Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-07-20 / 14. szám
1961 julius 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forr ás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) — De most aztán jó lesz sietni... — vélte csillogó szemmel. — A sheriff legényei minden pillanatban itt lehetnek ... Hughes arca megnyúlt. — Azt gondolod, hogy menekülök? Dick széttárta a kezét. — Mi mást tehetnénk most? Ilyenkor nincs helye az okoskodásnak, de a büszkeségnek sem. Hanna néném mesélte, — áldott jó lélek volt szegény, mig meg nem halt, ő nevelt engem, — szóval ő mesélte, hogy egyszer lólopással gyanúsítottak a tanyán valakit. Az illető pedig ártatlan volt a lólopásban, mint maga a sheriff, hát nem vitte a bőrét biztonságba. Úgy gondolta, hogy aki nem követett le semmit, nem is eshet bajba. Diktum-faktum, úgy felakasztották, mint a tarisznyát! Meg is halt a szegény és másap kiderült az ártatlansága. Persze űiszsirkövet kapott, minden évfordulón kimentek szónokolni a sírjához, de még ettől sem támadt fel többet az illető. Ezt akarja megpróbálni? Itt most nagyon lincs-szerü a hangulat! Csak egy hajszál választ el bennünket a haláltól ma éjjel. Jó lesz felhúzni a nyulcipőket. Hughes mosolygott. Felkötötte a revolverövét és két tucat golyót tett a zsebébe. — Lehet, hogy igazad van. Gyerünk! Amint Árnyék fel volt nyergeivé, Hughes kezét nyújtotta Dicknek. — Isten veled, Dick! A cowboy valósággal kedélybeteg lett a váratlan fordulattól. — Hogyan?... Én nem megyek? — Nem fiam. Ezt a harcot egyedül kell megvívnom. Maradj itt a ház körül, vigyázz mindenre. Ne felejtsd el, rád bíztam mindenemet. Dick majdnem elbőgte magát. — Dehát... Most veszedelmek következnek... JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 — Éppen azért. Itt is szükség lesz a nyitottszemü férfire. Né félts engem, majd én megvédem magamat egyedül is. A házamra vigyázz, maradj továbbra is hü emberem. Én ne higyj el semmiféle pletykát, akármit hallasz felőlem. Felkapott a nyeregbe és a fehérfoltos musztáng szélsebes vágtatással tűnt el az éjszakában. # * Hughes tudta, hogy megindult ellene a legalattomosabb harc, amit a vadnyugat valaha látott. Hendry és a három Pope képe jelent meg a szeme előtt, amint a Vörös Ökör ivójában ott sápadoztak a revolvere előtt és csendesen dünynyögte Árnyék fülébe: — Rendes fickók lakják ezt a tájat Árnyék... Nem sokáig várakoztak a visszaütéssel. És milyen nagyot ütnek a drágák! Csaknem az égig hangzik a puffanása! Nem baj, az a vigasztaló, hogy ebben a pof.ozT kodásban én is ütök egyet-kettőt... Egyenesen a két Cé farm irányába nyargalt. Odaérve, lépésre fogta a lovát, majd leszállt a nyeregből és megközelítve Kahte ablakát, apró kavicsokkal dobálta az üvegtáblákat. A kitartóan ismétlődő koccanásokra végül is felnyílt az ablak. Käthe fehérköntösös szűzi árnya jelent meg az ablakkeretben és Hughes zajtalanul surrant ablak alá. — Bocsássa meg, Miss Käthe, hogy felzavartam, de most egyelőre aligha tárgyalhatunk a Fűzfa-forrás dolgáról egy ideig... A lány hangjában csalódottság csengett. Azért jött ide éjfélkor? Hughes hangja átforrósodott. — Nemcsak ezért. Az este mondtam már, hogy olyan események előszelét érzem, amelyek esetleg megdöbbenthetik. Már bekövetkeztek azok az események és nem akarom, hogy idegentől tudja meg, hogy vonatrabló lettem. A lány megriadt mozdulatot tett. — Mivé lett? ... Hughes hangjában nyugalom