Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-10-05 / 19. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 október 5. LEGVITÉZEBB HUSZÁR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (Folytatás) Tetszett neki, amint azok olyan vigan táncoltak az utca mentében, úgy pöngették taré­­jos sarkantyúikat, úgy csörget­tek kardjaikkal, olyan délceg, gyönyörű fiuk voltak egytül­eggyig’. Jóska elkísérte őket utcáról­­utcára, elólálkodott körülöt­tük, mikor egy-egy parasztle­gényt itallal kínáltak a . vidám katonák, bevonták körükbe, markába veregettek, fejébe nyomtak vitézkötéses csákót, úgy mentek vele dalolva, össze­ölelkezve odább. Jóska úgy iri­gyelte, hogy mással igy bán­nak, őt csak meg sem látják. Alig volt még tizennégy éves a fiú, inkább lehetett volru^ leánynak felöltöztetni, mint huszárnak. Végre megpróbálta mégis, odasomfordált a toborzó őrmes­terhez s megkérdezte tőle, ha nem volna -e még olyan tele a regement, hogy ő el ne fér­hetne benne? Az őrmester előre köpött, hátranézett s azt mondá a gyereknek: — Tán én szoptassalak? Ez azonban addig alkalmat­lankodott neki, mig a huszár bosszújában belecsapott a mar­kába s megszoritá a fiú kezét teljes erejéből. Ropogtak a por­­cikái, de csak meg se szisszent bele. A huszárnak megtetszett a legényke. Nem bánta hát, jöjjön vele. Nyomott a fejébe akkora süveget, hogy a fülei tartották meg a karimáját, s adott rá valami mentét, ami a térdeit verte; a kard pedig a földön szánkázott utána. De ki volt azért büszkébb, mint Jóska az uj ruhában? Ami után oly rég vágyott, ami­ről annyit álmodott: kard csö­römpölt az oldalán, paripa ágaskodott alatta. Hiába is váltották ki megré­mült szülői, újra katonává lett megint, sem az apa átka, sem az anva könnye vissza nem tarthatá, neki menni kellett, merre sorsa vitte. Szelíd képű gyermek volt még, mennyit csúfolták arcá­ért, hogy oly fehér és bajusz­­talan pedig óra hosszat kiállt a forró napra fedetlen fővel, hogy jobban lebarnuljon, s azt a pelyhet ott az ajkán suviksz­­szal mázolta, hogy kezdjen ha­­sonlitnai a bajuszhoz. Éppen török háború volt, az újoncnak a táborélettel kellett megkezdeni a katonaságot; mi­előtt ráértek volna megtaníta­ni, hogyan fogja a kardot, már az votl a jelszó: “üsd, vágd!” Mielőtt megunhatta volna a komisz-kenyeret, már azon kellett sóhajtoznia, hogy bár csak volna hát egy kis da­rab! Pancsovánál, a mocsár mel­lett, húsz napi esőszakadás után azt mondták a huszárok­nak, hogy itt meg kell tele­pedni. Csülökig érő dagadt sár köze­pén, hideg havas eső alatt, olyan helyen, ahol hire sincsen emberi hajléknak, lóháton ülve éjjel-nappal és koplalva éjjel úgy, mint nappal. — Keress fát! — kiálta a fi­atal újoncra a vén János káp­lár és Simonyinak ugrani kel­lett fát keresni. Talált is eleget, elhozta egy hid karfáját. Minek is a hidra karfa? Ezt csak a részeg em­berek kedvéért találták fel. — Vágd fel, ha hoztad! — mordult rá a káplár újra. Simonyi hordott baltát is magával, felapritotta a fát, tüzet is rakott belőle; akkor a vén katonák körülülték a tü­zet szépen s Jóskának csak a hátuk mögül jutott a meleg­ből, pedig a ruha is csonttá volt fagyva rajta. A vén János káplár hozzá­fogott a főzéshez. Szép kis fő­zés. Egy elesett ló szügyéből aprítottak gulyáshust a bog­rácsba, amit ökörnyomból me­rítettek tele vízzel; közé hány­ták a hatnapos prófundot is, hogy kissé megdagadjon: nem volt sem só, sem paprika, de volt puskapor elég, ezzel fűsze­rezték meg az ételt' úgy, hogy aki evett belőle, úgy nézett ki, mintha suvickos katulyákat nyalt volna ki. De mégis boldog volt, aki a bográcshoz férhetett. A vén ka­tonák úgy körülfogták azt, hogy Jóska öcsénknek nézni sem lehetett bele. Végre a vén János káplár, mikor már maga is megelégel­te a puskaport, megszánta a fiút. — Ejnye öcsém, te is itt vagy? Szinte el is feledtelek. Tartsd a 'markodat szaporán. Azzal kivett a számára egy darab főtt kenyeret és lóhust, s átnyújtotta neki a többiek vállán , de mielőtt a fiú elkap­hatta volna; mintha véletle­nül tenné, leejté azt a nagy sárba. — Utcu, biz ez leesett; ne bánd öcsém, annál egészsége­sebb léssz, lásd a kacsa is homo­kot eszik az ételhez, hogy job­ban emésszen. Jóska nem nézte most: hová tálalták az ételt? Fel-ette azon mód s midőn vacsora után ki­adatott a rendelet, hogy három óra hosszat szabad aludni, néz­te, hogy hová feküdjék le? Nem volt más vetett ágy, mint csupán csak a jó puha sár. Simonyi sajtálta szép zsi­­nóros mentéjét betollazni vele, hát csak egyéb után törte a fejét. Hová feküdjék le? Hátha állva is lehetne aludni? Úgy van; amint egy kötél ki volt feszítve két karóra, ahova a lovakat pányvázták, azt vá­­lasztá ki éjjeli szállásul, rábo­rult szépen a kötelet hóna alá fogva, s mint a száradni téri-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 tett gúnya, lógott rajta és el­aludt. Elaludt és azt álmodta, hogy odahaza dúsan terített asztal előtt áll, az ételek oly szívesen párolognak a szép sávolyos ab­roszról, édes anyja puha ágyat vetett számára s nyakába bo­rulva gyönge karjával átölelve vállát úgy kéri, úgy könyörög: “ne menj el, ne hagyj itt. Nézd, apád is meghal bánatában.” “Fázni, éhezni fogsz, nyomorú­ságba jutsz, ne hagyj itt, ne menj el.” — Elmegyek, elme­gyek.” — “Megölnek, levág­nak, véredet kiontják; az aggo­dalomtól megszakad a szivem: ne menj el, ne hagyj itt! ...” ... Trombitáltak ébredőre ... A fölserkenő újonc még akkor is rebegte: elmegyek, elmegyek. Azután kitörülte szemeiből az álmot, előkereste csákóját, felugrott lovára s örült a szive, hogy itt lehet! AZ ELSŐ VÉR Jön a török, jön, a török! Megfujják a trombitákat; a vi­tézek alatt táncol a paripa. Ló­ra katona, itt az ellenség! Jóska vitéz is kihúzta szab­­lyáját s odafurakodott az első sorba. — Visszamégy te tintás szá­jú! — rivalkodott rá az öreg János. — Azt gondolod iskolai vizsgára megyünk? Takarodj a hátulsó sorba! Szegény fiúnak hátra kellett állni — de nem sokáig volt há­tul; — mert rohammal tá­madt a török lovasság s egy pillanat alatt összekeveredett a két nemzet népe, ütve, vágva egymást, ki hol emberére ta­lált. Hadsornak, csatarendnek hire sem volt többé; törökség, huszárság, turbánok és csákók összekeveredve dulakodtak alá s fel a mezőn. Jóska paripája elvadult e zajra, elkapta a fiút, s mire urává tudott lenni a lónak, csak azt vévé észre, hogy egy csoport fényes bogiáros török ur közelit feléje, akik közül I egyik olyan goromba volt, hogy hegyes dzsidájával nekirugasz­kodott az ártatlan fiúnak. (Folytatjuk) “Katolikus Magyarok Vasárnapja” 1960-as Naptára korlátozott példányszámban nálam kapható: JANOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908 Á*a: $1*50 A postaköltséget külön számitjuk. MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 KIS DONGÓ, — 7907 W. JEFFERSON AVE., — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents