Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-11-20 / 22. szám
1960 nonvember 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forr ás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) Hendry belépett. Még mindig piros volt az arca és folytott nyugtalanság bujkált a szemében. — Pálinkád van? Chad elővett egy üveg whiskit. Poharat is tett az asztalra | és egy mozdulattal vendégére bízta, hogy töltsön magának, kifordult az ajtón. Hendry nagyot fújva telepedett az egyik székbe. Egymásután két pohár whiskit hajtott fel, cigarettára gyújtott és a nagy izgalmak folytott várakozásával fújta a füstöt maga elé. Néhány perc múlva lépések közeledtek és a felnyíló ajtóban megjelent a három Pope fivér. Chad, a házigazda cseppet sem hasonlított fivéreire, de azok sem egymásra. Chad alacsony volt és kövérkés, Tom magas, szikár, dussörényü, Sam pedig a kettő között volt valami át-í menetféle csontos termetével' széles, erős vállaival és szinte nőiesen apró kezeivel. Hármuk közül Chad volt a legfürgébb észjárású, a “tettek embere”, a másik kettő inkább csak Chad elgondolásait valósitotta meg, önállóan sohasem kezdeményeztek semmit és ez meg is látszott viselkedésükön, amint sorba helyet foglaltak és a legidősebb fivérnek kijáró tisztelettel várták, hogy Chad megszólaljon. Chad újabb poharakért ment. Megszokta banditakorában, hogy fontos megbeszéléseknél elengedhetetlen az ital. Letette a poharakat őccsei elé és mindnégyük poharát teletöltötte szódáswhiskivel. — Hendry akar valamit mondani — szólalt meg. Chad, amint letették az üres poharakat. — Beszélj, Don Juan. Hendry az ablakra pillantott mint aki attól fél, hogy kihallgathatják. — Nyugodtan beszélhetsz — mondta Chad. — Tudod, hogy az én tanyámon nincs füle a falnak. — Ez most nagyon fontos tulajdonság, fiuk! — mondta Hendry és előbbrehajolt. Áthatóan nézett a másik háromra és csendesen folytatta. — Itt az ideje, hogy munkához lássunk! Chad arca elsavanyodott. , — Sürgetni akarsz? Megmondtuk, hogy csak három hónap múlva kezdünk majd dolgozni. — De most történj; valami, ami azonnali cselekvésre késztet. — Mi az a valami? — kérdezte Sam. I — Ki akartam fosztani ma egy idegent... — Mert az nem ember! Az maga az eleven ördög! De anynyit megtudtam tőle, hogy északon ő is hasonlóval foglalkozott. Chad dühösen mormogta. [ — Disznóság! Már minden útonálló Ellsonban akar letelepedni? — Ugylátszik más is rájött, ; hogy ez milyen békés környék, még véletlenül sem fordult elő soha bűncselekmény. És az ilyen helyet szeretik a törvénynyel szembenállók. — Értelmesebben, ha kérnem szabad. Mi történt? — Mondom; ki akartam emelni egy pasasnak a pénzét. Kétszer voltam fölül és a végén mégis alulmaradtam. Nem érdekesek a részletek* a fontos az, hogy északi fiú az illető. Névadóból jött és úgy érti a mesterséget, ahogy senkt ezen a tájon! Chad elgondolkozva bólintotf A székelyek Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgy is, hős fiuk; Ottan kíván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zug. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér! Úgy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik mellé, S dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér! Ki merne nékik ellenállni? Ily bátorságot szívbe ki hord? Mennek, repülnek, mint a szél, S űzik az ellenséget mint a port! Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér. Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 — És másodszor? A bandita szeme izzott, mint a parázs a szélben. — Másodszor? ... Másodszor holtan marad a porondon. És még ez sem az igazi oka annak, hogy azonnali munkát sürgetek. — Hanem? Hendry szépvonásu arcán gonosz vigyorgás ömlött el. — Mindent rákenhetünk! Értitek? — Hogyne? Csak azt nem tudom hogyan? — mondta Chad. — Egyszerűen ráfogjuk, hogy ő rabolta ki a vonatot? — Nem ... Olyan egyszerűen nem megy. De értesítjük a nevadai seriffközpontot, hogy itt bujkál Bob Harper! És akkor kézenfekvő lesz, hogy csak ő követhette. el a vonatrablást, ha egyszer az ő felbukkanása után történt és ezt a logikus gyanút még alá is támasztjuk egy-két jólkiválogatott gyanúokkal, ami végkép megpecsételi a sorsát. — Vagy a miénket... — vetette közbe Tom, mire Hendry felhorkant. — Miért a miénket? — Az előbb mondtad, hogy több esze van, mint hármunknak együttvéve. Vagy már nem olyan okos? — De. Még mindig olyan okos. De mi még okosabbak leszünk. Nem türjük a vadászterületünkön az idegen vadászokat. Chad alattomosan pislogott. — Van valami kialakult kész terved, vagy csak úgy általánosságban jár tatod a szád? Hendry szeme elkeskenyült. — Van tervem. — Halljuk. — Mindenekelőtt megfigyeljük a fiút. Mostantól kezdve állandóan a sarkában lesz valamelyikünk. — És? — És gondoskodunk arról, hogy amikor nem lesz alibija, megtörténjen a vonatrablás. Dave French megbízható? — Azt hiszem, használható embert faraghatunk belőle — I vélte Chad.'— Már kétezer dollárommal tartozik. Tudjátok, hogy az adósnak könnyen formálható a lelkiismerete. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 — Azért olya puskaportól pörkölődött a szemöldököd? Hendry nagyot nyelt. — Attól. Olyan konkurenciánk lesz rövidesen, hogy belezöldülünk. Akkor aztán nézhetjük, hogy más aratja le ezen a szűz vidéken a zsákmányt az orrunk elől. Chad értetlenül nézett Hendry arcába. Úgy értjük a mesterséget, ahogy senki ezen a tájon. Chad homlokán ráncok jelentek meg. — Mit akar itt? Hogy került ide? — Szerensére ezt pontosan tudom. A telekkönyvi hivatalba jártam éppen, amikor ennek a fickónak a számára alkudoztak a eldon-farmra. Tizezer dollárt fizet a fickó a farmért. Azt is megtudtam, hogy ma érkezik, holnap kifizeti a farmot és megtörténik az átirás. Tom elgondolkozva dörzsölte az állát. — Aha... És te ki akartad rabolni! — Ki — vallotta be Hendry dicséretes őszinteséggel. — Ilyen fogás ritkán akad. — És nem sikerült — tette hozzá Sam kaján vigyorgással. — Ugylátom, a végén mégis ő került felül. Hendry elvörösödött. — Yes... Ez érthető. Elvégre másnak is van annyi esze, amennyi nekünk van ... De nem vagyunk olyan ostobák,! mint ő. Mi megvártuk tétlenül, hogy múljanak az évek, nehogy gyanús legyen, hogy alig telepedtünk le, máris, egyremásra történnek a rablások. Olyannak látszik a barátod, akinek nincs annyi esze, hogy várjon néhány hónapot? Hendry tagadóan ingatta a fejét. — Nem. Olyannak aztán igazán nem látszik. Sőt. A kisujjában több lehet mint a mi koponyánkban összevéve. Ezt én mondom, pedig nem akarok neki hizelegni. Chad a whiskisüveg után : nyúlt. — Értjük — dörmögte ma-! ga elé. — Tehát megérkezett a rablókirály közénk és Hendry attól tart, hogy learatja élőt-! tünk a termést. így van Doni Juan? Hendry bólintott. — Yes... Illetve... — Illetve? — Szeretném visszaadni neki | a kölcsönt. Egyszer ő fog elfutni megverten a szinhelyről... A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár.
