Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-10-05 / 19. szám
1960 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. I. Hendry, a “Don Juan” mélyebbre húzódott az utat szegélyező balzsambokrok sűrűjébe. Levette a kalapját, hogy el ne árulja a sombrero karimája a jelenlétét, úgy lesett ki a sűrű bozótból, mint az ugrásra lapuló hegyioroszlán. Mélységes, szinte áhitatos csend lebegett az égbenyuló sziklaóriások felett, csak egy mámoros vörösbegy csattogott az egyik közeli ágon, felduzzadó torokkal csalogatva párját. A madárdal csak annál jobban elmélyitette a vadon fenséges csendjét, de Hendry mégis olyan pillantást vetett a közeli ágon hintázó kis dalosra, melynek láttára öreg vadnyugati postarablóknak is torkukon akadt volna a hang. Fenyegető kifejezés terült el szoborszerüen szép, gonosz arcán és hideg, gyilkos fény villant fel a szemében. A sziklák közt kanyargó utat kémlelte. Fehéren kacskaringózott az ut a szürkésfekete sziklák között, mint valami égről dobott selyemszalag és amint észak felé figyelt, hamarosan közelgő lódobogás ütötte meg a fülét. Hendry arca megkeményedett. Gyors, izgalomtól remegő kézzel kötötte arca elé a szines gyapjú kendőt és máris megvillant kezében a Colt. Még mélyebbre húzódott a bokrok közé és lélekzetét viszszafojtva várta prédáját . . . Az utón néhány pillanat múlva feltűnt egy magányos lovas. Lovat és embert egyaránt belepte a finom, szürke por, látszott a musztáng fáradt mozgásán is, hogy nagy utat tettek meg egyfolytában, de a férfin nyoma sem látszott a fáradtságnak. Kamaszosan könynyü, vidám mosoly bujkált a szeme körül, éberség és valami furcsa, acélos nyugalom lebegett markánsvonásu arcán, mint az olyan emberén, aki megszokta a veszélyt és azt is, hogy a veszélyből mindig baj nélkül menekül. Az északi cowboyok egyszerű, de annál célszerűbb ruházatát viselte: tar-SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak cimezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. ka gyapjuinget, szorosra szabott lovaglónadrágot, magasszárú csizmát, bőr csuklóvédőket, amelyeknek ezüst szegei élénken csillogtak a leszálló nap vörös fényében és két revolver feketére kopott agya állt elő revolvertokjaiból. Amint meghallotta a vörösbegy énekét, egyszerre elömlött arcán az öröm mosolya. — Hello, kispajtás ... — dünnyögte félhangosan a bokrok sűrűje felé, ahonnan a madárdal hallatszott. — Szép fogadtatásról gondoskodtál számomra . . . Igazán, szinte költői .. . Ebben a pillanatban megzörrent a bokor. Álarcos férfi magaslott ki a derékig érő sűrűből és feketén ásitott a revolvercső a mosolygóarcu lovasra. — Hands up! . . . — recscsent a szigorú felszólitás az álarc alól. — Ne idegeskedj! . . . A porlepte lovas arcán egy izom sem rezdült. Ugyanúgy mosolygott tovább, mint addig. Lassan, nyugodtan emelte fel a karját, mert egy pillantással látta, hogy a revolvercső pontosan a homloka közepének irányult és az sem kerülte el a figyelmét, hogy cseppet sem remeg a revolvert tartó kéz. — Mondom, hogy szép kis fogadtatás, kispajtás . . . Nem sül ki a pofád? Hendry előbbrelépett a bokrok között. Keskenyre húzódott a szeme, semmi jót sem Ígért a pillantása, de mégis úgy tűnt a magányos utasnak, hogy nevetést fojt el az álarc alatt. *— Az erkölcsi prédikációt majd a holttested felett mondja el a tiszteletes ... — mondta kajánul és most már az áldozat homloka helyett a szivére célzott. — Magasabbra a kacsokkal, kismafla és nem idegeskedni, mert néha én is ideges vagyok! Az áldozat változatlan nyugalommal mosolygott. Sőt, némi jóindulatú elnézés is érzett a hangján, amint megszólalt. — Én, nem vagyok ideges, boy . . . Inkább te vagy ideges, mint látom. Ne gyere ilyen közel, mert mifelénk, északon kirúgják a revolvert az ilyen közel merészkedő utonállók kezéből . . . Ugylátom, nem régen csinálod ezt a mesterséget. Hendry szemében bosszúság villant. — Az az érzésem, hogy most már eleget fecsegtél. Nem megyek az északiakhoz tanulni! — Pedig jöhetnél'. Néhány nagyon használható fogást tudnék számodra. Tudod, nem-1 csak a jó pap tanul holtig, hanem a jó rabló is. Hendry nem felelt. Meglepte ez a túlságos nyugalom, amelylyel áldozata szembenézett a revolvercsővel. Csapdát sejtett és mert tudta, hogy a szavak elvonják a figyelmét a veszélyrőn, nyugtalanító némasággal látott munkájához. A lovas mögé került, féloldalt és miközben annak oldalába nyomta a revolvercsövét, hogy szinte a bordái közé fúródott, egyetlen gyors, szakavatott mozdulattal lekapcsolta a lovas revolvercsövét. Az övét messzedobta a bokrok közé és némi megnyugvással kérdezte. — Máshol is van revolvered? — Van ... — hangzott a meglepő felelet. — Itt, a nyeregtáskában . . . Meg a hónom alatt is van egy . . . Fojtott nevetés hangzott az álarc alól. — Tartsd bolonddá a nagyszüleidet! Hol a pénzed? — A bankban. Nem képzeled, hogy ilyen éhenkórászok számára tartogatom magamnál? Hendry szémbekerült az áldozatával. Nem első eset volt, hogy revolverrel köszöntötte a gyanútlan utast, volt már egykét bonyolult lefolyású rablótámadása, olyanra is emlékezett, amikor a végén neki kellett menekülni, de még soha ilyen hűvös nyugalommal nem fogadták a revolverét. Nem csoda, ha kissé nyugtalanította különös áldozata. — Hazudsz, jámbor idegen ... — mondta rosszalóan és közelebbtolta revolverét a lovas orra alá. — Hazudsz, lelkecském és én az ilyesmit nehezen bocsájtom meg. — Senki se kérte, hogy megbocsáss valamit. Hendry hangja éles volt, mint a skalpkés. — Csak szemtelenkedj, tapasztalatlan ifjú. Meg vannak az eszközeim, amelyekkel elveszem a kedved! A lovas lenézően pillantott a revolverre. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 — Ez a rossz viharágyu az az eszköz? — Ez, bohó gyermek, ez! — helyeselt Hendry és főj tóttá vált a hangja. — Biztositlak, nagyon rábeszélő kis eszköz. Már sokan abbahagyták a meddő vitát, ha ezzel feleseltek. Fél lat ólom a t'e gyomrodat is éppen úgy megrontja, mint szomorú sorsú elődeidét... Ki akarod próbálni? ... A lovas megvetően mosolygott. — Bevallom, nagy kedvem volna hozzá. De nincs időm az efféle ostobaságokra. Estére Ellsonban kell lennem. Most már ne tarts fel tovább gyermekes játékaiddal. Cseppet sem szórakoztatsz. Sőt már unlak is. Hendry homloka kivörösödött. — Látom, hogy nagy pofád van, idegen. De én a pénzed akarom. Ideadod elevenen, vagy megvárod, hogy hullarablás legyen belőle? A lovas a fejével a nyeregtáska felé intett. — Itt a táskám, vidd. Mindenem benne van. Hendry mohón kapott a táska felé. Nem csak a táska felé kapott. Valahonnan a levegőből villámnál gyorsabban, szinte érzékelhetetlen sebességgel zúdult az orrának egy csizmaorr és olyan rúgást kapott, hogy hanyathomlok bukfencezett fel. ágész hosszában végigzuhant a porban, tüzes gránáteső záporzott a szeme előtt és olyan érzése volt, mitha egy vonattal ütközött volna össze. (Folytatjuk.) Ismét kapható! Uj kiadásban! MAGYARORSZÁG LEGSZEBB DALAI köztük: “SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZAG.. ” 64 OLDALAS, 9'4X12 ¥4 INCH NAGYSÁGÚ ALBUM 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA, — ÉNEKRE ÉS ZONGORÁRA, — MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL — GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C. O. D.) nem szállítunk ! — I
