Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-12-20 / 24. szám

I960 december 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL I ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ÁLDOTT KARÁCSONYT OLDOG UJESZTENDŐT! iternális Egyesület nyi énekeket zengenek az ab­lakok alatt és ekkép kérnek engedelmet: “Szabad-e az Istent dicsér­ni?” A pattogás az éjféli mise után iszonyú tűzzel és erővel indul meg még egy negyed órá­ra, s azzal vége is van annak egész a jövő adventig. A “BÖTLEHÖMÖZÉS” Ki ne ismerné a szent kará­csony tipikus dalosait az óha­zából. Az itt született fiatalok­nak pedig meséljük el ezeket a szép és ősrégi szokásokat. Rendes szereplői ezek: 1- ső pásztor. Neve: Titőre vagy Tütőre. 2- ik pásztor. Neve: Koridon vagy Korédon, szűrösek. 3- ik pásztor. Neve: Miaksus vagy Makhus, szakállas, subás, botos. . Angyal. Ez fehér “üngös”, csákós vagy aranyos koronás. “Bötlehöm-vivők”. Négyen vi­szik fehérbe öltözve a templom­­alakú “Bötlehömöt”. Ebben van az istálló, a csent család, pásztorok, juhok stb. Apró gyertyák is pislákolnak benne. De ezeket csak előadás közben gyújtják meg, ‘‘hogy sok ne fogygyon!” Az egész azzal kezdődik, hogy bemegy a szobába az angyal és köszön: “Dicsértessék a Jézus Krisztus. Möghallgatik-é a böt­­lehömös pásztorok dicséretit?” Ha igenlő választ kap, akkor kimegy és behivja a többieket. Azok bejönnek: “Adjon Isten kóbászos, vacsorás jóestét” — köszöntéssel. Egyet énekelnek, azután követik az öreg Maksus pásztor fölhívását: “No hát fijajim, feküdgyünk le erre a szép mezőre, akit mi­napában vert a záporeső” és a pásztorok lefekszenek a hely­színen. Az angyal állva marad és-hir­detni kezdi Jézus születését: “Glória, dicsőség legyen az Isteftnek”. A pásztorok, mintha álomból ébrednének, figyelni kezdenek, majd álmélkodni és egymást keltegetni. Nagy nehezen föl-, tápászkodnak. Legnehezebb az öreg Maksosba lelket verni. A néphumor e bundás típusa folyton kolbászról, rétesről, po­gácsáról és borocskáról fantá­u Kis Dongó előfizetési ára egy egész évre csak 4 dollár. ziál. Végre megérti ő is, hogy az angyalok Jézus születését hirdetik nekik. Ekkor olyan vig kedvre penderedik, hogy elkezd egymaga énekelni, sőt táncol is hellyel-közzel. Hej, vig juhászok csordások, Itt csörgedeznek a források, Hej, de gyönyörű ez az éjjel, Bár tekintsünk csak széjjel. Lám amott, Bötlehöm fölött, Az égön nagy fényösség lőtt, Egy csillag is ott leszállóit, A pajta fölött megállóit. Erre aztán mind rákezdik: Bötlehömbe induljunk, Dudaszóra ballagjunk, Fújjad Andris sípodat, Én is a furulyámat. Ale-ale-luja, Ma van Glória. Képzeletben megteszik az utat az istállóig, letérdelnek és átadják ajándékaikat. Üdvözlégy, áldott Pásztorunk, Savót hozunk, mert nincs borunk, Savót, mézet, bárányt, tejet, Ezzé’ hajtunk térdet, fejet. Majd fölkelnek és elindulnak kifelé együtt énekelvén :­Csordapásztorok, midőn Bötlehömben, Csordát őriztek, éjjel a mezőben, Isten angyali jövének melléjök, Nagy félelemmel, tellik meg ő szivök. Vannak tekintélyes irodalmi embereink, akik állítják, hogy ezen karácsonyi betlehemezés mostani alakjában a nép kö­zött széttöredezett maradvá­nyai volnának egy hosszú ka­rácsonyi misztériumnak, ami­lyenről a középkor minden nép történetében annyi eredeti dol­got tud beszélni. PÁSZTOROK MISÉJE Karácsony második szentmi­séjén tele van az'egész sekres­tye subás alakokkal. Vájjon mit akarnak itt ezek a jó emberek? Ezek a község pásztorai: ka­nász, csordás, csikós stb. Most ők fognak az oltár körül szol­gálni, mivelhogy ez az ő mi­séjük. Midegyikük égő gyertyát kap a kezébe, azután kivonul­nak szolgálattételre, úgy kifor­dított subában. Mikor félkör­ben letérdelnek, a főoltár olyan -lesz mint egy bevehetetlen fel­legvár, melyet bevehetetlen suba-sánc vesz körül. * ;;< * így várták, igy fogadták, igy ünnepelték az “át nem forga­tott” falusi szivek Jézus szüle­tését, — egyszerűen, naivul, de mély érzéssel és feledhetetlenül boldogan. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A TIGRIS Mivel úgy hallottuk, hogy el­nökünk a közelmúltban tigrist kapott ajándékba, igy jó lesz át tanulmányoznunk ennek a nem éppen barátságos barom­finak a természetrajzát. A tigris teljesen haszontalan állat. Igát nem huzatnak vele, a húsát meg nem ehetik, fejni sem lehet, mert egyesek szerint nagyon csiklandós, természetes következmény, hogy tejet sem ad. Szarvából elevántcsont-tár­­gyakat nem készítenek, legfej­­jebb, ha a bőrét használják tig­­risbőmek. (ő maga is annak használja.) Kártevő állat a tig­ris annyiban, hogy hasznos háziállatokat megöl, ezt a kárt azonban kiegyeliti azzal, hogy ámint hozzájut, néhány ha­szontalan embert is megöl. A tigris elsősorban a nagy­városi állatkertekben, bonyo­lult megfigyelési k i s é r 1 e t ek megállapítása szerint néhol konyhákban fordul elő, eze­ket egész prózai nyelven csak konyhatigriseknek nevezik, ezenkívül található még, ha va­laki nagyon keresi, India őser­deiben. Néha persze akkor is található, ha valaki nem is na­gyon keresi, ezt nevezik aztán peches esetnek. A tigris az állatok hercege. Tudniiilk az oroszlán az állatok királya s a tigris rokonságban van vele. Külalakjára nézve elegáns, jóképű, fess állat. Fe­kete stráfjai, amelyek sárga szőrén párhuzamosan húzód­nak, egyszerűen utánozhatat­lanok. Belalakját illetőleg a tigris igen s n á j d i g, sőt tul­snájdig, mondhatnám kegyet­len és vérengző, de annyi baj legyen. Ez egyesek szerint hoz­zátartozik az előkelőséghez. A birka például nem oly vérengző mint a tigris, de viszont egyál­talán nem előkelő állat. De hát könnyű is a birkának nem vérengzőnek lenni, amikor őt már a fogai is arra utalják, hogy csakis növényeket egyen, mig a tigrist a fogai a húsevők közé utalják. Ennél a véreng­zésnél csupán az a megrovandó a tigrisben, hogy amig a többi állat, melyeket azok a gaz fo­gak szintén vérengzésre utal­nak, megelégszik annyi állat megölésével, amennyi a táplál­kozásához szükséges, addig a tigris csak úgy uk-muk-fuk (franciául l’art pour Tart) megöl 50 állatot is egyszerre. Az öldöklő hajlandóságnak e foka miatt a tigris bátran ösz­­szehasonlitható az emberrel. Az ember ugyanis a táplálkozá­si szükségletén, azon a kis bab­levesen és grizestésztán felül szokott vérengzeni, még pedig anélkül, hogy a fogai erre rá­utalnák. Mert igenis nem utal­ják, mert az ember nem hús­evő, hanem vegyestáplálkozásu, azaz vegyestáplálkozásra ter­mett fogai vannak. De tegyük fel, hogy utalják, mert hiszen vegyestálálkozásu. Jó, nem bánom, én ebbe is be­lemegyek, tessék majd a vé­rengző embereknek a törvény­széken azzal védekezni, hogy őket a fogaik utalják a véreng­zésre. Jó, nem bánom ... De akkor azt mondja meg nekem valaki, hogy hogyan jön a vérengzéshez egy olyan em­ber, akinek müfogai vannak?... Sí­félreértés A színház társalgójában fel­háborodva tárgyalják a színé­szek és színésznők, hogy mi­lyen rossz a fűtőberendezés. A kéményből állandóan száll a korom, az öltözők tele vannak korommal. Egyszerre betoppan a szín­ház kissé élemedett primadon­nája, mire mindenki elhallgat. — Kár volt elhallgatnotok — mondja dühösen a primadonna — úgyis tudom miről beszélte­tek. — Na miről? — A koromról. Ha élclapunkat mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó - Clean Fun” havonta •kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küld­jük, kérjük töltse ki és küldje be címünkre a lapunk­ban lévő “Előfizetési felhívást”. Mutatványszámot azoknak küldünk, akiknek cí­mét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik. Ha mutat­ványszámot kap, kérjük fogadja szívesen és abból tudni fogja, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt Önre azzal, hogy örömet és kellemes időtöltést akar szerezni kis újságunk olvasásával, mint annyi sok más olvasóinknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyarnyelvű élclapját. Szívélyes üdvözlettel: a “Kis Dongó —< Clean Fun" 7907 WEST JEFFERSON AVE., DETROIT 17, MICHIGAN

Next

/
Thumbnails
Contents