Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-05-05 / 9. szám

4-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

1960 május 5.

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The Only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Publisher • tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő: Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

JACK BLARKETT HIPNOTIZÁL

Jack Blarkett mély gondolatokba merülve ült egy pálinkás butik füstös ivójába. Jobb szerette, ha senki sem zavarja, mert 24 órával azelőtt Jack Blarkett kirabolta a dúsgazdag Mister Panzer-t nyilt országúton. Most azon gondolkodott, hogy milyen kellemetlen is vona számára, ha a rendőrség rátalálna és letartóztatná.

Ily körülmények között a legügyefogyottabb ember is könnyen filozófussá válik. Jack Blarkett is épen ebben a pillanatban arra a következtetésre jött, hogy van valami a dologban, ha a gazdag emberek azon panaszkodnak, hogy a sok pénz sokszor, "gondot is okoz. Az ő tárcájában ugyan csak 5 dollár kuporgott, de az az 590 dollár, melyet Mister Panzertől lopott, mégis csak — mint mondani szokás — nyomta a lábát, mert hát alkalmasabb hely hijján cipője bő szárában helyezte el — ideiglenesen. Ki tudhassa, nem-e f ölj egyezte

magának az a jöttment pénzeszsák az elszedett bankók számait; ez sok félreértésre adhatna okot a fölváltásnál.

A kocsma ajtaja megnyílt, a nyílásban megjelent egy alak, nyugodtan mérget lehetett volna venni rá, hogy egy jobblétre szenderült zseninek megtért szelleme. Rém hosszú, sovány alak volt, két karja jóval hoszszabb, mint felső teste le térdig, áttetsző arccal, nyakba lógó fekete hajjal, a fején meg egy kalappal, melynek karimája családi esernyő lehetne Európában. Az idegen leült Blarkett asztalához.

— Fölséges, Mister, mondom önnek, fölséges. Pompásabb találmánya nem lehet ennek a mi korunknak, mint a hipnotizmus. Mondom önnek. Én például elmegyek Washingtonba, fölhágok a kapitoliumra, épen jön ki a köztársasági elnök, én ránézek hipnotizáló szemekkel, ő megáll pillanatra, aztán megfordul, visszatér a házba, leül, itt engem kinevez állampénztárosnak, végül meg még ő hozza ki és lábaim elé rakja az összes értékpapírokat.

— Ezt ön még csak a jövőben akarja megtenni, nemde? — kérdi Jack Blarkett kissé gyanakodva.

— Természetesen, most vagyok útban arra felé.

— De tisztelt uram, hogyan akarja ezt mégis véghez vinni?

— Hja, ‘szén éppen ebben áll a hipnotizmus. Először is ránézek arra az emberre, aztán jön a varázslat, utána gondolok valamit, és — az az ember azt teszi és úgy teszi, amint én akarom.

— Hm! Furcsa, nagyon furcsa. Hátha nem sikerül . . .

— Ohó, nem sikerül? Mennyi tényt mondjak el, mennyit? Mind saját próbám. Példának okáért a múltkor a texasvillei bírónál, he. Tudja bizonyára Mister is, hogy az egy ur, akivel nem lehet kállai kettőst járni. He. Képzelje, öt esztendőre akart lecsukatni engem, az a jámbor. Hát hiszen igaz, tévedésből, puszta véletlenből kissé hadilábra kerültem a törvénynyel, mondom, pusztán véletlenül.

— És aztán? — kérdi növekvő kíváncsisággal.

— Nos, aztán hipnotizáltam őkegyeimét, de még minő eredménnyel. írásba adta nekem, hogy az Egyesült Államok 50 államában nincs nálam tisztességesebb ember — ahogy mondani szokás: különb gentleman.

— Mondja Mister, egy ember, aki fizetésképes, megtanulhatja-e a hipnotizmus mesterségét?

— Miért nem? De — csak készpénz fizetés ellenében.

— All right! — felelte lelkesen Jack. Mondja, nem-e tehetnénk mégis előbb egy próbát?

Jack Blarkett utolsó szavaira a hosszú idegen fölállt, alakja ijesztően még hosszabb lett, a söntés mellett támaszkodó vendéglősre tekintett kísérteties szemeivel, nehány összevissza vonást tett a levegőbe, aztán kísérteties hangon ezt mondta:

— Tedd azt, amit akarok!

— A vendéglős — aki hallgatta a kettős beszélgetést — ravaszul mosolygott, majd egy üveghez nyúlt, jókora poharat tele töltött és az idegennek nyújtotta. Ez gépiesen fogadta, szájához emelte, csettintett a nyelvével, majd fenékig kiitta a tartalmát.

A vendéglős pedig annélkül, hogy egy arcizma megrándult volna, visszatért a helyére.

— Egy dollárért Mister még azt is megmutatom önnek, hogy az állatok is engedelmeskednek akaratomnak. — Jack egy dollárt tett az idegen elé. Aztán a vendéglős jóságából egy kakast vett a kezébe, vonást húzott krétával az asztalra, ráfektette a kakast, hogy annak egyik szeme a vonástól jobbra, a másik balra volt, és a kakas nem mozdult, amig az idegen föl nem emelte. Százszor látott hókuszpókusz, de Jack Blarkett esküdött volna, hogy szomszédjának tudománya csodákat képes művelni.

— Mit kérne hát — kérdezte végre — egy tetőtől talpig úri embertől, aki a maga művészetét el akarja tanulni?

— Hát — áldoz-e mondjuk 100 dollárt?

— 100 dollár? — üvöltötte — mondtam én ilyen őrültséget? Soha 5 dollárnál több pénzem nem volt, nem is adok többet.

Hogy ne szaporítsuk a szót, megalkudtak 25 dollárban. Aztán megkezdődött az oktatás.

Lélekzetvisszafojtva figyelt Jack Blarkett az idegen minden szavára és mozdulatára és egyidejűleg kezével és lábával utána csinálta az előirt köröket, úgy, hogy az idegen mosolyogva megdicsérte.

— Mister önnek kitűnő a felfogása, — s miután a szükséges ceremóniát mégegyszer megismételte, átvette a 25 dollárt és eltávozott az idegen.

— Sok szerencsét — mondta még az ajtóból — de hogy el ne felejtsem, figyelmeztetem, hogy a hipnotizmus csalhatatlan a levegőn át, de tehetetlen üvegen, pl. ablakon keresztül.

A mi Jack Blarkettünk is utrakelt s egyenesen Texasville felé vette útját, s agya, mint a megzavart hangyaboly oly lázasan dolgozott különféle hipnotikus terveken.

Jack Blarkettnek pompás gondolata támadt. Éppen nagyot akart csettinteni nyelvével, amikor...

Két izmos kar ragadta meg és mielőtt lélekzethez juthatott volna, acélkarperec fonódott mindkét csuklójára:

— A törvény nevében letartóztatom — Mister Panzer ellen elkövetett utcai Rablásért.

Két nappal később Jack barátunk a vádlottak padján ült. A vád ellene: nyilt utcán megtámadta és kirabolta Mister Panzert, aki maga is személyesen megjelent a tárgyaláson.

— Hallotta a vádat Jack Blarkett, a bizonyitékok felette terhelők; van-e még valami mondani valója? — kérdezte a biró, és az orrára bigyesztett szemüveg két lencséje vérfagyasztóan meredt a , szegény Jackre.

— Well — hangzott a válasz — itt óriási félreértés forog fönn, amikor engem rablással vádolnak. Hiszen csak akarnom kell és mint ősszel a hulló csillagok, úgy hull az én ölembe is a sok fényes arany. Ha kedvem szerint jár el ön is, önre adom szavazatomat.

— Köszönöm Jack Blarkett, de most sokkal jobban érdekelnek azok a hulló arany csillagok, mondja csak, hogyan is volna az?

— Hja! ez az én tudományom. Ha nincs ellenére rögtön próbát teszek.

— Pompás, rajta hát.

— És a mi Jack Blarkettünk erre megkezdte a “hipnotizálást”. Teljesen az idegen által adott recept szerint. Lassan három kört irt le jobbjával a levegőben, majd bailábával gyors egymásutánban háromszor átszelte a levegőt és az azután leirt 3 körön át köpött. Erre az összes bírák feje hirtelen eltűnt az asztalok alatt, aztán hogy ismét előkerült a biró teljes alakja, Jack mereven, hosszan ránézett, mondván kísérteties hangon a következőket:

— Te korlátolt eszü, bárgyú biró, parancsolom a hipnotizmus nevében, hogy engem e pillanatban szabadon bocsáss, kiengesztelésül aranyórádat és gyűrűidet nekem emlékül add ide, tőlem bocsánatot kérj, és legmelegebben ajánld személyemet az államtanácsosi méltóságra . . .

Pillanatnyi néma csönd.

— Végzett már Jack Blarkett? — kérdi végre a biró.

— Végeztem, — válaszolt Jack győzedelemmel.

— Helyes Jack Blarkett, ezennel elitélem önt 10 évi fegyházra.

Jack Blarkett egy percig sóbálvány módjára állt és bámult. Nem értette a dolgot. Aztán kifakadt. Szidta mindazt, aki becsületes, szidta a birákat, végül szidta a hipnotizmust, és fogadta szentül, hogy kitekeri nyakát a csalónak, aki 25 dollárját kicsikarta, ha kezeügyébe kerül.

SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA

rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar régiére.

Felkérjük kedves olvasóinkat

hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy American Express Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék:

“KIS DONGÓ — CLEAN FUN” névre