Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-10-05 / 19. szám
1960 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL KÁVÉ ÉS MAZSOLÁS KUGLÓF Ez a kisvárosi kaland tulajdonképen egy kis vasúti kalanddal kezdődött, igy hát előbb azt kell elmesélni. Vidéken volt dolgom. A nyugati pályaudvaron beszálltam a személyvonat második osztályának egyik üres fülkéjébe s az ablak mellett kényelembe tettem magam a zöld pamlagon. Már hallatszott a vonatkísérők harsány kiáltása, hogy gyorsan szálljon be mindenki, midőn a fülke ajtajában lihegve megjelent egy szőke hölgy. Elegáns háromnegyedes fehér köpeny volt rajta, — fején tarka mezei virágokkal ékesitett nemezkalap, bal hóna alatt kecses "esernyőt szorongatott és jobb kezében meglehetősen súlyos bőrönd lógott. A hölgy a velem szemközti üléshez nyomult és azon erőlködött, hogy bőröndjét a felső csomagtartóba helyezze. Udvariasan felugrottam és hatalmasat lendítettem a kofferen. őnagysága megfordult, kék szemével, enyhén ruzsozott szájával rámmosolygott, kedvesen rebegte: — Köszönöm, nagyon köszönöm. Fehér köpenyét, kesztyűjét letette és leült. A vonat elindult és lassan himbálni kezdte a velem szemközt elhelyezkedett gömbölyű karokat, a hattyú nyakat, a fiús váltakat és a tartós hullámú, aranyfrizurás fejet. Ősi tapasztalat szerint minden; a mozgó vonat fülkéjében velünk, férfiakkal egyedül utazó fiatal hölgyek nyolcszor szebbek, mint a reális, szilárd talajú életben. Elosztom nyolccal a szemközti bübájt, de még igy is tízszer olyan szépnek találtam, mint bármelyik hollywoodi filmsztárt. Csodálkoztam is rajta, hogy még nem fedezték fel a film számára, mert ha felfedezték volna, most nem ülne itt velem szemközt, hanem repülőgépen, vagy', magavezetett túrakocsiján száguldana. Nagyon nehezen indult meg a társalgás. Egy körmönfont vizsgálóbírót is megszégyenítő ügyességgel kihámoztam belőle, hogy jegygyűrűjét és családi állapotát nézve, fiatal özvegy. Tizenhét éves korában ment férjhez. Tizenkilencéves volt, amikor az urát, aki bányamérnök volt, hirtelen tragikus .körülmények között elvesztette. Most huszonegyéves és elhatározott szándéka, hogy nem megy férjhez többé soha. Azt is megtudtam, hogy negyedóra múlva engem is itthagy a faképnél, mert le fog szállni a közbeeső állomáson. Vészesen közelgett a válás részemre keserves pillanata. Felsegítettem a kabátját, lesegitettem a bőröndjét. Könyörgő szemmel, és belső izgalomtól remegve suttogtam: — Tíz évet engednék el hátralevő gyarló életemből, ha egy röpke viszontlátást volna kegyes engedélyezni számomra... Kalapigazitás közben rámmosolygott és igy felelt: — Mi sem könnyebb ennél. Független nő vagyok. Magányosan élek kis vidéki kúriámban. Szívesen látom. Boldogan ragadtam meg kezét. Csókot leheltem rá és úgy hálálkodtam: — Holnap délután, visszafelé jövet megszakítom utamat és tenném tiszteletemet. — Szép virágos kertem van. Megtéritek kinn és várom önt kávéval, frirssen sült mazsolás guklóffal. Jó? Majd kiugrottam a bőrömből. A hölgy leszállt, a vonat nekilendült, hogy tovább menjen, az utolsó lépcsőfokon álltam s ekkor még utoljára, pajkosan nevetve visszafordult: — Aztán el ne felejtse, a nevem özvegy Korponay Ervinné. Gyorsan megnéztem az állomás nevét, hogy azt se felejtsem el. Kis mezőváros, hatezer lakossal, saját postahivatallal, csendőrséggel, polgári iskolával és egy textilgyárral s mindenekfölött özvegy Korponay Ervinnével. * * * Másnap délután robogó vonattál, dobogó szívvel és lobogó reményekkel megérkeztem a kis mezővárosba. Az álomással szemben volt a “Zöld Mozdony” vasúti vendéglő. Ide betértem bőröndömmel, meg azért hogy egy kis bátorságot öntsek remegő inaimba, egy pohár pálinka formájában. A pincérnek egy pengő borravalót adtam és diszkréten súgtam a fülébe: — Messze lakik innen özvegy Korponay Ervinné? —Sajnálom uram, — felelte a pincér — de ezt a nevet most hallom először... Alaposan lehűtve vágtam neki a széles Vasut-uteának. Az utón megállítottam egy idős nénikét: — Mondja nénikém, nem tudná megmondani, hol lakik özvegy Korponayné? — Nem én. Bementem a postahivatalba. Ott is érdeklődtem özvegy Korponay Ervinné lakcíme után. — Kérem szívesen megmondanám, ha itt volna a levélmordónk, ő biztosan tudja. De a szerencsétlen ma reggel utazott Pestre, a Pasteur-intézetbe, mert tegnap este megharapta egy kutya. Lehorgasztott fejjel mentem ki az utcára. Két csendőrrel találtam magam szemben. Majd felböktek a szemükkel, olyan szúrósan néztek rám. Alig tudtam őket egy barátságos mosollyal és udvarias kalapemelintéssel megpuhitani. — Özvegy Korponay Ervinnét keresem már egy órája. Nem lennének szívesek megmondani, hol lakik? Fiatal hölgy, szőke haj, kék szem, ovális arc, ruházata fehér köpeny, mezeivirágos nemezkalap és különös ismertetőjele, hogy arcocskáján kétoldalt neve tőgödröcskéje van A két csendőr közül megszólalt a többcsillagos, magasabbrangu: — Tetszik tudni, hogy az ön által közölt személyleirásnak megfelelő fiatal hölgyekből mennyi van nálunk? Legalább százhúsz! De nevüket mi csak akkor jegyezzük meg, ha netán törvénybeütköző cselekményt követtek volna el. Minthogy a szóbanforgó és uraságod által névszerint említett hölgynek a hatósággal ezideig még dolga nem akadt, igy sem nevét, sem tartózkodási helyét nem tudjuk. Kalapemelés. — Tisztelgés. Ott álltam leforrázva és homlokom törölgetve. S ekkor hirtelen ez ovális zománctáblára esett tekintetem. Közepén a magyar címer és körülötte a feirás: “Magyar király adóhivatal” Nagyot lélegzettem. Itt biztosan tudják. Berohantam. Cvikkeres ur állt egy pultnál. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte nyájasan. — Özvegy Korponay Ervinné ügyében jöttem. Az adóhivatal tisztviselője elővett egy nagy könyvet. Akkorát, mint egy rétesnyujtó asztal. Cvikkerét megtörölte. A könyvet kinyitotta. Lapozott benne. S aztán megállt az egyik oldalnál. — Hát igen — mondta — özvegy Korponay Ervinné, 1934. évről hátralék: 985 pengő 71 fillér, 1935. évre 967 pengő 26 fillér, birság 40 pengő 32 fillér s 1936. évre kivetett adója 893 pengő 49 fillér, hozzá inségadó 97 pengő 11 fillér; óhajtja az egészet kifizetni? — Bocsánat, dadogtam — én csak a hölgy lakcíme után érdeklődőm. Az adóhivatal embere férfiasán kiegyenesedett, homlokát összeráncolta és úgy támadt rám emelt hangon: — Kérem, én az állam megbízottja vagyok. Hivatali kötelességem az adóhátralékok könyörtelen behajása. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy az állam bevételeit gyarapítsam; önnek egy címre, az államkasszának meg pénzre van sürgősen szüksége. E két dolgot kellemesen összeegyeztethetnénk, ha uraságot netán, esetleg egy kis méltányos rátörlesztéssel apasztaná azokat a súlyos summákat, . amik már évek óta lidércnyomásként nehezednek az adófőkönyv élőt» tem fekvő lajstromtételére. Elfogadok egész kis részlettörlesztést is. Mondjuk, háromszáz pengőt. — Már, hogy én törlesszek? — kérdeztem megszeppenve. — Akkor nagyon sajnálom — szólt az adólucifer és becsapta a könyvet. A könyvvel együtt becsapódott özvegy Korponay Ervinné neve, egy utca neve, a helyrajzi szám, a virágos kert, a terített asztal, a kávé, a mazsolás kuglóf és ki tudja még mi minden egyéb. Visszamentem az állomásra. Megittam nyolc pohár barackot és szédülten kapaszkodtam fel a pesti vonatra. HOGY JÁRT A MÁSIK ? Sáros utón mászkált rossz lován a cigány, — szemközt jő vele egy négylovas hintó, s a legharsányabb hangon kiabál feléjük a cigány: — Térjenek ki azs útból, térjenek ki; mert úgy járnak, mint azs a másik. Kitér nagy bajjal a hintó, tudniillik veszedelmet gyanított a kocsis, hapern midőn a cigány ugyanazon az utón békén tovább haladt, kérdi tőle: — Hát a másik hogyan járt? — Csak úgy — mondja a cigány, hogy nem tért ki, azstán én tértem ki. AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárositási tudnivalók. Harmadik külön rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könvvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv Ára postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Mich. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
