Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-05 / 23. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 december 5. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) De nekem ki adták ön ellen az elfogatási parancsot. Én nem törődöm azzal, hogy láthatat­lan-e az ur, vagy sem. Én a kötelességemet teljesítem. Én nem láthatatlanságot nyomo­zok, hanem lopást. Valaki be­tört a tiszteletes ur házába és ellopta a pénzét. — Hát aztán? — És a körülmények mind azt mutatják... — Ostobaság... Szó sem igaz belőle! — csattant fel a láthatatlan ember. — Remélem ui’am! De én nekem kiadták a parancsot... — Jól van, — felelt az ide­gen, — nem ellenkezem to­vább. Elmegyek önnel. De ne tegye rám a bilincset. — Ez a szabály, uram! — jelentette ki Jaffers. — Nem hagyom megvasalni magamat! — ellenkezett az idegen. — Bocsánat, uram! A furcsa alak most hirtelen visszaült a székre, lerúgta cipő­it, lerántotta a harisnyáját és a nadrágját, gyorsan az asztal alá rúgott mindent és felug­rott. És mielőtt bárki is tisz­tába jöhetett volna a szándé­kával, már kezdte levetni a ka­bátját és a mellényét is. — Hej, hagyja abba! — ki­áltott rá Jaffers, aki egyszerre megértette, hogy mi van itt ké­szülőben. Megragadta a lebegő mellényt, mely kisiklott a kezé­ből. Az ingujj kibújt a mel­lényből és csak az összeeső üres mellény maradt a markában. — Fogjátok meg, — ordítot­ta Jaffers, — mert ha egyszer kibújik a ruháiból . . . — Fogjátok meg! kiáltották valamennyien s mind nekiestek a lebegő, fehér ingnek, mert az idegenből már csak ennyit le­hetet látni. Az ingujj hatalmas ökölcsa­pást mért Hall ur arcába, úgy hogy a derék ember nekitánto­­rodott az öreg Toothsome-nak, a sekrestyésnek. A következő pillanatban ez a ruhadarab fölemelkedett és úgy táncolt, libegett a levegőben, mint ak­kor szokott, amikor az ember a fejét huzza ki belőle. Jaffers hirtelen megkapta és nagyot rántot rajta, De ezzel csak az idegennek segített, mert végleg lehúzta róla az inget. Egyidejű­leg valaki erélyesen száj on vág­ta Jafferst, amire ő sem volt rest és vadul fejebübján ütöt­te Teddy Henfreyt. — Vigyázz! — kiáltotta min­denki, találomra öklözve a semmit és viaskodva a levegő­vel. — Fogjátok meg! Be kell csukni az ajtót. El ne eresszé­tek. Én már fogom! Itt van! Bábeli zűrzavar támadt a szobában. Úgy látszott, mintha mindenkit egyszerre megütöt­tek volna, mig Sandy Wadkers, — aki bölcs volt mint mindig, — egy, az orrára mért ökölcsa­pás serkentő hatása alatt újból fel nem tárta az ajtót és leg­­elsőnak kimenekült. A többiek, akik csordaszerü engedelmes­ségben követték Sandy példá­ját, odaszorultak az ajtófélfá­hoz és a láthatatlan ember egyre ütötte, verte és csépelte őket. Az unitárius Phippsnek kiütötte egyik metszőfogát. Henfreyt fültövön vágta. Jaf­­fersnek álla alá ütött, aki, mi­dőn dühösen megfordult, elka­pott valamit, ami elválasztotta őt Huxtertől. Izmos mellet ér­zett és a következő pillanatban az egész csoport összekavaro­­dott. Izgatott emberek ordítoz­tak a túlzsúfolt folyosón. Szerkesztői üzenet Ha sztrájkol, vagy munka­­nélkül van és az újság előfize­tése esedékessé válik, Írjon egy postakártyát és mi halasztást adunk az előfizetés beküldésére. — Elfogtam — ordított Jaf­fers és lilapirosra tüzesedett arcát és dagadó izmait nekife­­szitette láthatatlan ellenfelé­nek. Az emberek jobbra-balra dü­löngéltek és a furcsa verekedés kihuzakodott a kapuajtóhoz, le az utcára vezető lépcsőn. Jaf­fers hörgött, de bár láthatóan fuldoklott, mégsem eresztette el ellenfelét. És gáncsot vetve; a térdével, lerántotta ellensé­gét a földre. Jaffers súlyosan odaütötte fejét a kövezethez. Csak ekkor engedte el a látha­tatlan testet, melyet szoronga­tott. Most még izgatottabb kiálto­zások hangzottak: — Ne ereszd! . . . Láthatat­lan! Fogjátok meg! — és igy tovább. Egy fiatal fiú, aki ide­gen volt a faluban ,s akinek ne­ve nem jegyeztetett fel a króni­kában, odarohant, megfogott valamit, ismét elengedte, meg­botlott a rendőr elterült testé­ben. Reá