Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-20 / 10. szám
1961 május 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Reggel GYERMEKRE YAf Ima a tanítóért Jókor kelj fel, öltözz mosdjál, Az Istenhez fohászkodjál. Megmosd a szád. füled, szemed, Frissebb lesz úgy egész tested. Rövidre nyirasd hajadat, Be ne lepje homlokodat. Nagyra ne neveld körmödet, Ne hagyogasd el kendőket. Tisztidsd portól öltönyödet, Fényesítsd ki a cipődet. Mejd az utcán folyvást, szépen, Rendet tartván midenképen. Ne kiabálj, ne andalogj, Ne hajigálj, ne oldalogj, Ne töltsd az időt hiába, De siess az iskolába! Az iskola Az iskola szent hely. — Ezt mondja gyakran a tanító bácsi. A templomban imádkozunk, az iskolában tanulunk. Itt tanulunk sok szép és hasznos dolgot. Mi már tudunk imi és olvasni. De ezeket mindig gyakorolni kell, mert elfelejtjük. Számolni is tudunk, de még csak keveset. Pedig arra is nagy szükségünk lesz az életben. Az iskolában tanuljuk meg, hogy mindenkinek dolgoznia kell. Aki nem dolgozik, annak tiincs semmije. A mi dolgunk a tanulás. Szorgalmas gyermek rendesen végzi el feladatát. Az iskolában tanuljuk meg azt is, hogy miképen kell viselkedni szülőink, testvéreink és embertársainkkal szemben. A jó gyermek ezt mind megfigyeli és meg is tartja. Szülőit, testvéreit, embertársait szereti, velük szemben illedelmes. Ha bajban vannak, segiti őket. Az iskola nemcsak az enyém, hanem minden gyermeké. Azért az iskolában lévő bútorokra és más tárgyakra vigyázni kell. A tisztaság is fontos dolog, mert már tanultuk, hogy a tisztaság fél egészség. Amikor tanulunk, minden gyermek csendben hallgatja a tanító bácsi szavait, ő tanít bennünket, hogy nagy korunkban okos emberek legyünk. Szép verseket és meséket is tanultunk már! ... Rajzolni is tanulunk. Megtanultuk azt is, hogy milyen nagy munka vár reánk a jövőben. A magyar gyermek legyen büszke arra, hogy magyarnak született. Egymást szeretve és egymást segitve tanuljunk és dolgozzunk, hogy édes magyar hazánknak hasznára legyünk. Az iskolát szeretni kell kicsinek és nagynak egyaránt. Aki az iskolát nem becsüli, derék ember nem lehet. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Bongó” A jó tanuló Osztályunk legjobb tanulója Laci volt. Laci egy fejjel magasabb volt mindnyájunknál, ő volt a legerősebb közöttünk. De volt közöttünk egy szegény béna fiú is, akinek az édesanyja zöldséget árult a piacon. Ennek a szegény kisfiúnak fel volt kötve a karja. A béna fiút Pistának hívták. Mikor reggel az iskolában az osztályba beléptem, a tanító ur még nem volt bent.. Pajtásaim körülálták a szegény Pistát, hogy megvédelmezzék a Rosszcsont Ferkótól. Ferkó a kis béna fiút padlóra lökte, ütötte, verte, papirt dobált a képibe. Nyomoréknak mondta és majmolta: hogyan van felkötve a karja. Pista a padba húzódva, sápadtan hallgatott. Néha egyegy könyörgő tekintetet vetett rá, hogy hagyja békébe. Mi is kértük Rosszcsont Ferkót, hogy ne bántsa Pistát. De Ferkó nem hagyta abba, Erre Pista mérgibe felragadott egy tintatartót és teljes erejével a csufolódó felé dobta. De Rosszcsont Farkó hirtelen leguggolt és a tintatartó éppen a belépő tanító ur mellébe vágódott. Mindenki helyére osont és félve hallgatott. A tanitó ur halvány lett és ingerült hangon kérdezte: — Ki volt az? Ekkor Laci, az osztály legjobb tanulója, megszánva a szegény Pistát, hirtelen felkelt helyéről és bátran mondta: — Én voltam. A tanító ur ránézett a meg-Az emberséges földmives Budán egy hivatalszolga elvesztett egy százkoronás levelet. Csaknem kétségbeesett a szolga. Egy vidéki földmives azonban megtalálta és azonnal