Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-02-05 / 3. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 február 5. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A LÉGY A légy elismerten a legszemtelenebb állat, amit — mivel a természetben vagy legalább is a természetrajzban midennek meg van a magyarázata, — bizonyára szerénységből tesz, tudván, hogy “szemesnek áll a világ”. A légy előfordul a nagyobb városokban is, de leginkább mégis falun található, ahol is előszeretettel üt tanyát a békés lakosok orrahegyén. Amikor a légy valamely békés lakos, orrahegyén tanyát üt, egy másik békés lakos ezt látva ököllel oda üt, az illető békés lakos orrára. A légy, az ütés elől kényelmesen elszáll, viszont a békés lakos igen békétlenné válik, mert az ütés nyomán az orra vére elered. Ilyen esetekre az illemszabály azt Írja elő, hogy a szenvedő békétlenné vált békés lakosnak, a még mindig békés lakos azt mondja, hogy: — Pardon egy légy volt! A légy egész télen át megdögölve heverészik a deszkák és falak repedéseiben, de tavaszszal újra kikel a kis sárgásfehér légy tojásból és továbbra is szemtelenül zümmög. A zümmögést illetőleg a legyeket négy csoportra oszthatjuk, úgymint: szoprán, tenor, bariton és basszus legyekre. Vannak azonban olyan legyek is, amelyek nem zümmögnek, hanem csak csípnek, — ezekre szokták mondogatni az okos emberek, hogy aszongya: “amelyik kutya ugat, az nem harap. A lónak négy lába van, mégis botlik, de a légynek hat lába van, ami olyan sok, hogy a légynél a botlás ki van zárva. A légynek ezenfelül még szárnya is van, amivel részint repülni, részint járni, részint aludni szokott, mivelhogy, miként a kutya nem ugathat a farka nélkül, a légy sem alhatik a szárnya nélkül. A légy tápláléka tej, cukor és kenyérmorzsa, de jobban szereti az úgynevezett légyfogót. Ez a főtápláléka. Ahol légyfogót nem raknak ki a békés lakosok az asztalra, ott a legyek csakhamar kipusztulnak a tálálék hiánya miatt. Némely természetbúvár állítása szerint vannak árdrágító és uzsoraüzlettel foglalkozó legyek is. Azon természetbúvárok, akik ezt állítják, nem látták ugyan, hogy a légy valamit árult volna, vagy valamely más léggyel kölcsönüzletet kötött volna, de igenis látták, amint a légy a két első lábát, ami megfelel az öreg kereskedők kezeinek, kinyújtotta és megelégedeten dörzsölte, ami csakis úgy lehetséges, hogy valamit i^en drágán eladott, vagy nagy kamatra pénzt kölcsönzött. ÁLMOS VAGYOK . ., Álmos vagyok, olyan mint a cica,, Nem aludtam már vagy két éjszaka, Nem aludtam, nem álmodtam, A rózsámról gondolkoztam. Álmos vagyok, olyan mint a cica, Nem aludtam már vagy két éjszaka, Még az éjjel sem aluszom, A rózsámmal mulatozom. Három ürü, tudjuk, nem nagy falka, Három nyalka legény aztat hajtja; Elől megyen irhás, subás, Nem is legény, ki nem pipás. Vannak szerelmes természetű legyek, amelyek szép asszonyok körül legyeskednek. A légy élete igen viszontagságos és veszélyes. Ritkán ér meg a légy magas életkort. Küzdenie kell a hideggel, meleggel és légycsapóval. Néha gonosz emberek, egy csapásra hetet is agyonütnek belőlük. Amelyik légy azonban ügyes és elkerüli a veszedelmeket, az egy egész évig is elél és végül is aggkori levesbehullással végzi be tartalmas életét. Ha légynek sirkövet állítanának, bizonyára ezt vésnék bele: Itt alant nyugoszik egy szemtelen pára, Aki mindent megtett Más bosszantására! Daloljunk— muzsikáljunk Szeretettel küldöm az alábbi nótát Mrs. Frank Fishernek, Easton, Pa.-ba. VALAHOL EGY KISFALUBAN Dulácska Geyzáné verse. Zenéjét szerezte: Morvay Károly. Valahol egy kis faluban nem nyilnak már a pünkösdi rózsák, Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták, Valahol egy csöndes utcán szomorúan álmodozva járok, Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok. Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni, Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni. Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer igy maradok árván, Hogy én nékem nem nyílik már Soha virág a pünkösdi rózsán. AZT GONDOLOM, HOGY AZ ESŐ . . . Azt gondolom, hogy az eső csepereg, Pedig az én bánatos könnyem pereg. Bubánatos könny hull piros orcámra, Meglásd, babám, meghalok nemsokára. Járok-kelek én az utón egyedül, Rajtam még a jó Isten sem könyörül; Csak a bánat jár én velem, az kisér, Láncra veri a szivemet, nem kiméi. ÁROK, ÁROK... Árok, árok, be mély árokba estem, Rólad rózsám minden gondom levettem, Elfelejtlek, hogy még eszembe se jutsz, Elfeledlek és untánam hiába is futsz. Már ezután többet járok Gyulára Az én rózsám oda vagyon bezárva, írok neki egy keserves levelet, Hogy az Isten szabadítsa, ha lehet. Haj, likas a keszkenője, a veres, Kihull rajta a szekfü, a teljes, Én nem bánom, ha a szekfü ki hull is, Csak a rózsám ide jönne, a hamis. HA AZ ISTEN NEM EGYMÁSNAK TEREMTETT...
