Azt hitték, a Nap kerüli meg minden nap (Ujr’a a Földet. A valóságban azonban nem igy van ez. Igaz, hogy minden nap látjuk a fényes mosolygó Napgolyót, amint végighalad az égbolton. Csakhogy nem a Nap megy fel S le az égen. A mi Földünk forog a fénylő Nap körül, szünet nélkül és sebesen. Amelyik része a Nap felé fordul, ott nappal van; amelyik fele elfordul a Naptól, ott beáll az esti sötétség. Olyan az, mint amikor az ember vonaton utazik, s úgy látja, mintha a fák, faluk viszszafelé rohannának, pedig azok nyugodtan állnak, s a mi vonatunk szalad. .— És ha felhők vannak az égen? — kérdezitek. A Nap fénye olyan erős, hogy ft felhőkön is át$zürődik. Hiszen ha egy fehér papírlapot tartunk a szemünk elé, azon keresztül is látunk valami világosságot. Csak persze a felhőkön át kevesebb fényt kapunk, mint derült időben. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó” GYERMEKROVAT ISTEN VELED, GÓLYAMADÁR A két gólyánk elment. Szent Isván király napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak, álldogáltak elgondolkozva a fűben mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a le1- vegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra. Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavaszszal mindig idejön a másik világrészből! ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak Magyarországon. Melyik hát az igazi hazájuk? A mi magyar hazánk. Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádasaink közé, a mi szegény mezőinkre. A minap sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer csak: egyenes az ut Délnek. A fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze. Töméntelen nagy fekete madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak az ő csivitelésükcsiripolásuk. Tanácskoztak, disputáltak. Vájjon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e, vagy az útirányt hányták-vetették Édesen, lágyan süt le az őszi nap a város házaira, utcáira. A levegőben ezüst szálak úszkálnak. A sétaterek bokrairól egyegy sárguló levél száll a földre. Ezer és ezer gyerek siet az iskolába. Egyik-másik megmegáll, fölvesz egy kavicsot, gyikot lel azutmenti kövek alján, vadgesztenyét szed föl titokban a sétatér pázsitjáról, s aztán iramodik tovább, az iskola felé. S a reggeli utón talált kincsekről nem beszél senki. Pedig mennyi érdekeset lehetne tanulni abból. Az ember nemcsak könyvekből tanul. Réges-régen, amikor még nem ismerték az emberek a papirost meg a könyvnyomtatást, nem volt más könyvük, mint amit a tavasz, tél, nyár, meg az ősz keze irt kőre, fűszálra, virágra. Mert a világ egy nagy képeskönyv és úgy hivják, hogy természet. meg? Ki tudná megmondani, ha nem madár? Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak fenn, mint a bucsusok. Bizonyára a falura néztek alá a magasból, meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe. Dehát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a falunkat érzi otthonának? Oh bizony könnyű azt kitalálni; az Ur, aki a gólyának és fecskének is ura, nem itt térit télen asztalt nekik. Elközeleg az ősz. Az október hideg lehelletétől dermedten hullanak le a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval bontják be a mezőket. Miből éljen akkor a szegény gólya és fecske a hideg télen. Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi. Ma már nincs se fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn ß szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán éppen most kiáltja az egyik gólyafiu: — Anyácskám, elfáradtam. — Terjeszd ki a szárnyadat — feleli bizonnyal az anyja. S megszűnik a szárnyak levegő-verése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben. Ez a nagy képeskönyv ezer és ezer csodálatos dolgot mutat nektek, gyerekek. A fák, a bokrok, apíó állatok, de még a hallgató kövek is csodálatosan érdekes dolgokat tudnák mesélni. Nézzetek körül mindenütt, amerre jártok. Gyüjtsétek össze az utak mentén kínálkozó apró csodákat. Egy harmatos vagy deres levél, a pitypang ezüst bóbitája, házába bujt csiga, nagyhasu pók a szoba szegletéből: mind egyformán érdekes. Vigyétek .be kincseiteket az iskolába, beszélgessetek róla. Gyarapitsátok a természet képeskönyvéből vett kincseiteket. Meglátjátok, hogy mennyi örömet, gazdagságot találtok igy uton-utfélen. EMLÉKVERS Magyarország a mi kedves szép hazánk, Ott ringatta a bölcsőnket jó anyánk. Szeretem a reggelt — Irta: Arany János — Szeretem a reggelt, Mikor a jegenyék sudarára Legelébb esik a Születő nap arany sugára S kiderül a vidék, Szine, illata, hangja feléled: Tova még, tova még! Enyém a nap, enyém az élet! ------^----------Minden élet forrása Napsugár nélkül nem volna élet a földön. A napsugár fakasztja ki tavasszal a fák és bokrok ágain szunnyadó rügyeket. A Nap melegétől ébrednek fel téli álmukból a földbe húzódott bogarak, apró állatok ezrei. A napsugár melege csíráztatja ki a földbe hullt magvakat, érleli meg a búza kalászát, sok-sok illatos gyümölcsöt. Még a. gyerekek is vidámabban futkosnak a napsütésben, s a cica is oda ül az ajtó elé, hogy a napon sütkérezzék. .Éjszakai sötétben tapogatóznánk, örök télben dideregnénk, ha a Nap nem árasztaná ránk melegét és világosságát. De még a földgolyó is, amelyen élünk a Napnak köszönheti életét. A tudósok igy tanítják ezt: Valamikor réges-régen, soksok millió év előtt, nem volt még ember', állat, de még a Föld sem volt sehol. Egy óriási tüzes golyó forgott nagyon sebesen az égen, tengernyi más csillag között. Ez az óriási tüzes golyó a mi Napunk. Ahogy forgott, keringett, a gyors forgás közben le-lehullott egy-egy csöpp az izzó testből. Ez a lecsöppent részecske is óriási volt, s a gyors forgást, amivel a Nap hatalmas tömegében is forgott, tovább folytatta, épp úgy, mint a jól megpörgetett bugócsiga. Forgott, keringett tovább, az életetadó Napgolyó körül. Felső r'étege lassankint hülni kezdett, s amint kihűlt, összehuzódott, megbőrösödött. Ez a külső “bőre” egyre keményebb lett. Végül olyanná vált, mint a mi mai Földünk. S akkor kezdődött rajta az élet: megszülettek a növények, állatok és végül az emberek. ^ . - ..............................................Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő j MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja UTÓN - ÚTFÉLEN