zuhant. Valamivel távo­labb egy asszony felvisitott, mert valami meglökte, egy megtaposott kutya vonitva lo­holt Huxton udvarára. És ezzel a láthatatlan ember távozása véget ért. Egy ideig az embe­rek még eszeveszetten hado­násztak, azután vad félelem szállta meg őket. Széjjelszalad­tak a faluban, mint ahogy a hirtelen támadt szélvihar széj­jelszórja a száradt faleveleket. Csak Jaffers feküdt mozdulat­lanul csendességben, behajtott térdekkel, égnek meresztett arccal a legalsó lépcsőfokon. VIII. FEJEZET Intermezzo A nyolcadik fejezet felettébb kurta és csak azt meséli, hogy Gibbins a környék műkedvelő természettudósa, békés elmé­lyülésben feküdt egy napsütöt­te, de tökéletesen elhagyott ré­ten. Csendes szendergéséből váratlan zajra riadt. Egy em­ber köhögött és hümmögött mellette. Majd ékesszóló ká­romkodást hallott. Gibbins kö­rülnézett, de senkitsem látott a mezőn. Ám még mindig hallot­ta a dühös átkozódást. Olyan változatos szókinccsel károm­kodott valaki, mint ahogy csak a müveit emberek tudnak. A szitkozódás egyre fenyegetőbb lett, majd lassanként távolo­dott és végre elveszett a pá­rás messzeségben. Gibbins­­nek úgy rémlett, mintha a lát­hatatlan szó Abberdeen felé vette volna útját. A furcsa szó­lam görcsös tüsszentésbe fűlt és azután végleg elhallgatott. Gibbins semmit sem hallott az aznap reggeli események felől. De ez a magyarázhatatlan tü­nemény olyan meglepő volt, hogy teljesen elrabolta bölcsel­­kedő nyugalmát. Gyorsan fel­ugrott és lélekszakadva rohant vissza — a dombon keresztül — a falu felé. Segitségküldés az óhazába • PÉNZÁTUTALÁS bármelyik országba (1,000 Ft. $34 — 2,000 Ft. $68 5,000 Ft. $170 - 10,000 Ft. $320 • IKRA vámmentes küldemények az óhazába • TUZEX vámmentes küldemények Csehszlovákiába • GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára • ÉLELMISZER, DÉLI­­GYÜMÖLCS, RUHA, JÁTÉK küldés bármelyik országba • UTAZÁSOK, Vízumok és Útlevelek elintézése — 100 forintoB bankjegyek napiáron — American Trading Post, Inc. P. O. Box 654 Westfield, N. J., USA. IX. FEJEZET Marvei Tamás ur Marvei Tamás ur torzonborz szakállu, szélesarcu, veresorru személyiség volt. Termete hí­zásra hajlott. Rövid lábai be­felé görbültek. Borzas nemez­kalapot viselt és mivel majd­nem mindig spárgával és cipő­zsinórral helyettesítette a gom­bokat: ruházata agglegényes hanyagságot árult el. Thomas Marvel ur az Abberdeen felé vezető országút árokpartján ült. Lábait az árokba lógatta. Mivel éppen pihent, lehúzta mind a két cipőjét s lábait csak folytonossági hiányokban szen­vedő harisnyák takarták, me­lyeknek szellőző lyukain két nagy ujja úgy kandikált ki, mint a házőrző eb két fölálló füle. Lustán nézegette levetett lábbelijét, — mert Marvei ur mindent lustán csinált. A két duplatalpu, magasszáru fűzős cipő elpusztíthatatlan árunak ígérkezett. De az ő lábára túl­ságosan nagyok és szélesek vol­tak. A régi cipője megfelelt méret szerint, úgy hogy száraz időben élvezet volt járni ben­nük. De elvásott talpuk átbo­­csátotta a nedvességet. Tho­mas Marvel ur utálta a tul­­nagy cipőket, de a nedves lábat sem szerette. Még nem sikerült megállapítani, hogy melyiket gyűlöli jobban. Egyébként szép nap volt és nem akadt más dolga. így kecses csoportban maga elé helyezte a régi meg az uj pár cipőjét és nagy lustán to­vább bámulta őket. Mind a né­gyet egyaránt förtelmesnek ta­lálta. Csöppet sem lepődött meg, amikor valaki megszólalt a háta mögött: (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezö 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Kedves Olvasóink! Bizonyára valamennyiüknek van egy-egy olyan rokona, jóbarátja vagy ismerőse, akinek még nem jár a “KIS DONGÓ”. —- Kedves meglepe­tésben részesíti az illetőt, ha megrendeli részére KARÁCSONYI vagy ÚJÉVI AJÁNDÉKUL kis újságunkat. Küldje be nekünk az évi 4 dolláros előfizetési dijat és mi postán megküldjük Önnek a “LEGSZEBB 300 MAGYAR NÓTA” eimü, — egy dollár értékű, — nótáskönyvet, díjmentesen, KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents