Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-06-20 / 12. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 junius 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK BENEDEK ELEK, a kiváló erdélyi iró mondta: — Franklin Benjámin azt mondta, hogy “az idő pénz”. Ebből magyarázható meg talán az a tény, hogy azoknak, akik pénzzavarban vannak, időre van szükségük.-------‘j*’----------MEGKÖSZÖNTE Egyik házban posztós bolt volt, — elment az asszony a boltoshoz, kérvén, hogy küldjön az urának egy kabátra való finom posztót, melyért a pénzt leteszi, — hanem úgy küldje neki, mintha ajándékba volna. — Megörült a zsugori az ajánéknak, s azonnal rohant a boltba. Azt mondta a boltosnak: — Minthogy az ur nekem egy kabátra való posztót ajándékozott, azt hiszem, hogy boltjából jó jövedelmet vészén, tehát a boltbért fölemelem — száz forinttal. Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak cimezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. EZEK A MAGYAROK . . . Elszakított Erdélyünk egy kis falujában történt. Az elemi iskolába magyar tanítók helyébe oláh tanítók kerültek, akiknek tudása nem sokkal haladta meg a kis nebulók tudását. Egy alkalommal látogatóban volt a tanfelügyelő, aki — csodálatosképen — magyar volt. Földrajzórát tartottak. A földgömb ott állt a dobogón. Egy éppen akkor felelő diáktól megkérdi a tanfelügyelő: — Mondd, kisfiam, miért van a földgömb két sarka belapulva? Ez a kérdés nagyon meglepte a kisdiákot, de a tanítót is. Az zavartan mentegetődzött, hogy bizony ő nem tehet róla, bizonyára a magyarok elejtették, mikor mindent átadtak a románoknak. A tanfelügyelő nem szólt semmit, hanem beállított az iskola igazgatójához, elmondta neki a történteket. Ez végighallgatta, majd megszólalt nagybölcsen: — A tanító urnák azt hiszem igaza van. Én is határozottan emlékszem, hogy azt a glóbuszt igy vettük át a magyaroktól... EMLÉKVERS Nincs szebb nyelv a magyar nyelvnél, Szálljon áldás rája. FIGYELMES HALLGATÓ Egy hires francia Írót, aki I egyetemi tanár is volt, igen [ szórakozott embernek ismerték. Egy alkalommal előadása lett volna az egyetemen, de jó két órát késett. A hallgatói természetesen nem vártak reá. A tanár beült a katedrára és bár látta, hogy csak egy hallgatója van, hátul az utolsó padban, mégis két óra hosszat beszélt. Beszéde alatt örömmel látta, hogy azt az egy hallgatót mennyire érdekli az előadás, még mindig figyel. — Megengedi uram, hogy tovább beszéljek? — kérdezte udvariasan. — ó, uram, hogyne engedném — szólt a kérdezett hallgató. — Hiszen én vagyok a kocsisa, akivel idejött s órabért fizet uraságod. Csak folytassa nyugodtan, amíg kedve tartja. BÉKEKÖTÉS Péter és Pál jóbarátok voltak. Péter szerette Pált, Pál szerette • Pétert. Később aztán Péter Mancit is szerette, ami még nem lett volna baj. A baj ott kezdődött, hogy Mancit Pál is szerette, sőt Pál elszerette Mancit Pétertől és a harag itt kezdődött. Évekig kerülték egymást. Péter tudni sem akart Pálról. Egyszerűen elfelejtette Pált. Pál azonban nem volt ennyire gondatlan. Vigyázott Péterre és nem felejtette el. Aztán egyszer a véletlen öszszehozta őket a klubban. Péter ránézet Pálra, Pál ránézett Péteré. Péter szemében még égett a harag. Pál szemében jóság, szelídség, lemondás és összetörtség látszott. — Béküljünk ki, — mondta Pál Péternek. De Péter tartotta magát. — Amit tettél, nem baráthoz méltó. — Ugyan kérlek, — mondta Pál — felejtsük el. — Le kellett volna mondanod Manciről. Ennyi áldozatot elvárhattam volna tőled. — Igazad van, Péter. — Fájdalmas sebet ütöttél rajtam. — De levezekeltem' már. — Levezekelted? — Hidd el, sokkal jobban megbünhődtem érte, mint ahogy megérdemeltem. — Hogyan? Pál lehajtotta a fejét. — Azóta Manci... Hiszen te is tudod! ... — Elhagyott talán? — Ha csak az történt volna! — Micsoda? Hát elképzelhető nagyobb csapás egy szerelmes férfi számára?! — El, bizony! — felelte Pál azóta Manci a feleségem lett. Péter mélyen megindulva, részvéttel ölelte magához Pált. Szent volt köztük a béke. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50 cent. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szivesen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITTKI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ...................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — FRISS TOJÁS Vevő: Van-e olyan friss tojás az üzletben, amiben még nincs csirke? üzletes (készségesen): Igen, asszonyom, van nálunk — kacsatojás is. Hevesi dalok A KUGLIVERSENYRŐL William Penn Egylet kuglizó versenye, Minden esztendőnek nagy-nagy eseménye. Mert akkor összejön sok jó magyar testvér, Mivel: “Sok jó ember kis helyen is elfér.” Most is összejöttek jó pár valahányan, Megvoltak biz azok vagy ezerkétszázan. Bőven volt belőlük Cadillac hotelba, Kettő is ücsörgött egy-egy nagy fotelba. Mondom úgy magamba: megsanditom őket, A nagy kuglipályát s a kugliző nőket. Sok vendégnek hátán felírás díszelgett, Szépen kihimezve: “William Penn Egylet”. Ahogy nézelődök egyszer csak mit látok: Egy asztalon stószba “DETROIT ÚJSÁGOT”. Mellette egy másik: a “KIS DONGÓ” vicclap És e két újságból mindenki ingyen kap. Hát a pályán bizony ott volt csak a muri, De a kuglipálya, mondhatom: főúri. Hogyha úgy akarták 60 guríthatott, Míg a többi addig a bárba ihatott. Nagy volt a forgalom s boldog volt mindenki, Hogy a nagy versenyből nem maradt ki senki. Utána sétáltak a szép nagy városba, És igy betévedtek a HEVESI BÁRBA. S ahogy iszogatták HEVESI jó borát, Meghányták vetették életüknek sorát. Végül megegyezett abban valamennyi: HEVESI boráért ide jönnek lakni. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
