Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-04-05 / 7. szám

/

7-IK OLDAL

1960 április 5.

KIS DONGÓ ~ CLEAN FUN

A MOCSÁR LILIOMA

hozzánk. Én ugyan nem leszek itthon, sürgős ügyben kell eltávoznom. De itthon lesz a leányom, ő nála fogom hagyni a váltót. Másra nem merem bizni; mert óvatosnak kell lenni az embernek. Aztán, hogy a Kozáknak vagy más valakinek ne tűnjék föl az ön idejövetele; kérem, legyen szives ezt a kulcsot magához venni, a melylyel a kerten keresztül a kis ajtón át bejöhet: ön ismeri már a bejárást. No hát Isten önnel,; uram. Remélem, hogy nem fog rólunk megfeledkezni.,. s addig szorongatta a kezemet, mig beleszoritotta a mai’komba azt a, kulcsot. -S aztán kikomplimentirozott az ajtón.

De már ide megint tegyünk három pontot, mintha egy váltóra ejtett három szörnyű tintacsep volna.

* v * *

A szokott óranegyedben ismét ott voltam a lánczhidi sétán. '

Ágnesnek visszájáról volt feltéve a kalapja, a tollal előre. Kérdeztem tőle, hogy tán fogadása tartja a tollal előre viselni a kalapot? El sem mosolyodott rá; azt mondta, hogy “úgy is jó az nekem”.

— Bizonyosan nem nézett a tükörbe, mikor föltette.

— Nem sok kedvem van a magam szeme közé nézni. (Úgy látszik, az enyim közé nézni sem volt kedve.)

— Hát akkor mire való az a szép álló tükör a szobájában?

— ön látta azt? — kérdé csaknem megijedve.

— Hogyne? Hisz ön kért fel, hogy látogassam meg az atyját.

— S ő ott fogadta önt el?

— A másik szobában takarítottak.

A leány különösen szomorú volt ma.

— ön ma már másodszor teszi meg azt az utat a láncz-SZERKESZTŐI ÜZENET

Felkérjük kedves olvasóinkat,) hogy költözködés esetén — az j adminisztráció könnyítése végett | — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztó'ségünkkel.

AMERIKAI NYELVMESTER

Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is.

I. része; Az angol nyelvtan.

II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból.

III. része: Angol-magyar szótár.

IV. része: Magyar-angol szótár.

Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése.

Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók.

Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben.

A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv

r

Ara postán,

szállítási és biztosítási díjjal $3.00

Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan

— Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

hogy aztán azzal üldözhessen valaki, mint Lugarto Gontrant öt felvonáson keresztül! Ej de megharagudtam erre a púposra! Kedvem lett volna őt egyenesre kalapálni, mikor újra elém biczebóczázott.

ő hozta a kalamust, én meg a kalamárist.

Ravaszul sunyitott felém. Gondolta, hogy: megtaláltad az i egérfogót ugy-e? odakapta az I ujjadat?

Igaz, hogy reszketett a kezem, mikor a tollat belemártottam a tintába.

Cseppentettem is egy akkora malaczot a váltó hátára, hogy csak a füle meg a farka hiányzott: a négy lába megvolt.

— Nem tesz semmit — mondá az öreg; s felnyalta a nyelvével a tintát.

Mondtam neki, hogy azt ne tegye, mert az méreg.

Nevetett ő azon. Hozzászokott ő már, hogy deci-számra igya a mérget.

Én aztán másodszor is neki akasztottam a tollat a papirosnak s a kezdő K betűnél mind[ járt olyan két uj tinta-fecscset dupláztam ki belőle, hogy annak már most minden attribútuma megvolt, a mi; egy malacznak szükséges. De ezt már én törültem el a kabátom ujjá. val.

— De már, édes barátom — mondék, eldobva a tollat — ilyen elcsúfított váltóval a takarékpénztár előtt meg nem jelenhetünk, mert ott majd azt mondják, hogy malacz-csordára nem zálogoznak. Ezt már én rontottam el. Itt van két forint, vegyen ön másikat. Aztán majd holnap visszajövök; jobb tollat, jobb tintát hozok magammal' s aláirom, szépen, a hogy illik. Most pedig sietek: várnak, magamat ajánlom.

A kis gnóm vette észre, hogy I miben sántikálok? s ő jobban értett a sántikáláshoz: ő volt a “preferencziás sánta”, a hogy ferbli műnyelven nevezzük. Elkezdte a szemeit fölfelé forgat- I ni.

— Csakhogy nekünk erre a váltóra már holnap reggel okvetlenül szükségünk van. mert kilenc órán túl nem veszik fel a censurára. Sokkal egyszerűbben lenne a dolog, ha ön, kedves üzlettársam, ma délután,

1 úgy estefelé, ellátogatna ismét

(Folytatás.)

Haggeus ur kiment a konyhába a toliseprőt megkeresni, s ott hagyott engem, hogy kutassak addig az iróasztalka fiókjában.

Mi, archeológusok azt tartjuk a legkellemesebb kutatásnak: fiatal hölgyek iróasztalkáinak rejtekeit feldúlni. Itt egy száraz virág (kőkorszakból), amott egy levélréteg (a bronz előidőkből), ásatag al-| bumlapok, pertifikált cukorszivek, himes tojások rajzokkal tele karcolva, összecsavart hajszálak, valami majomembertől, múltkori divatu ifjak fényképei és más őslények maradványai; egy gazdátlan fogpiszkáló, gyöngyös hüvellyel, melynek hőse ki tudja hol esett el? Az ily kutatásoknak én mindig szenvedélyes élvezője voltam.

Itt azonban nem sok fölfedezni valóm volt: arra is mindjárt rátaláltam. Legfelül volt, egy levélboritékba dugva: saját arcképem; nagy kabinetalak, panyóka mentében.

Először nagyot dobbant rá a szivem. Aztán meg valóságos düh fogott el. Lehetetlen volt keresztül ne látnom a goromba szövevényen. Ez az arckép azért van ide téve, s én azért vagyok ide utasítva ebbe a fiókba, hogy találjam azt meg s aztán higyjem el ennélfogva, hogy az a leány én rólam ábrándozik. Ezt a képet senki sem tette ide más, mint maga Haggeus ur. A leány bizonyosan nem tud róla semmit. A fényképemet könnyen meg lehet kapni ott van az Ellinger kirakatában száz más hasonló országházkerülő társaságában. De ha ezt meg onnan szerezte meg az öreg, akkor egyúttal a nevemet és állásomat is meg kellett tudnia.

És most mégis engedné nekem* hogy egy idegen embernek a nevét Írjam rá a váltóra,

SZERKESZTŐI ÜZENET

Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy^ egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék:

“Kis Dongó - Clean Fun” névre.

hidon ide, meg oda? — kérdem tőle.

— Nem. Reggel hem voltam itt.

— Hát a .dynamit-töltényt hová tette? Én még mindig kapom Kozáktól a leveleket a históriai álnévvel; a mi azt mutatja, hogy még mindig tart a rakétákban.

— Egy idő óta nem hozom ide azokat, hogy a Dunába dobjam.

— Hát mit csinál velük?

— Visszatérek az útból, mintha otthon feledtem volna valamit s a dynamit-töltényt elrejtem az ágyam fenekére.

— S aztán rajta alszik ön ezen a pokolgépen?

— Nem bánt az engem.

(Érdekes hálótársak! Borotjva, cyankali és dynamit-töltény.)

— Talán elfogy már — veté utána.

— Alig hiszem. Egész ládá! val volt.

Itt megint megakadt a párbeszéd. Nem szóltam neki semmit a tolvajkulcsról.

— Volt ön ma reggel óta odahaza?

— Igen. Most otthon ebédelek.

(Folytatjuk.)