csengett. — Jól hallotta; vonatrabló! I Már keresnek is a sheriff emj herei. Nem baj, szerencsére 1 mindenre számítottam, igy erre is. Semmi sem érhet váratlanul. Käthe a szivére szorította a kezét. — Dehát... mi történt tulajdonképen? — Csak annyi, hogy megállították az esti gyorsot a víztartónál és elraboltak egy csomó pénzt! Meg is lepődtem volna, ha az egész nem az én nyakamba zudul. Maga elhiszi, hogy én voltam a tettes? A lány tagadólag ingatta a fejét. — Egyetlen pillanatig sem fittem volna. — Akkor sem, ha nem éntő„ < lem hallja először? — Akkor sem. Hughes szeme fénylett a homályban. — Thank you,, Miss Käthe... Ezt úgy teszem el magamnak, mint egy nagy kincset, vagy egy talizmánt, amelyen megtörik a gonosz hatalma. És könnyen fogok győzni ebben a küzdelemben, ha még oly nehéz is lesz. A lány hangjában a félelem bujkált. — Maga most... verekedni megy?... Hughes mosolygott. — Yes. Mint a középkori lovagok. A hölgyük ablaka alól mentek a küzdelembe. Zsebkendőt nem ad? Käthe hangja átforrósodott. — Gúnyolódik? Most is? Ebben a komoly és szinte végzetterhes percben is cinikus? Most Hughes hangja lett furcsán rekedt. — Muszáj, Käthe... A cinizmus az egyetlen menekvésem. — Mert ha komolyan veszem a dolgokat, sirva fakadok. — Miért? — Na hallja? ... Most kell ilyen patkányokkal harcolnom, amikor legszívesebben virágo, kát szednék a napsütötte réten, vagy holdhoz sóhajtoznék, mint a többi szerelmesek ... — Maga szerelmes? — Hughes megfogta a lány kezét. — Hgyjuk most ezeket a dolgokat ... Majd egyszer megmondom. Most csak arra kérem, hogy jól jegyezze . meg, amit most legutóbb mondtam: Akármit hall felőlem mostantól kezdve, ne higyj e el, hogy gazember vagyok. Megígéri? Käthe gyengéden szorította vissza Hughes kezét. — Ezt kérnie sem kellett volna. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. — Thanks! Viszontlátásra, Miss Käthe. És még egyet: érezze magán a szememet állandóan. Mostantól kezdve furcsa dolgok történnek majd körülöttem, lehet, hogy napokra, talán hetekre is eltűnők, de azért magára mindig vigyázni fogok és ha baj lesz a háza körül, érezni fogja jelenlétemet. Good night, Miss Käthe. — Good night, Stanley... Az ablak hecsukódott és Hughes felkapott a lovára. Egyenesen a város felé fordította a lovát és szélvészként nyargalt végig a prérin. XII. Már eltakarodtak a Fő-utról a kisváros lakói, amikor Hughes végig1 nyargalt a fehérfoltos lován az elsötétedett házak között. A Vörös Ökör előtt leszállt a nyeregből. Megkötötte lovát az egyik oszlophoz és szétlökte maga előtt a lengőajtót. Az ivóban már alig volt öthat vendég. Éjfél elmúlt, lepihent a felizgult város, csak néhány kitartó alkoholbarát maradt még egy pohárra, hogy megtárgyalják a várható fejleményeket és amint szétcsapódott a lengő ajtó, úgy bámultak a megjelenő Hughesre, mintha kisértetet látnának. Minden arc feléje fordult, olyan csend támadt, hogy a falióra ketyegését is hallani lehetett és Síim, a kovács az asztal mellé tette a poharát, amely éles csörrenéssel tört darabokra a padlón. — Ewening ... — bökte meg a kalapja szélét Hughes és körülvillant a szeme a társaságon. — Mi az, miért van itt ilyen csönd? Temetnek talán? Vagy mindenki megnémult?... — Nem... még nem temetünk ... — mondta Tyler, a keskenyképü szabómester és sápadt arcán felgyultak az izgalom rózsái. — De lehet, hogy nemsokára temetünk. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
