Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-09-05 / 17. szám

1960 szeptember 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Gyermekrovat A CINEGE CIPŐJE — Irta: Móra Ferenc — Vége van a nyárnak, Hűvös szelek járnak, Nagy bánata van a Cinege madárnak. Szeretne elmenni Ő is útra kelni, De cipőt az árva Sehol se tud venni! Kapkod fűhöz, fához, Szalad a vargához, Füzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga Nem ér ő most arra, Mert ő most a csizmát Nagy uraknak varr ja! Daruknak, gólyáknak A bölömbikának, Kár, kár, kár, nem ilyen Akárki fiának! Daru is, gólya is, ■f' i A búbos banka is. Csak a cinegének Szomorú az ének: Nincsen cipőcskéje Máig se szegénynek. Keresi, kutatja, Repül gallyról-gallyra: — Kis cipőt! Kis cipőt! Egyre hajtogatja.---------------------­VÉGE A SZÉP NYÁRNAK A nap még melegen süt. A madarak mégis megérzik,’hogy már búcsúzni készül a nyár. A fecskék, gólyák készülődni kez­denek a nagy útra. A vándor­madár nem várja meg a telet. Télen nem találna ennivalót. El kell mennie melegebb or­szágba, ahol akkor van nyár, mikor az ő hazájában tél van. A gólyák összegyűlnek a mezőn. Kelepeinek, kelepelnek, megbeszélik a nagy utazást. A fecskék fákon, vagy villanyve­zetékeken gyülekeznek. Ott csicseregnek a nagy útról. A vezérgólya, vezérfecske adja ki a parancsot: — Szárnyat bontani. Indu­lás, utánam! Még egyszer körülrepülik a tájat. Elszállnak a falvak, ré­tek, mezők felett. Azután a ve­zér dél felé fordul és az egész csapat eltűnik messze, messze, ahová már nem lát a szemünk. Mikor a madarak utrakel­­nek, az emberek busán mond­ják: Isten veletek, kedves ma­darak! Isten veled, szép nyár! A kert alatt jár már az ősz. PULYKANÓTA ŐSSZEL Kutyabarátság A falu utcáin kóborolva ta­lálkozott két kutya. Hatalmas, erős állat volt az egyik, a sarki mészáros bernáthegyi kutyája; a másik pedig amolyan karcsú derekú, csonkafarkú foxi, a fel­végi fűszeres házőrzője. A foxi, miután észrevette eb­társát, keserű tapasztalatai ju­tottak eszébe s messze ki akart térni utjából. A nagy kutya azonban meglepő nyájassággal szólt a menekülő foxi után: — Hová, hová, Pagi pajtás? A kiskutya jónevelésü állat volt, a barátságos hangra meg­állóit, visszafordult és vidám­­kodva igy felelt: — Hát csak kullogok, nézelő­­dök. Nem jól megy a gazdám sora, kevés a vevő, kicsi a falat. Egy kis harapnivaló után szag­­lászgatok. Nevetett Hektor s bizalmas­kodva mondta: — No, én is ebben sántiká­­lok. Egy hete vágta le utolsó marháját a gazdám s bizony már tegnap elfogyott belőle az én porcióm. Éhes vagyok. No­de, tartsunk együtt. Legyünk ezentúl kenyerespajtások! Pagi örült a kedves, testvéri szónak s mert úgy gondolta, Hektor védőszárnyai alatt nem kell rettegnie a falu többi kó­bor kutyájának támadásaitól, boldog farkcsóválgatással sze-j Mentek, mendegéltek, szag­lásztak erre, arra, végre kinn a határban, a kis foxi szemét­dombra bukkant s felfedezett azon egy jókora csontot. Nosza, igen megörült s bol­dog, örvendő csaholással adta tudomására barátjának a sze­rencsés felfedezést: — Vau, vau, vauu, Hektor, gyere ide! Nekünk való falatra bukkantam! A hatalmas állat lomha üge­téssel közeledett, ábrázatán ki­váncsi mosoly ült, ám, amikor meglátta a pompás ennivalót, szeme elsötétült, fogai elővil­lantak, s durva, féltékeny mor­gással rontott oda: — Pusztulj Innen! Pagi ijedten ugrott félre és csodálkozva szemlélte Hektor mohó, semmivel sem törődő fa­latozását. Végre megszólalt csöndesen, félénken: — Hektor, én úgy értettem a barátságot, hogy a zsákmá­nyunkat igazságosan megfe­lezzük. A nagy