Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-09-05 / 17. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 szeptember 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK ÚGY HAL MEG . . . Egy jómódú gazda, közel érezte a halála óráját, magához hivatta a két legnagyobb ellenségét, a falu lelkészét és a jegyzőt. Azok siettek is oda, azt hitték, hogy talán valamit hagy az egyházra, vagy a községnek. A nagybeteg az ágy két oldala mellé ültette a vendégeket és megelégedetten szólt: — No, most úgy halok meg, mint a Megváló Urunk! . . . Két lator között!-------------------------HAD ÖRÜLJÖN A NÉP... A Bach-korszakban a megyefőnök ur nagy izgalommal várta a magyar meghódított területek teljhatalmú helytartójának Albrecht főhercegnek a látogatását. Mikép fogadja méltóan, hogy sokba ne kerüljön a ceremónia. A vendéget is lepje meg és a népnek is örömet okozzon? Kinos helyzetében az egyik magyar mágnáshoz fordult tanácsért, aki a következőt ajánlotta neki: — A megyefőnök ur akaszsza fel magát, a vendég tiszteletére emelt diszkapura. Ez nem kerül semmibe, a főherceget meg fogja lepni, s a .népnek minden bizonnyal nagy örömet szerez vele. GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! NAGY JÁNOS HATVAN GYEREKE A hivatalos akták szerint Nagy János gazdának hatvan gyereke van. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a 48-as szabadságharc leverése után, 1850-ben, Magyarországon is népszámlálást rendeltek el és ennél az egyik cselák (Bachhuszár) népszámláló faggatni kezdte Nagy János uramat: — Mennyi tyermeke mek fan makadnak? — Hat, uram, hat. — Mennyi? — Hat van, mondtam már egyszer. — Makának mekfan hatfan tyerek? — Igenis, hogy hat van ... hat! — Mit?... Most már hatfanhatot mond?... írja be tyorsan a hatfanat, szólt a huszár a regisztráló Írnokra, — mert mintyárt százat fok mekmondani nekemnek. így került az aktákba Nagy János hatvan gyermeke.--------«§5»*-------PECSÉT — Havá. rohansz úgy? — A postára. — Miért oly sürgős neked, hogy feladd a kabátodat? — Megőrültél? Miért adnám fel a kabátomat? — Mert látom, hogy öt nagy pecsét van rajta. LÁTHATATLAN SÖR ÉS A VADRUCAK Somosi Gyula, budapesti váj rosi hivatalnok volt. A jó hideg sörért éppen úgy rajongott, mint a kollégái. Abban az időben divatba hozták a városi tisztviselők, hogy a kánikula meleg napjaiban még a hivatalos helyiségekbe is felvitték a sört és munka közben is iddogáltak. Megtudta ezt a polgármester s erélyesen leintette őket. Attól kezdve nem volt sörözés a városházán, pedig továbbra is úgy izzadtak a tisztviselők, mint a güzü. Velük szenvedett Somosi Gyula is, aki nem állhatta tovább ezt a száraz dicsőséget s nagy suttogások közt azt mondta a vele egy teremben dolgozó kollégáinak, hogy ő felhoz a vendéglőből öt üveg sört úgy, hogy senki sem veszi észre. Rakják össze a rá való pénzt, azonnal indul érte. Összerakták. Somosi lement. Fél óra múlva jött vissza, de nem huzgált elő sörösüvegeket sehonnan, hanem szó nélkül leült az asztal mellé és elkezdett Írni szorgalmasan. A kollegák egy darabig csak nézték a szokatlan nagy szorgalmat, de aztán megkérdezték tőle, hogy miért nem hozta fel a sört? Azt fele te rá, hogy ő felhozta. — Hol van hát? Nem látjuk — mondták neki. — Persze, hogy nem látjátok, mert nem látszik a mellényemtől. Azon belül van. — Meg még az ingeden is belül, ugy-e? — kérdezte a légszomj asabb. — Eltaláltad pajtás — jelentette ki egész flegmával. Kiderült ebből a pár szóból, hogy Somosi valóban felhozta a sört, de üveg nélkül, a gyomrában. így nem vette észre sepki. — Nohát, ha már igy szárazon hagytál berniünket — mondta az irodafőnök; de most legalább mond el, hogy érdemes-e Kerektiszára menni vadrucalesre, mert oda indultál tegnap délután. — Nagyon érdemes, barátom, — mondta Somosi. Olyan alant húznak a rucák, hogy majdnem lesodorták a kalapomat a fejemről. Meg aztán sok is a ruca. Egyik a másik után zúgott el a fejem felett. De nem is lőttem én mindegyikre, hanem felnyúltam a levegőbe, megtapogattam a kacsákat és csak amelyik mellesebb volt, arra puskáztam rá. Hoztam is haza egy kocsiderékkal. — Na, elmegyünk hozzád estére rucapaprikásra — jelentette ki ünnepélyesen a főnök. — Igen, elmegyünk, — mondták rá a többiek is. — Kérlek, kérlek, nagyon szívesen látnálak benneteket, de még ma reggel elvitte a vadkereskedő mindet. Tudjátok sokadika van, kellett a pénz, — mentegette magát Somosi. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50 cent. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. —- VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ....................................................................................... Utca, box: Város: .... Állam: .... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — — Ez nem mentség, — szólt az irodafőnök. — Ha úgy felcsigáztad az étvágyunkat, hát öless szelíd rucákat! Telik a vad árából. Ott leszünk, punktum! MIT VESZTETTÜNK EL ... ? A magyarországi kommunizmus alatt Jancsi a templomba sietett, hogy beteg édesnayjáért imádkozzon. Megállítja egy vörös katona: — Hová oly sietve, te kis virgonc? — A templomba! — válaszol Jancsi. — Mit keresel te a templomban? — kérdi a katona. — Amit maguk elvesztettek — válaszol bátran a kisfiú. — Mit vesztettünk mi el? — csodálkozik a katona. — A jó Isten és vele mindent! — válaszolt Jancsi s azzal a katona bosszúságára tovább szaladt. Hevesi dalok A VÁLASZTÁSOKRÓL $ Előválasztások voltak az elmúlt hónapban, Szavaztunk is mindannyian egy-egy kis kuckóban. Az egyik a demokratát tartotta csak jónak, A-másik a republikáni-------— mondta megváltónak. Harmadiknak véleménye párton kívül lenni, Két párt között lavírozva állást nem foglalni. Olvashattunk sok hirdetést kis és nagy újságba, Öndicséret volt a legtöbb, azt vitték túlzásba. Az egyik jelölt ur igy szólt: én jó fiú vagyok, Ha majd jó állásba jutok, rátok is gondolok. A másik meg azt ígérte: hogy majd ő ad sokat, Kis egeret, base-ball ütőt, jóknak hinta-lovat. A harmadik igy dicsekszik: katona is voltam, És mint truckdriver dolgoztam egy fűszeres boltban. Én vagyok hát megfelelőbb a legjobb állásra És igy magamat ajánlom,, ne is gondolj másra. Megszédülve mindezektől HEVESIHEZ mentünk, Megettünk egy jó vacsorát, aztán bort rendeltünk. Megbeszéltük jó komámmal az egész választást S csak azután kezdtük el a vidám poharazást. * ¥ * Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
