Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-08-20 / 16. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 augusztus 20. A NAGY EFF Irta: Gárdonyi Géza Valamelyik Ínséges esztendő után történhetett, hogy a gaz­dák összeadtak egy-egy véka gabonát és fölíakták az iskola padlására. Attól kezdve, akinek télen vagy tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön. Most is igy van. A kölcsönt csapva adják, tetéz­ve kapják vissza. Amit a csapó­fa levisz a vékából, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztá­runk. Szent Mihály napján van a közgyűlés. Akkor az iskola tá­jéka jövő-menő emberekkel né­pesül meg. Ki egy zsák gabo­nát hoz a hátán, ki felet. Tör­­lesztenek, vagy egészen ki is fizetik az adósságot. Csak az egy Tóth Antal jön üres zsákkal. Mindenki tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg. ő az egyedüli, aki nem biztosított. — Majd bizony, — mondot­ta, — két forintot adjak a ce­­kurálásért; eddig se bántott a jég, ezután se bánt. És megitta. Persze, mikor a jég lecsör­­dült az égből, ugyancsak haji­­gálta az udvarra a baltát, meg minden éles szerszámot, de a jégesső nem ijedt el attól. A kisbiró kiméri neki a véka búzát, három véka rozsot. Én addig az Írást készítem meg: Alulírott két véka búzát, meg három véka rozsot vettem köl­csönbe a község magtárából. Egy év múlva megadom. Ennek alája kell Írni. Több­nyire kereszt jegyeket Írnak. Van olyan, aki azt sem ir, csak éppen megérinti a toll szárát, aztán én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek a lel­ke átszáll a tollba és benne van, amíg a nevét le irom. So­ha nem történt, hogy valaki megtagadott volna ilyen alá­írást. Tóth Antal eddig szótlanul és kedvetlenül állott az emberek között. Széles bölény arcán látszott, hogy megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét. Körülpillant és azt mondja kevélyen: — Aláírom a nevemet. Valami tiz ember tib-láb be­szélget az iskolában. A szóra valamennyien elhallgatnak. A kisbiró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba és a pipáját elővonja. Közelebb lép az asz­talhoz. Lássuk no! Bizony még kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó ember! Odatolom a papirost Tóth Antal elé. A tollat is megmár­tom és odanyujtom neki. Tóth Antal ünnepi mozdu­lattal veszi át a tollat. Az ün­nepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar volna. A papirosra néz. — Hagy ülök le, — mondja, — állva nem tudok. Átadom a széket. Leül. A ba­juszát végig simítja. A két kö­nyökét az asztalra teszi. — Hová írjam? — kérdezi dologhoz illő komolysággal. — Ide, — mondom, — az al­jára. Megmártja a tollat nagy óva­tosan és a tolinak a hegyére pislog. Hogy mit néz rajta, nem tudom. Talán a tinta­­cseppet nézi. Egy olyan mozdu­lattal aminővel az ázott kala­pot szokták megsuhintani, le­­lefröccsenti a tintát oldalt a padlóra, aztán megint neki kö­nyököl és lassan, vigyázva, a papirosban megakadozva, leír egy vastag kamóju, meredt nagy T betűt. A szárát alulról fölnek huzza és egy pindurkát csinál rá. Az igy megmunkált hórihorgas betűvel megelége­dettnek látszik. Föl is veszi a balkezével a pipáját; egyet szippant és újra leteszi. Az ó betű hasonlóképen lesikerült. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és sem­mi összetartozandóság nem mutatkozik a kettő között, de azért jól van az. Fodor András egy “aujnya” szóval és fejbic­centéssel fejezi ki rá az elis­merést. A pipák meg az arcok figye­lemmel hajlanak az asztal fölé. Tóth Antal azonban nem ügyel rájok: harmadik betűnek me­gint egy irtózatos nagy T betűt kanyarit, szinte megsercen be­lé a kalamus. No de itt meg is áll. Néz. Vakarint egyet a tarkóján. Megmártja, kifröccsenti a tollat. Színtelen szeme rámered a papirosra. Újra márt, meg újra fröcs­­csent és újra néz anélkül, hogy tovább írna. — No, fakad ki a bakter, — ha a végömet érzöm, kendöt hívom el végröndölőt irnya. — Ha addig be nem áll vala­hová íródeáknak — teszi hozzá Istenes. Tóth Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlo­kán kesze-kusza ráncok torzo­­lódnak össze. — Szentje ne légyön, — mondja a tollat mérgesen le­csapva, — elfelejtöttem a nagy efföt. S fölkel és úgy elsiet az isko­lából, mintha hajtanák. * Úgy október végefelé történt, hogy Barnucz András megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen, hozzon a fiának egy ábécés könyvet, a feleségének meg valami orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstö­lésére islógot. Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet, meg az orvos­ságot az asztalra. — Hát az islóg? — kérdi Ba­­rucz András. — Tyü, az áldóját, — feleli Fodor föllebb taszítva a hom­lokán a kalapját, — úgy elfe­lejtöttem és azt, mint Tóth Antal a nagy efföt.----------------------------------SIR WALTER RALEIGH (1552—1618) angol tengernagy elméssége miatt nagyon kedves embere volt Erzsébet angol királynő­nek. A királynő szívesen látta maga körül a kiváló embert, akinek mindenre volt egy talá­ló megjegyzése. Egyszer beszélgetés közben a királynő hirtelen ezzel for­dult Raleighez: — Látja, ön nagyon elmés ember, de van ám valami, amit ön sem tud. — Mi legyen az? — Megmérni, milyen nehéz a füst. Raleigh elmosolyodott. — Biz az nagy dolog, de nem lehetetlen. — Fogadjunk, — mondta a királynő, — hogy lehetetlen. — Szívesen tartom a foga­dást — felelte Raleigh. Hozatott egy kis csomó vá­gott dohányt, megmérte és az­után megtömve vele pipáját, rágyújtott és elszívta. Akkor azután kiverte a pipáját s a hamut megint lemérte. — íme, felség — mondotta — megvan az egész. Amennyi­vel a dohány többet nyomott, mint amennyit a hamu nyom, olyan nehéz volt a füstje. EGY UJ HÁZIÁLLAT Valamelyik kínai tudós könyvet irt az európaiak szo­kásairól. Abban a köny vben találjuk a következőket: “A nyugat népei különös ál­latot tartanak szobájukban; néha négy, de néha csak há­rom lába van és amikor akarja az ember, éneklésre szoríthatja. A férfiak, s még gyakrabban a nők, de akárhányszor a gyer­mekek is odaülnek eléje, a fo­gait veregetik és időnként a farkára lépnek. Erre az állat nyomban énekelni kezd. Éneke zajosabb, mint a madaraké, de nem oly kellemes hangzású. Borzasztó fogai dacára ez a de­rék állat sohasem harap; nem is kell megkötni, mert sohasem akar elfutni.” így írja le a kínai tudós a — zongorát. JÓ MEGOLDÁS Az árvizet nézi a mama két kis fiával. — És hova lesz ez a sok viz, ha innen elmegy? — kérdi a kis Béla. — A tengerbe, fiam. — Hisz akkor a tenger is ki fog önteni — jegyzi meg Béla. — Oh nem! világositá fel az “okosbab” Aladár, — a ten­gerben terem a sok spongya, az majd fölszivja magába.---------------------------------­EGY AGGLEGÉNY JEGYZETEIBŐL Nősülni annyit tesz, mint kötelességeinket megkétszerez­ni, jogainkat pedig felére le­szállítani. * Minden házasság egy ke­resztes háború, amelyben azon­ban vajmi kevésnek adatott meg, hogy az ígéret földjére lépjen. * Két dolgot árulnak el a nők legnehezebben: a szerelmüket és az életkorukat. * Az asszonyok jobb szeretik a bátor tökfilkót, mint a gyáva bölcset. * A nő mindig hü, — hol az egyikhez, hol a másikhoz. * Évát Ádám bordájából te­remtették. Lám, már akkor is asszonyért törték be a férfi ol­dalát. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó“ előfizetési ára egy egész évre csak 4 dollár. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month by Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00 — six months $2,00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

Next

/
Thumbnails
Contents