Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-05 / 1. szám
1960 január 5. «»«* noNOO - CLEAN FUN 5-IK OLDAL KARÁCSONYT, testi és lelki javakkal, békességgel BOLDOG ÚJÉVET kívánunk Tagjainknak, ik és MINDEN TESTVÉRÜNKNEK az 1 REFORMÁTUS EGYESÜLET központi tisztikara 5KEMÉTHY JÓZSEF Titkár KIRÁLY IMRE Pénztárnok ESZENYI LÁSZLÓ Számvevő KOSSUTH HOUSE — WASHINGTON 6, D. C. CIGÁNYVALLATÁS TAKARÉKOSKODJUNK FÉLREÖSMERTE Szerenyes öltözött fiatalember állitott be délután 3 órakoi a kis budai cukrászdába, amely meghitt és diszkrét otthona Budapest szerelmes párjainak. A fiatalember egy szelet tortát rendelt, gyorsan elfogyasztotta és várt. Látszott rajta, hogy hölgyre vár. Várt türelemmel félórát, egy órát, másfél órát, sőt már este félnyolc volt és a fiatalember még mindig várt. A cukrászné végül is megsokalta, hogy egyetlen tortaszelet elfogyasztásának ürügye alatt négy és fél óráig koptassák a cukrászda bútorzatát, odalépett a fiatalemberhez és megkérdezte tőle: — Bocsánat, uraságod vár valakire? — Igen, — felelte a fiatalember, — egy hölgyre várok. — Nos és a hölgy nem jött el? — De eljött, ott ül a sarokban. — Hát akkor miért nem megy oda hozzá? — Tetszik tudni — magyarázta a fiatalember, — az úgy volt, hogy mostanáig csak leveleztünk, személyesen ma ta lálkozunk először. — Na és? — És azt Írtam neki, hogy ismertetőjelül egyen képviselőfánkot. — Na és nem evett? — Dehogyisnem. Már a tizediket eszi. — Hát akkor miért nem megy oda hozzá? — Várok, amig jóllakik. Akkor legalább nem kell neki vacsorát fizetnem.-------------------------A VÁLÁS AKADÁLYA — Ha olyan rosszul él kigyelmed a feleségével, miért nem válnak el? — Lehetetlen. Nem vagyunk megesküdve.-------§*>----------A JÓ UT Földesasszony: Nos leányom, te most városba mégysz. Hát vigyázz, hogy le ne térj a jó útról. Szolgáló: Jaj, attól nem félek. Hisz a bátyám kocsis a városban, hát ismeri az utat. Pőre volt a tanyás embernek bement hát a cseh bíróhoz. A hivatalszobában az aszta] egy ménykő nagy szekrény mellett volt, melyben az iratok állottak. A biro ur epen a szekreny; ben keresgélt, úgy, hogy annak nyitva levő szárnyai teljesen 'eltakarták őt a belépő szemei elől; kutyája pedig felugrott a gazdája székére s az asztalon szaglálódott. Az atyafi levett kalappal közeleg, de minthogy élő lelket nem lát a szobában, indul viszszafelé. A biró a zajra becsapja az irattár ajtaját s odakiált a távozónak: “Ki van itt?!” A kutya pedig eközben ismét visszasomfordált előbbi helyére az asztal alá. Gazduram megfordul a kérdésre, nagyot néz, hogy a kutya helyett most egyszerre a bírót látja a széken s azután igy szól: — Megkövetem alásan a téns urat, de biz előbb azt hittem, hogy a téns ur kutya, azért hát vissza is akartam menni.--------------------------A BÖRTÖNBEN Látogató: Boldog lesz, ha letelik a büntetési ideje? — Rab: Nem tudom uram ... életfogytiglanra vagyok Ítélve. VILLAMOSON Utas: Kalauz ur, melyik végén szálljak le a villamosról? Kalauz: Akármelyiken kérem, mindkettő megáll.---------C-9-.-------------A GYÓGYULÁS JELE A nyolcéves Tomi valóságos réme az üllőiuti háznak, ahol Tomiék laknak. A szomszédok egyöntetű véleménye szerint Tomi a legelvetemültebb csirkefogó, akit Budapest valaha a hátán hordott. Hatéves öccséve, Árpival egész nap harci játékokat bonyolít le a folyosón, idegtépő csatazajjal egybekötve. A napokban örömünnepe volt a háznak. Tomi influenzás lett, ágyba fektették és igy nem vehetett részt a harci játékokban. Árpi a maga részéről minden elkövetett ugyan, hogy egymaga pótolja bátyját is, de hiába: lármacsinálás tekintetében Tomi pótolhatatlannak, Árpi viszont silány utánzatnak bizonyult. Az egyik szomszédasszony kiváncsi volt, hogy meddig lesz még csend a házban s ezért megkérdezte Árpit: Na, Árpi, beteg még a Tomi? — Még beteg — felelte Árpi, de már kezd gyógyulni. — Miből gondolod? — kérdezte aggódva a szomszédaszszony. Mert tegnap már megkapta a napi öt pofonját a papától. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek címe: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is irhát.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda cimét. — Bármikor szüksége lehet rá. Szíveskedjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat. Lovat lopott a cigány, de rajtavesztett. A csendőrök elfogták s a szolgabirói hivatalba kisérték. A szolgabiró elkezdi vallatni. — Hogy hívnak? — kérdi a cigánytól. — Mint Istenben boldogult ides apámuramat. — Hát apádat hogy hívták? — Sánta cigánynak. — De az a névé, amelyet a paptól a kereszteléskor kapott? — Gyuri . . . — Tehát Sánta Györgynek hinak? — Azst se bánom, hát legyek Sánta György; pedig hát Kolompár Peti a nevem. — Hol születtél? — folytatja a kikérdezést a szolgabiró. — A falu végén. — Nem azt kérdeztem. Hanem melyik községben? — Arra nem emléksem, mert akkor mig nagyon kicsi voltam. — Hány éves vagy? — Én magam sem tudom. Csak azst tudom, hogy ides j anyám a sáskajáráskor hozott ijedtében a világra. Számítsák ki. — Házas vagy-e? — Bár azs volnék. De én oly segény vagyok mint a templom egere. Még kunyhóm sincs, nem I hogy házsam volna. — Nem úgy értem, — türel- Imetlenkedik a szolgabiró. — jAzt kérdeztem, hogy nős, vagy nőtlen vagy-e? — Nem hisem, hogy még tovább is nőhetnék. — Elég legyen a tréfából! — pattant fel a szolgabiró. — Azt mondd meg hát, van-e feleséged? —Van is, nincs is. Úgy hisem, hogy nincs, mert még lakodalmat nem tartottam. — Gyerünk tovább. Mi a mesterséged? — Ha lóra tehetek szert, lókereskedő; ha lovam nincs: téglavető; ha valakinek szeg kell: kovács; farsang idején muzsikus. Egy szóval mindenfile, mert én mindig örömest dolgozsok, csak egy kis hasnom legyék belőle. — Miért vagy itt? — Mert a csendőrök megkötözstek és idehozstak. — Hát miért hoztak ide? — Mert a magam jósántából nem gyüttem volna a tekintetezs fősolgabiró urnák alkalmatlankodni. — Ne bosszants, hanem mondd meg, hogy jutotál ahhoz a lóhoz? Hol loptad? — Dehogy izs loptam. Egyedül bitangolt a mezsőn. Nagyon megesett rajta a sivem, hogy a segény ártatlan állatnak nincs gazsdája. Hát úgy gondoltam, hogy serzek neki valahol egy jó gazsdát. GYERMEK ÉS A RÁDIÓ — Madarat fogtam édesapám! — Csak nem?! — De igen. Hallom a rádióban. Olyan szépen fütyül. 1 I