állat szikrázó, gyilkos pillantást lövellt Pagi felé, majd kis szünetet tartva, mon­dotta: — Én nem! Én igy értettem — és már ropogtatta a csontot. A kis foxi behúzta csonka farkát, füleit lekonyitotta s roggyant térdekkel, csalódot­tan tért vissza gazdájához. GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! Debrecenbe kéne menni, Pulykakakast kéne venni. Megállj kocsis, lyukas a kas, Kiesik a pulykakakas! Debrecenbe csoda esett: Két kis kakas összeveszett! Azt a törvényt hozták rája, Hogy süsse meg a gazdája! -----------.-«3 ft S'.----------­KÜSZÖBÖN AZ ŐSZ Szép volt, jó volt a nyári szünidő. A nyár azonban el­múlt. A nap már nem süt olyan melegen. Korábban le­nyugszik. Hosszabb az éjszaka. Szeptemberben az iskola igy hivogat minket: Kis fiuk és kis leányok Nap-csókolta kis virágok, Vége van a meleg nyárnak,, Rátok vár a pad, a tábla, Siessetek iskolába! — Megyünk! .. . Megyünk! — mondják: örömmel. Jó lesz ismét sok szépet tanulni, ol­vasni, imi, énekelni. A határban most az őszi munkát kezdik. Nemsokára tö­rik a kukoricát, szedik a ré­pát, burgonyát. Felszántják a földeket. Megkezdődik az őszi vetés. Derék lovak, szorgalmas ökrök húzzák az ekét, vetőgé­pet. traktorok dübörögve forgolódnak. Azokkal gyorsab­ban megy a szántás, vetés. A vándormadarak elszállnak melegebb országba. A fekete varjú itt marad. Szomorúan nézi az őszi felhőket és igy ká­rog: — Kár, kár, hogy elmúlt a nyár!--------------------------­AZ ÉN LOVAM Az én lovam tüzes ló, Rajta ülni nagyon jó. Ha felülök hátára, Elvisz engem Budára. Elvisz engem Budára, Rányerit a Dunára: — Nyihaha, nyihaha! Hazajött a Palika! — Irta: Petőfi Sándor —• Üres már a fecskefészek Itt az esz terhe] alatt. Üres már a gólyafészek, Tetejébe a kéménynek, Vándornépe ott halad. Ott a messzeség homályán, Ott az égnek magasán Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket, Csak úgy képzelem talán? Elrepültek, elrepültek Tavasz s nyár vendégei, És őket már nemsokára A kertek, mezők virága S a fák lombja követi. AZ OKOS MÓKUSOK Ősszel nagy munkában van­nak a mókusok. A fák ügyes tornászai meglátogatják a mogyoróbokrokat. Megkeresik a diófákat is. Falatoznak. Mo­gyorót, diót sokat hazavisznek. Elrejtik a lakásukban, öreg fák odújában van a tanyájuk. Mikor annyi élelmet hordtak haza, hogy nem fér el több, akkor keresnek egy raktárt. Ez is faodu. Ide hordják a tar­talék élelmet. Mikor ez is meg­telt, mohával, száraz falevéllel betömik a nyílást. Mikor megjönnek a fagyos napok, bebújnak a lakásukba. Mohával betakarják a bajára­­tot. De úgy, hogy friss levegő azért menjen be. összebújnak, elalusznak. Ha megéheznek, felébrednek és falatoznak. Mikor kifogy a lakásukon az élelem, akkor haza hoznak a tartalékból. Ezért látni néha télen is mókust a fákon. így szépen kibírják a hideg telet. Tavasszal ismét kezdődik a vig élet. A mókusok olyan ügyesen tornásznak az ága­kon, mintha cirkuszban tanul­ták volna. Nem a tanítás és a tudomá­nyok mennyisége teszi az em­bert okossá, hanem azok meg­emésztése és helyes használata. (Széchenyi) Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységgel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL Szegő Imre, a budapesti Szent Gellert szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendölje meg a másodgeneráoiós gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszik, ha> a világhiríi magyar konyha szerint elkészített ételeket megismer­hetik, készíthetik és fogyaszthatják. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő eimerr: KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents