Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-04-05 / 7. szám
1960 április 5. novoO - CLEAN FUN 5-IK OLDAL marad és a hited kicsiny: bizony, szegényes lesz az életet! — Úgy beszélsz, vándor, akár a Mester! Ő is beszélt az ő birodalmáról és ... és meghalt! És hol a zsidók királysága? . . . Bizony nem örököltem tőle, csak magasztos, alig érthető fogalmakat, égbe való, fénylő eszméket, durva emberi, fülnek értelmetlen tanításokat . . . — Isten előtt sok eszme értékesebb tiz földi királyságnál! ... A te fájdalmadból a csalatkozás keserűsége cseng . . . Tán vesztettél valamit? . . . i Szegényebb lettél? . . . * — Segény?,.. Én vagyok a világ legnyomoruságosabb férge! Én húztam ki harapófogóval a durva szegeket a keresztből .. . láttam sebeit ... feketére alvadt vérét. Láttam arcára fagyva a halálküzdelem kifejezését . . . Görcsösen megmerevedett tagjai hidegek voltak ... fájón hideg volt agyongyötört, szegény teste . .. s a szive: megállt! . . . Elvesztettem a Mestert, kinek enyhe szavai verőfényt varázsoltak a zord életbe ... A “nem e Földről való birodalom” szertefoszlott, mint szép álom ... A Rabbi meghalt és nem támadt fel: én hallottam a nehéz sírkő dübörgését a síron ... ó, az a kőfedél! A Föld nem adta vissza a prófétákat sem . . . Láttam, átéltem mind ezt és gazdagabb lettem ugyan egy szent fájdalommal, de különben én vagyok a legnyomoruságosabb féreg . . . Kunyhóm beomlott, csónakom elkorhadt, a hálóm tönkrement, mindenem elpusztult, amig oda voltam Vele ... s egy sékel pénzem nincs . . . éhen fogok veszni. — Bizony, nagy lehet a te szomorúságod, — sóhajtott a vándor. Hangjában mérhetetlen nagy keserűség csengett. .. mint mikor leégett városok felett sir az éji szél . . . Bizony, bizony, csak kinek szivéből kiköltöztek a földi hivságok, annak szivében tanyázik az Isten . . . Van, aki mindenütt csak őt látja. Hittel élő lelke csak öt sejti. Van, aki nem panaszkodik, mert érzi, hogy a Rabbi ... a Mester örökkön él! Engem már hívogat az Ut . . . Indulok is. — Maradj itt éjszakára, — kérleli a halász: — sötét az éj és a pusztában latrok kóborolnak. — Nekem fényeskedik a Szeretet; szegénységemet nem irigylik a latrok . . . — De fáradt vagy és vérzik a talpad. Fogadd legalább az egy pár sarumat és oltsd fel, — mondta a halász és lecsatolva saruit, odarakta azokat a vándor lábai elé. — Úgy, úgy — bólintott a vándor s mig fölcsatolta a halász saruit, ragyogó mosolygás égett az arcán. — Megosztottad utolsó cipódat, megválsz egyetlen sarudtól egy Ismeretlen kedvéért ... — Mondom neked: nem halt meg hasztalan a názárethi ács fia a kasén fonva . . . uj spárga sárgálik rajta . . .Vad sikoly tört fel a halász torkából . . . Mindent megértett. Haját tépve, üvöltözve szaladt föl és le a. parton . . . — Messiás! Messiás; Nem voltam méltó, hogy elfogadjad a saruimat! . . . Most futtában megtorpan... a Messiás itt hagyta a sarukat ... De nem: ez nem az övé . .. ezek vadonatúj saruk . . . s mellettük bottal homokba kapart nagy betűs irás ... A betűk arasznyiak . . . mélyek és el néni törölhetők ... A halász nem írástudó, nem olvashatja a Messiás üzenetét. ... Az utón, Kafarnaum felől, kis fiú közeledik. Meg-megáll egy-egy utszéli virág mellett, de nem tépi le; csak örül neki. Mintha maga volna a boldogságos élet: az arca csupa ragyogás, a járása tánc és dal a beszédje. Most oda ér a halászhoz, megáll a homokba irt betűk előtt és halkan, betűzve olvassa: Amikor bevégeztetett .. . A nap, mely elsötétedett, Háromszor kelt hajnalpirba, S nem volt többé már a sírba. Hóhéri kéz megölhette. De amint megjövendölte. Jézus a szent, dicső, áldott Harmadnapra feltámadott. reszten ... — Aztán, fölszedve pásztorbotját, halkan, szelíden suttogva elköszönt: — Béke veled* szegény halász! — És tevéled is, testvér! . . . Az Ismeretlen lassú léptekkel távozott . . . Napkeletnek, a Libanon felé . . . A nádban zizegett a szél. Körös-körül kórusban brekegtek a békák serege. Kafarnaumból a házőrzők egymástváltogató türelmetlen, dühös csaholását hozta a szél. A nádasban egyegy felriadt madár álmosan csipogott. A halászra, hogy egyedül maradt, rászakadt a nagy bánat. Könnybe lábadt szemekkel bámulta Jehova millió mécsesét a fekete égen. Szivében a szertefoszlott dicsőség helyén nagy pusztaságot érzett. Majd abba az irányba nézett az éjszakába, amerre a vándor eltávozott ... És messze, messze a vaksötétben nem látott . . . csak egy imbolygó, villogó fénykarikát, — egy vékony, fényes szivárványszínű fénykarikát... — Káprázik a szemem! Beteg vagyok, gondolta és leheveredett a fűbe . . . aludni. A vándor járt egyre az eszében ... Az arca, szelíd nézése, bánatos hanghordozása, gyengéd mozdulatai, mind-mind akár a Mesteré. De hiszen látta a Mestert Lázár testvéreinek vásznába göngyölve a koporsóban, hallotta a nehéz sírkő tompa zuhanását és Magdolna eszelős volt, mikor azt mondta, hogy föltámadott . . . — Ha nem láttam volna a sírban még, azt hinném, hogy Csüggedt lelkünk vigaszt lelhet. Önerődből Ki ezt tetted, Ég küldöttje, Jézus Benned, Aki győztél a sir felett. Az élet nem hulló csillag, Itt letűnik ... túl felvirrad. Feltámad ki sírba szállott, Feltámaszt, Ki feltámadott. ő járt itt. De a Rabbi meghalt. Aludjunk! . . . És három évi barangolás után először megint a szülőfaluja rögjén aludt. A hajnali nap beragyogott a halász szemébe. Nehezen ébredt a halász és akkor is sokáig úgy tetszett neki, hogy még mindig álmodik . . . Ahol tegnap még a romok között burjánzóit a csalán, most tiszta, kedves, barátságos uj kunyhó állt . . . s a csónak ép, erős bordákkal, frissen festve ringatózott a tavon ... a háló fris“Sze-resd fe-le-ba-rá-to-dat, mint ten-ma-ga-dat!” A halász fölujjongva roskadt térdre: — Ez az élő Isten üzenete! Szétnéz, keresi a gyermeket — az nincs sehol. Most már mindent megért. Tudja a sorsát . . . hogy Róma várja, — a nyirkos börtön, — a fenevadak cirkusza. És tudja azt is, hogy indulnia kell, ha majd hívja az égi hang, mely nagy próbatételre szólítja, hogy hitet tegyen az Ember Fia mellett . . . EGYHÁZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorosftás. — Három felvonásos színdarabok. — Egykét felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 73 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California.----------------------------------------------------1 PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! Óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ö- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. FELTÁMADÁSRA
