Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-20 / 24. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 december 20. KARÁCSONYVÁRÁS Szól már a kürt, ébredjetek Búból szent örömre újra, Vágják már a karácsonyfát Égből szállott kis angyalkák S közeledik a Jézuska.---------§*-.-------------BETLEHEM Nem város, palota, Tündéri termek. Nem, nem az, a hova Hívlak, vezetlek. Falusi szegényes, Utszéli ház csak, A hova hontalan Utasok szállnak. Mégis e kis falu Több most, mint Róma. Szebb e kis barlang, mint Salamon trónja. Hontalan utasnak Isten Fiának Gazdátlan házikó Jó szülőháznak ... Nem a fényt, nem a szint Nézi az Isten, Fényt hozni Ő hoz majd, Nincs olyan itten. Eleven angyalok Őrzik a jászolt, Az élő Istennek Vonnak rá sátort. Mennyei ragyogás. Sugaras fény az Szalma a fedele, S maga az ég az. Egyszerű sziveket Keres Ő folyton, Betlehem jászolán Bennök lesz otthon! Kis barlang, paloták Irigyelhetnek, Jézus és Mária Otthon van benned!... ... Jó ember, ne a fényt Kincset sovárogd, Kövesd az egyszerű, Szegényes jászolt. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJESZTENDÖT kívánunk kedves olvasóinknak! ff ff ff ff ff « & VLV ff ff ff ff ff ff ff & Kegyelemteljes, áldott karácsonyi ünnepel Tagjainknak, Munkatársaink* AMERIKAI MAGYAR R! BORSHY KEREKES GYÖRGY elnök KÖZPONTI KECSKEMÉTHT , titkár 1346 Connecticut A ve., N.W. - Dupoi Karácsonykor történt Csillagok milliárdjai világítottak a kicsi erdélyi falu felett. Friss, puha hó ölelte körül a csizmáját Áron bácsinak, ahogy bejött a szomszédból, hogy együtt örvendezzék velem. Ott ültem a jó meleg szobában, az illatos karácsonyfa előtt, alacsony széken, hogy a lábaim leérjenek a padlóra és boldogan hallgattam a tűz vidám pattogását. — Künn olyan hideg van, hogy rittyeg a zsindely! — jelentette Áron bácsi és vidámság bujkált a szemében, amint zuzmarás bajuszát törülgette. — Ilyen kemény tél lehetett akkor is, amikor régen a lovak szarva elfagyott. Örvendeztem, hogy Áron bácsi eljött, mégsem feleltem semmit, csak a szememmel intettem neki, hogy lépjen közelebb a karácsonyfához. — Tréfálkozó kedvében van, Áron bácsi! — kacagott az akkor még vidám anyám s fénylő szemmel nézte a fehérhaju öregembert. Áron bácsi leíázta magáról a fagyos hószemeket s igy szólt: — Boldog karácsonyi ünnepeket, kívánom, hogy éljenek egészségben, békességben. Apám felállt az asztaltól, elébejött Áron bácsinak és kezet nyújtott. — Viszontkivánjuk, — mondotta. — Engedje meg az Isten őfelsége kijednek is, hogy jó egészségben, békében élhessen. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kívánnak üzletfeleiknek és az összmagyarságnak a J. M. SPORT & SKI SHOP ÜZLETVEZETŐI A MACKER TESTVÉREK 1079 FORT STREET, — WYANDOTTE, — MICHIGAN. Ültünk csendben, nem kívánt beszélgetni senki. Csak a tűz pattogott. — Mondjon mesét, — kértem Áron bácsit. —• Valami szépet. A fehérhaju öregember hoszszasan nézett rám s aztán elkezdte a mesét. Lassan, minden szót megfontolva. A Szeretetről szólt a mese. Elindult a Szeretet, aki a csörgedező patak forrásánál lakott, hogy átölelje a világot. Ment, ment, hetedhétországon át és tengereken is túl, de nem tudta átölelni a világot! — jelentette ki végül Áron. bácsi, — mert a fekete király serege sokkal erősebb volt nála. — Biztosan nem haTcolt elég bátran a Szeretet... Áron bácsi megrázta fejét. — Gyenge volt szegény. És ahogy a világot járta egyre gyengébb lett. — Miért nem segítettek neki az emberek is, — kérdeztem sirva fakadva. Áron bácsi tűnődőnek látszott. — Az emberek? — kérdezte szinte önmagától. Igazad van, az emberek segíthettek volna. Talán egyszer meg is teszik. Talán, egyszer... — És a fekete király és a hadserege mindig olyan erős lesz? — kérdeztem. — Mindig! — bólintott határozottan. Talán még sokkal erősebb is. — Meg is öli? — kérdeztem szivszorongva. — Nem, — rázta meg fejét Áron bácsi és megsimogatta az arcomat. — Nem tudja megölni, mert nem találhatja meg. De egyszer mégis győzni fog a Szeretet és akkor átöleli az egész világot. Egyszer, amikor az ő fehér serege lesz nagyobb. * Áron bácsi meséje sohasem aludt ki bennem. Rémületesen hideg és meghitten meleg karácsonyaim idején belémharangoztak a rég elporladt őszhaju Áron bácsi szavai. A mese egyre elevenebb valóság lett s a fekete és fehér sereg erőviszonya azóta sem változott. Legfeljebb a szinek változtak meg és a fekete király serege vörös szinü lett azóta. Napokban sorsom egy másik ősz, öíeg emberrel hozott őszsze. Éppen olyannak láttam őt, mint a hajdani Áron bácsit. Köszöntem neki s ő váratlanul azt kérdezte tőlem: Szoktad-e olvasni fiam a Szentirást? Nos, ha igen, abból mindenre feleletet kaphatsz. Abból megtudhatod, hogy a Szeretet akkor fog győzni a földön, ha az emberek megismerik az Igazságot' és a Testvériességet. Akkor nem kell majd az atombombáktól rettegni, nem kell attól tartani, hogy minden öt ember mellé egy-egy puskást őrt állítanak, — mert az Igazság édestestvére a Szeretetnek. — Amikor a fehér sereg nagyobb lesz, — mormoltam magam elé. Mire felocsúdtam gondolataimból, az öreg embert sehol nem láttam. Ámulva néztem körül. Honnan ismeri ez az ember az én hajdani mesémet? Micsoda különös hatalmak incselkednek velem? Vagy talán közeleg az a karácsonyest, amikor a fehér sereg lesz a legnagyobb a világon? Talán a fehér sereg: toborzóját súgják a fülekbe az ősz öreg emberek, akik az élet és halál mesgyéjén állanak? ... Csupa talán, csupa kérdés, csupa töprengés. És ma, amikor a “fekete” király minden erejét és ördögi hatalmát és ravaszságát összeszedi, hogy rémületbe ejtse a világot, és ki akarja irtani az emberek szivéből a Szeretetet, — igenis, ma, bujdosásban, még inkább hiszek mint valaha, a Szeretet győzelmében. Hiszem és vallom, hogy eljön az a csillagfényes karácsonyest, amikor a sugártó szemű Szeretet jászolbölcsője mellé térdelve, a zuzmarás bajusza Áron bácsi befejezi a mesét: És a Szeretet liliomkarjával átölelte és megváltotta az egész világot...