visszaadta a levelet. A hivatalszolga örömében vendéglőbe vezette a becsületes embert, hogy őt megvendégelje. Amint azonban fizetni akart, igy szólt az ő vendége: “De már azt nem engedem! Elég bajt okozott kegyelmednek az ijedtség; még csak az kellene, hogy rá is fizessen.” Ezzel kifizette, amit ketten elfogyasztottak. lepett gyermekekre, azután izgatott hangon ezt mondta: — Nem te voltál. — S egy kevés váltatva hozzátette: — Aki a tintatartót dobta, álljon fel. Nem büntetem meg. A szegény kis béna felemel- j kedett és sírva rebegte: — Csúfoltak, bántottak ... elvesztettem a fejemet... én hajítottam... — ülj le! — mondá a tanitó. Keljen fel az, aki ingerelte! Ekkor felállott Rosszcsont Ferkó lehajtott fővel. — Te, — mondá a tanitó ur — te bántalmaztad egy társadat, aki téged nem bántott. Kigunyoltál egy szerencsétlent, megütöttél egy bénát, aki nem tudja magát védeni. A legaljasabb, legszégyenteljesebb dolgot művelted. Hitvány vagy! Azzal odament a lesütött fővel álló Lacihoz, megölelte, megsimogatta az arcát és igy szólt hozzá: — Te nemes lélek vagy. Azután a tanitó ur a bűnös Rosszcsont Ferkó felé fordult és nyers^hangon ezt mondta neki: — Neked megbocsátok. Erre Rosszcsont Ferkó elkezdett zokogni és siró hangon ezt; mondta: — Bocsánatot kérek, tanitó ur, soha többet nem leszek rossz. Édesapám tanácsa Tiszteld, szeresd tanítódat, édes fiam! Tiszteld, szeresd, mert ő vezet a jóra. ő neveli lelkedet a szépre és a becsületre. Ha nagy ember leszel, akkor tudod meg igazán, mit érdemel a tanítód. Bánkódni fogsz, ha valaha megbántottad. Fájni fog, hogy miért nem szeretted jobban. Gondold meg, hogy szüléidét is tanitó oktatta. Tanitó oktatta a bírót, jegyzőt, papot és minden embert. Ha tanitó nem volna, tudatlan maradna az egész világ. Szeresd, tiszteld tanítódat, mert édes szüleid után ő a legnagyobb jótevőd. Még akkor: is szeresd, ha hibáidért büntet, ■ mert a te javadat akarja. Szeresd akkor is, ha már elhagyod az iskolát. Vegyél példát atyádtól. Most is boldog vagyok, ha ősz tanítómat látom. A;ó Isten áldja is meg őt. Légy hálás tani tód iránt! Ha Isten segítségével ember lesz belőled, fizesd vissza fáradságát hűséges ragaszkodásoddal. Isten áldd meg tanítómat, Aki engem jóra oktat. Áldd meg Isten, egészséggel, Türelemmel, bölcseséggel. Add, hogy a mag, amit elvet, Nemesítse szivet-lelket. Egy se essék kősziklára. Sivatagnak homokjába. Áldd meg Isten, tanítómat! Hadd munkálja mindig jómat. Bu kerülje, öröm érje, Tűzz koszorút a fejére!--------««£ -------A leányka és a tyúkok Mihelyt Piroska az udvarra lépett, a tyúkok, kakasok ijedten menekültek előle. De ha. édesanyját látták, rögtön köréje gyűltek s hangos rikácsolással adták tudtára, hogy örvendeznek látásán. “Ugyan mi annak az oka, hogy ezek a balga tyúkok tőlem úgy félnek, téged pedig annyira szeretnek?” — kérdé egyszer anyjától Piroska. “Ennek az az oka — felelte anyja, — hogy te mindig ingerkedel a szegény állatokkal, összevissza kergeted s igy elvadítod őket magadtól. Én azonban szelíden bánok velük, etetem őket és azért szeretnek. Ha ezentúl jobban bánsz velük, nem vadítod el őket magadtól, sőt enniök is adsz, bizonyára bátrabban fognak hozzád közelíteni.” Piroska követte anyja tanácsát. S rövid idő múlva már épen oly örömest fogták őt is körül a baromfiak, mint édesanyját. Az állatok is szeretik azt, aki velük jól bánik. Hogy a magyar annyi viszontagság közt sem olvadt össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következménye nyelve erejének! (Széchenyi) Magyar ifjúság lapja j a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja
