Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-05 / 23. szám
1961 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Regél a falu béréi mulatnak. Könnyű volt odamászni egyik ablak alá és rányomni orromat az üveg jégvirágaira. Aztán benéztem. Hatalmas asztal mellett a vadászok ittak s közrevették a leányt, akinek nyakán az Északi Menyasszonyok cserkoszoruja pompázott, cser levelek között moharózsákkal, piros, vércsöppszerü virágokkal, amelyeket a vőlegény kapar ki a hó alól, nagy fáradsággal. És a leány ujján jegygyűrű . . . Mikor ölemben vittem haza, nem volt ujján a gyűrű és a haját sem fonta egybe a kigyóbokor acélkék ágaival . . . Ráleheltem az ablakra. Hja, így állunk? Egy szép álomnak megint vége. Ki az, akinek megmentettem ezt a kedves, szép gyereket? Persze, Leantry. Ugyanaz, aki az első harcot provokálta velünk a Nagy csapda körül. No, nem baj, lemaradtam, ügyetlen voltam, mit csináljak? Hazaszaladtam, kiválasztottam legszebb királyrókaprémemet, az egyetlent, amelyet tiz év óta a Mackenzie környékén ejtettek. Megirtam egy cédulát, igy: “Kedves Kisasszony, köszönöm, hogy megaranyozta néhány napomat, s megengedte, hogy én is megöleljem, holott annak a gézengúz Leantrynek a felesége lesz. Fogadja el ezt a prémet a sok álmatlan éjszakáért, melyeknek folyamán magával csináltam pompás terveket. Szép volt, jó volt és sok-sok szerencsét kiván a házassághoz az, akit orronvágott a fenyő, mikor a maga lába a csepdába szorult.” Visszaszaladtam a túlsó partra, elhelyeztem a prémet az ablakban, amely mögött még mindig mulattak a Rives-vadászok. Aztán lassan, mint akinek immár nincs sietős dolga, irányt vettem hazafelé. Alattam az avar ropogott, a folyam vize csilingelt, fölöttem a hajnalcsillag szikrázott és keleten lilászöld sávokkal a reggel közeledett. — Szamár! — suttogták ezek mindnyájan — szamár. Hát lehet férfi más is, mint szamár? A mi partunkról visszaküldtem egy mély sóhajt a Rivestelep felé. És fogadalmat tettem, soha többé nem járok a folyamhoz ruhát mosni. Nehéz, ólomszürke felhők úsznak az égen dél felé. Vadludak szabályos V-alakban követik őket. Mindenütt fehér a táj a frissen hullott hópelyhektől. Észak felől jeges szélroham csapódik az arcomba. Alkonyodik... A hideg egyre erősebbé válik. A lehanyatló nap búj ócskát játszik a ritkuló, zord felhők között. Sugarai csak ritkán és alig hatolnak át s vörös meg: sárga szinü képeket rajzolnak az alkonyodó ég peremére. A falu több pontján csoportosul a fiatalság. Suttognak, tárgyalnak valamit igen lázasan. Mire a nap végképen lebukik, a hó újra nagy pelyÍrekben hull. A csoportban álló legények érdekes látványt nyújtanak: összedugják a fejüket, nem törődnek a hópelyhek sürü hullásával. Később már mint élő hóemberek járnak fel és alá. Szent István nap előestélye van ... A hagyományos népszokást, a “REGŐLÉST” akarják felújítani. Öt-hatos csoportokban járják a falut, harmonika, hegedű és más hangszerekkel felszerelve. Betérnek minden lányos és legényes házhoz. A lányok estefelé elmennek valamelyik barátnőjükhöz s igyekeznek elrejtőzni a legények szeme elől. Azonban az éber legényszemek elől nem nagyon sikerül ez. Mikor egyegy illanó alakot meglátnak, mondják egymásnak: Jóska, te! Nézd, most megy az Ilona (vagy Margit) a Vajdáék Tercsijéhez. — Hadd menjen, — mondja Jóska, — legalább tudjuk hol vannak és egy helyen többet meglelhetünk. Mikor meg vannak a csoportok elindulnak körútjukra. Egy legény mindig előre megy kémkedni, hogy megtudja, hol vannak a lányok és legények. Különösen szívesen keresik fel az olyan helyeket, ahol tudják, hogy a lány meg a legény nem idegenkednek egymástól. Ha a házban észreveszik, hogy közelednek a “regőlők”, igyekeztek a lámpa eloltásával magukat láthatatlanná tenni, ez nem mindig sikerül, mert vagy a lányokat elrejteni. De a legények résen vannak. Azonban ez is szorosan hozzátartozik a hagyományos szokáshoz. Helyenként engedélyt kérnek: — Szabad-e regőlni? De enélkül is szívesen fogadják a lányos mamák a legényeket. És akkor hangszereikkel rázendítenek a pattogó Ütemű nótára: Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái, régi szokás szerint meg akarjuk tudni, Hej rege-rejtem, majd neked ejtem, hogy megengedte élnünk a Nagy Ur Isten. Adjon a Nagy Ur Isten a maguk szép leányuknak egy derék szép legényt, kinek neve . . . Hej rege-rejtem, majd neked ejtem. Adjon a Nagy Ur Isten enrték a ház gazdájának száz öles pajta mellé száz szekér szénát, száz szekér széna mellé hat jó ökröt, hat jó ökör mellé két jó bérest, a kisebbik béresnek arany ostornyelet, nagyobbik béresnek arany igát. szekeret. Hej rege-rejtem, majd neked ejtem. Adjon a Nagy Ur Isten, ennek a ház asszonyának száz kepe csibéiét,, kertek alatt kerítsék, addig be ne eresszék, még jól meg nem etették. Hej rege-rejtem, majd neked ejtem. Láttam a sűrűbe egy fiút meg szarvast, egy fiú meg szarvasnak ezer ága-boga. Száz szál gyertya gyujtatlan, gyujtassék, oltatlan, oltassék. Adjon Isten jó-es-tét! Leányos háznál leányt, legényes háznál legény mondanak. Olyen nevet mondanak, akinek a legény udvarol vagy olyan nevet, akivel a leány bizalmasabb viszonyban van. Daluk végeztével kijön a ház gazdája vagy asszonya és behívja házába a legényeket, borral kínálja őket és pénzt ad nekik. Lányos háznál pedig az “elregőlt” leány, ha jól mondták választottja nevét, még tésztával és hus-félével is kínálja a legényeket. Sokat nem késnek, mert minden helyre el akarnak jutni. Megköszönik az adottakat és tovább mennek. Mire végére érnek, már jó hangulatban vannak. Rendszerint megszámlálják a keresetet és vig mutatással zárul a “regőlés”. A leányoknak pedig néhány napig van beszélnivalójuk, kinek kit regőltek el. Szép ősi hagyomány, de már kihalóban van.-----------.-a § £*>----------BALULSIKERÜLT románositó törekvés A székelyudvarhelyi román jegyző hazájának azzal igyekezett jó szolgálatot tenni, hogy a szinmagyar község fu újszülötteit, a szülők tiltakozása ellenére, román történeti nevekkel jegyezte be az anyakönyvbe. így a félfalu gyermekei Titulescu, Dúca, Bratianu és más román nagyságok nevét viselte. A buzgalom eredménye azonban humorosra fordult, amikor egy bírósági tárgyaláson az egyik tanú vallomásában ilyen kijelentéseket tett: — Titulescu éppen a disznókat hajtotta ki, öccse Bratianu a moslékot öntötte a váluba, a legidősebb Dúca meg az istállót ganajozta. Ilyen és ehhez hasonló esetek után úgy a jegyző, mint románositó törekvése köznevetség tárgya lett s a hazafias jegyzőt sietve elhelyezték a környékről.----------.-«3 5 --------MINDEN MAGYARNAK TUDNIA KELL, hogy Bismack a magyarokról igy nyilatkozott: “Különös nép a magyar, de nagyon tetszik nekem.” Karácsonyi ajándékot adunk mindazoknak, akik résztvesznek karácsonyi, nagy előfizetési kampányunkban! MINDEN UJ ELŐFIZETŐ, aki a kampány ideje alatt megrendeli a “KIS DONGÓ”-t évi 4 dollárért, annak díjmentesen, postán megküldjük a 300 magyar nótát tartalmazó (egy dollár értékű) magyaros motívumokkal diszitett nótáskönyvet karácsonyi ajándékul. RÉGI ELŐFIZETŐINKNEK IS megküldjük díjmentesen, postán, az előbb említett Ízléses kivitelű nótáskönyvet karácsonyi ajándékul, — aki beküld egy uj előfizetőt. Karácsonyi-ajándék hirdetésünket azért tesszük már most közzé, hogy december 31-ig bezárólag midenkinek elég idő álljon rendelkezésére, hogy a szép nótáskönyvet karácsonyi ajándékul megszerezhesse.
