Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-05-20 / 10. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 május 20. Daloljunk— muzsikáljunk ARRA ALÁ KIS KALAPOT Arra alá kis kalapot viselnek, A legények házasodni nem mernek, Mert mind olyan a mostani menyecske: Szép az ura, de még szebbet szeretne. Arra alá kis tunikát viselnek, A leányok férjhez menni nem mernek, Mert mind olyan a mostani férjecske: Szép az asszony, mégis leányt szeretne.-------------.-a á fe 9-.------------w w ARANY KEDVES... Arany kedves, édes szőke szentem! Ülj egy kicsit csendesen mellettem, Hadd pillantok szemed világába, A szerelem tündérországába. Enyim a te szived gyökerestül, Enyim vagy te rózsám mindenestül, Szép lelked, az isteni lehellet, Szép termeted, fehér bársony melled. Lelkem! olvadj egy szebb, más világba, Galambomnak szemevilágába! Válj ott epedő szemefényévé, S ha nem szeret, fényes könnycseppjévé.-------------------------A POZSONYI KISASSZONY A kisasszony Pozsonyban, Rrinolinban! A kisasszony Pozsonyban, Krinolinban! A kisasszony Pozsonyban, Selymet lopott a boltban, Recefice, krinolinban! A kisasszonyt megcsípték, Krinolinban! A kisasszonyt megcsípték, Krinolinban! A kisasszonyt megcsípték, Selymet tőle elvették, Recefice, krinolinban! “Ne bántson engem az ur, Krinolinban! Ne bántson engem az ur, Krinolinban! Ne bántson engem az ur, Mert az apám földesur, Recefice, krinolinban!” “Ha az apád földesur, Krinolinban! Ha az apád földesur, Krinolinban! Ha az apád földesur, Selyi'et lopni ne tanulj, Recefi:e, krinolinban!” SZEGÉNY GAZDAGOK Pénzt gyűjtöttek egy leégett falu számára, — s ez alkalommal azt mondja egy fösvény tőkepénzes, kinek az aláírási ivet átnyújtották: — Ej, mit alkalmatlankodnak, hát mindig mi szegény gazdagok álljunk elő?--------------------------MINDJÁRT MÁS Egy magas rangú katonai hivatalnok katonai próbatételen volt jelen. Egy pattantyús nagyon ügyetlenül felelt, amaz azt gondolta, hogy bizonyosan az ő magas rangja hozza zavarba, bátorítani kezdé: — Ne féljen kend, mondja neki — gondolja kend, mintha' én valami szekerész közlegény volnék; ki azt kérdené kendtől, mennyi lőpor kívántatik egy ágyutöltésre, hogy a golyót 800 lépésnyire vesse? — nos mit felelne kend nekem? — Azt felelném — mondja amaz nekibátorodva, — hogy mi köze ahhoz kendnek?-------£>9v----------A VESZEDELMES AGARAK Egy fiatal, jókedvű hadnagy valami nyulszivü urnái ebédelt, s a háziúr azt mondta neki; — Hadnagy ur, valóban ön oly sovány, mint egy valóságos agár! — Na, na! — válaszolt a tiszt, — vigyázzon, mert az agarak igen veszedelmesek a — nyulakra. HÁROMNAK VALÓ Beszélgetett a katona a tiszttel: — Kapitány uram, ezt a lovat ki fogja majd? — Kend maga. — Hát a kardot? — Azt is kend maga. — Hát a karabélyt? — Mondtam már, hogy kend maga. — Dejsz, — vitéz kapitány uram, nem egynek való munka ez, hanem háromnak.--------§*»-----------A FÖSVÉNY EMBER Volt egyszer egy fösvény emuzsorás, aki olyan gazdag volt, hogy csak Eszterházynál volt neki százezer pengőforintja. Történt, hogy a herceg nagy ünnepélyt tartott Kismártonban, a fösvény szintén elment, még pedig magához illőleg — gyalog, lógatván kezében egy font mártott gyertyát, melyet a hercegnek ajándékba vitt. Kismártonba érkezvén, rettenetes tömege jött össze a vendégeknek, s mindenki azon törekedett, hogy az ünnepélyes' lakomához meghívást kaphasson; valamint kapott is minden jóra való ember, — de annál kevésbbé az uzsorás. Azonban addig járt a hercegi tisztek nyakára, hogy utóbb felmondással fenyegetődzött, mire aztán valamelyik tiszt gyanítván mit akar, adott neki egy meghívót, — amit az uzsorás odakint mindjárt jópénzért eladott. CSALAFINTA Veszprémben egy sorozáson levő fiú rövidlátónak adta ki magát, s akármely ökölnagyságu betűt úgy a szeméhez rántott, mintha a világért sem tudná méskép elolvasni. Azonban a hadnagy óvatos volt, azért azt mondta az urfinak: — Jöjjön el holnap, fölmentési bizonyítványát vigye el. Eljött másnap az urfi, a hadnagy az előszobában fogadá, nyitva hagyván a mellékszoba ajtaját, melyen keresztül finom sodrony volt huzva. — Menjen a szobába — mondja a hadnagy — asztalomon fekszik elbocsátó levele. A fiú örömmel megy az ajtó felé, azonban látva a sodronyt, alatta elbújt. — Tehát mégis Jól lát? — mondja a hadnagy, s az urfit más ruhába öltöztették. SAJNÁLTA A francia hadjárat alkalmával egy huszár szélről kikapott egy tisztet, s mindenképen igyekezett elfogni. A tiszt már mind a két pisztolyát kilődözvén, nem tudott ártani a huszárnak és utoljára is kénytelen volt megadni magát. Utóbb megkérdeztette a huszárt, hogy miért nem lőtt, vagy vágott ő is? — Sajnáltam a lovat és a jó ruhát, hogy többet kapjak érte. NINCS CSEREPES TANYÁM... Szabadon, érzéssel (kutató)
