Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-20 / 16. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 augusztus 20. A NAGY EFF Irta: Gárdonyi Géza Valamelyik Ínséges esztendő után történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy véka gabonát és fölíakták az iskola padlására. Attól kezdve, akinek télen vagy tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön. Most is igy van. A kölcsönt csapva adják, tetézve kapják vissza. Amit a csapófa levisz a vékából, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk. Szent Mihály napján van a közgyűlés. Akkor az iskola tájéka jövő-menő emberekkel népesül meg. Ki egy zsák gabonát hoz a hátán, ki felet. Törlesztenek, vagy egészen ki is fizetik az adósságot. Csak az egy Tóth Antal jön üres zsákkal. Mindenki tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg. ő az egyedüli, aki nem biztosított. — Majd bizony, — mondotta, — két forintot adjak a cekurálásért; eddig se bántott a jég, ezután se bánt. És megitta. Persze, mikor a jég lecsördült az égből, ugyancsak hajigálta az udvarra a baltát, meg minden éles szerszámot, de a jégesső nem ijedt el attól. A kisbiró kiméri neki a véka búzát, három véka rozsot. Én addig az Írást készítem meg: Alulírott két véka búzát, meg három véka rozsot vettem kölcsönbe a község magtárából. Egy év múlva megadom. Ennek alája kell Írni. Többnyire kereszt jegyeket Írnak. Van olyan, aki azt sem ir, csak éppen megérinti a toll szárát, aztán én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek a lelke átszáll a tollba és benne van, amíg a nevét le irom. Soha nem történt, hogy valaki megtagadott volna ilyen aláírást. Tóth Antal eddig szótlanul és kedvetlenül állott az emberek között. Széles bölény arcán látszott, hogy megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét. Körülpillant és azt mondja kevélyen: — Aláírom a nevemet. Valami tiz ember tib-láb beszélget az iskolában. A szóra valamennyien elhallgatnak. A kisbiró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba és a pipáját elővonja. Közelebb lép az asztalhoz. Lássuk no! Bizony még kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó ember! Odatolom a papirost Tóth Antal elé. A tollat is megmártom és odanyujtom neki. Tóth Antal ünnepi mozdulattal veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar volna. A papirosra néz. — Hagy ülök le, — mondja, — állva nem tudok. Átadom a széket. Leül. A bajuszát végig simítja. A két könyökét az asztalra teszi. — Hová írjam? — kérdezi dologhoz illő komolysággal. — Ide, — mondom, — az aljára. Megmártja a tollat nagy óvatosan és a tolinak a hegyére pislog. Hogy mit néz rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet nézi. Egy olyan mozdulattal aminővel az ázott kalapot szokták megsuhintani, lelefröccsenti a tintát oldalt a padlóra, aztán megint neki könyököl és lassan, vigyázva, a papirosban megakadozva, leír egy vastag kamóju, meredt nagy T betűt. A szárát alulról fölnek huzza és egy pindurkát csinál rá. Az igy megmunkált hórihorgas betűvel megelégedettnek látszik. Föl is veszi a balkezével a pipáját; egyet szippant és újra leteszi. Az ó betű hasonlóképen lesikerült. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és semmi összetartozandóság nem mutatkozik a kettő között, de azért jól van az. Fodor András egy “aujnya” szóval és fejbiccentéssel fejezi ki rá az elismerést. A pipák meg az arcok figyelemmel hajlanak az asztal fölé. Tóth Antal azonban nem ügyel rájok: harmadik betűnek megint egy irtózatos nagy T betűt kanyarit, szinte megsercen belé a kalamus. No de itt meg is áll. Néz. Vakarint egyet a tarkóján. Megmártja, kifröccsenti a tollat. Színtelen szeme rámered a papirosra. Újra márt, meg újra fröcscsent és újra néz anélkül, hogy tovább írna. — No, fakad ki a bakter, — ha a végömet érzöm, kendöt hívom el végröndölőt irnya. — Ha addig be nem áll valahová íródeáknak — teszi hozzá Istenes. Tóth Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlokán kesze-kusza ráncok torzolódnak össze. — Szentje ne légyön, — mondja a tollat mérgesen lecsapva, — elfelejtöttem a nagy efföt. S fölkel és úgy elsiet az iskolából, mintha hajtanák. * Úgy október végefelé történt, hogy Barnucz András megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen, hozzon a fiának egy ábécés könyvet, a feleségének meg valami orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot. Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet, meg az orvosságot az asztalra. — Hát az islóg? — kérdi Barucz András. — Tyü, az áldóját, — feleli Fodor föllebb taszítva a homlokán a kalapját, — úgy elfelejtöttem és azt, mint Tóth Antal a nagy efföt.----------------------------------SIR WALTER RALEIGH (1552—1618) angol tengernagy elméssége miatt nagyon kedves embere volt Erzsébet angol királynőnek. A királynő szívesen látta maga körül a kiváló embert, akinek mindenre volt egy találó megjegyzése. Egyszer beszélgetés közben a királynő hirtelen ezzel fordult Raleighez: — Látja, ön nagyon elmés ember, de van ám valami, amit ön sem tud. — Mi legyen az? — Megmérni, milyen nehéz a füst. Raleigh elmosolyodott. — Biz az nagy dolog, de nem lehetetlen. — Fogadjunk, — mondta a királynő, — hogy lehetetlen. — Szívesen tartom a fogadást — felelte Raleigh. Hozatott egy kis csomó vágott dohányt, megmérte és azután megtömve vele pipáját, rágyújtott és elszívta. Akkor azután kiverte a pipáját s a hamut megint lemérte. — íme, felség — mondotta — megvan az egész. Amennyivel a dohány többet nyomott, mint amennyit a hamu nyom, olyan nehéz volt a füstje. EGY UJ HÁZIÁLLAT Valamelyik kínai tudós könyvet irt az európaiak szokásairól. Abban a köny vben találjuk a következőket: “A nyugat népei különös állatot tartanak szobájukban; néha négy, de néha csak három lába van és amikor akarja az ember, éneklésre szoríthatja. A férfiak, s még gyakrabban a nők, de akárhányszor a gyermekek is odaülnek eléje, a fogait veregetik és időnként a farkára lépnek. Erre az állat nyomban énekelni kezd. Éneke zajosabb, mint a madaraké, de nem oly kellemes hangzású. Borzasztó fogai dacára ez a derék állat sohasem harap; nem is kell megkötni, mert sohasem akar elfutni.” így írja le a kínai tudós a — zongorát. JÓ MEGOLDÁS Az árvizet nézi a mama két kis fiával. — És hova lesz ez a sok viz, ha innen elmegy? — kérdi a kis Béla. — A tengerbe, fiam. — Hisz akkor a tenger is ki fog önteni — jegyzi meg Béla. — Oh nem! világositá fel az “okosbab” Aladár, — a tengerben terem a sok spongya, az majd fölszivja magába.---------------------------------EGY AGGLEGÉNY JEGYZETEIBŐL Nősülni annyit tesz, mint kötelességeinket megkétszerezni, jogainkat pedig felére leszállítani. * Minden házasság egy keresztes háború, amelyben azonban vajmi kevésnek adatott meg, hogy az ígéret földjére lépjen. * Két dolgot árulnak el a nők legnehezebben: a szerelmüket és az életkorukat. * Az asszonyok jobb szeretik a bátor tökfilkót, mint a gyáva bölcset. * A nő mindig hü, — hol az egyikhez, hol a másikhoz. * Évát Ádám bordájából teremtették. Lám, már akkor is asszonyért törték be a férfi oldalát. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó“ előfizetési ára egy egész évre csak 4 dollár. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month by Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00 — six months $2,00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.
