Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-08-20 / 16. szám
4. OLDAL. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 1959 augusztus 20. KIS DONGÓ - GLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy inches egyszerű hirdetés $1.50; verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. HUNGARY AND THE AMERICAS i. HUNGARIANS IN NORTH AMERICA by Jenő Piványi When speaking of Hungarians in connection with the United States, one involuntarily thinks of Louis Kossuth and the emigrants of the War of Independence of 1848—49. Although it is true that these refugees represent the first Hungarian emigration on a larger scale, it would be erroneous to think that there had not been Hungarian emigrants or travellers who set foot on American soil before them. There had been Hungarians in America in the colonial period before the Republic, and we know even of a Hungarian landing on American soil with the daring vikings before the time of Columbus, as described in the Icelandic chronicle known as the Heimskringla. COLONIAL PERIOD More precise and reliable details are at our disposal about the expedition of Sir Humphrey Gilbert into Newfoundland, the first official experiment of colonization on the part of England in the New World. On the advice of the famous geographer, Richard Hakluyt, Sir Humphrey chose a Hungarian humanist as historian of the expedition, with the task of commemorating the events of the voyage in graceful Latin. Like many humanists of his age he hellenized his name, and we know him only as Stephanus Parmenius Budeus, i.e. Stephen Parmenius of Buda. He was born in Buda towards the middle of the 16th century in Turkish surroundings, but of Christian parents. He was a Protestant and augmented his knowledge acquired at home by three years’ travel before going to England. The learning and the talents of the young Hungarian humanist attracted the attention of the literati even in London and in Oxford, and so it came to pass that Sir Humphrey’s choice fell on him. The expedition, consisting of four ships, heaved anchor on the 11th June, 1583, and landed after a voyage of about two month in Newfoundland, of which Sir Humphrey, in the name of his Queen, solemnly took possession. At the end of August three ships out of the four started back to England to report on the country and get new supplies, but two of them, with Parmenius and Sir Humphrey on board, were lost in a terrific storm. Of Parmenius we possess a report concerning the expedition and a Latin poem in hexameters, both published by Richard Hakluyt in his famous work on English discoveries and travels. In 1939 the Church of England erected a statue at Saint Johns, on the island of Newfoundland, to the memory of Parmenius, honoured as a missionary. During the colonial period of the present United States Catholic missionaries on the one hand, and the Hungarian followers of the Pietist and I Mennonite doctrines visited America. Among the Jesuit missionaries baron John Rátkai is to be named who arrived in present-day New Mexico in 1680 and did good work in converting the Indians to the Christian faith. He was killed there by the Indians in 1684. Father Ferdinand Konsag, who was a professor in Buda around 1719, went to America a few years later and became head of the Mission of St. Ignatius in Carolina. As a pioneer and explorer he travelled over territory then mostly unknown and drew a map of California in 1746. William Penn offered refuge in the colony named after him to the German Pietists and Mennonites related in their views to English Quakers. In 1694 a Saxon of Transylvania, called John Kelp conducted a group consisting chiefly of Germans to the province of William Penn. He settled on the bank of the Wissahickon near Philadelphia, led a hermitlike life of meditation, and died there in 1708. It is of him that Whittier wrote these lines: “Painful Kelpius from his hermit den By Wissahickon, maddest of good men . . (To be countinued) HÁNY ÓRA? Irta: Mikszáth Kálmán Ma a képviselőház órája felől az a hir terjedt el, hogy rosszul jár. Pedig fontos terminusaim voltak a nap hátralévő folyamára: hát elhatároztam, hogy valami perfekt órához igazitom a magamét. E célból megszólítom a folyosón Tisza Kálmánt, aki beszélgetésbe volt merülve Busbachhal: — Kegyelmes uram, hány óra? Tisza szórakozottan felelt: — Egy bizonyos és ez az, hogy dél elmúlt. Hanem eszerint persze mégse tudtam az órámat megigazítani. Szerencsére éppen arra fut Hegedűs Sándor: r— Hány óra Sándorkám? — Mindjárt, mindjárt! — kiáltá szaladás közben és még most is szalad, ha azóta meg nem állott. Megfordultam a sarkamon, a miniszteri szoba felé lépdelve. Útközben szembe jön velem Szapáry Gyula gróf. — Kegyelmes uram, hány óra? A miniszterelnök mosolyogva felelte: — Hát már azt is én mondjam meg? Ezen a réven se tudtam meg tehát az időt, de hiszen ott egy szögletben László Mihály, az majd megmondja: — Hány óra, Miska? Miska barátunk gyanakodva nézett rám. — Hm, — szólt óvatosan körültekintve — miért kérdezed éppen tőlem? Kérdezd meg Gaj áritól. Csakugyan ott közel mesélte legközelebbi vadászkalandjait Gajári. (Mert vadászkalandokat Bekcsistől sorba öröklik a Nemzet szerkesztőségében.) — Ödönkém lelkem, hány óra? Gajári, az örökké kedves és udvarias Gajári, minden gondolkozás nélkül feleli: — Mennyit parancsolsz? Mire kielégítetlenül fordulok a mogorván föl s le sétálgató Tibádhoz, hogy hány óra. — Tudja a fene! ■ — No, látom, itt semmire se megyek s megfogom a korridoron Apponyit. — Ugyan mennyi idő lehet most? Apponyi kiveszi az óráját és igy szól: — Tekintettel arra, hogy tegnapelőtt tiz óra húsz perckor igazítottam meg az órámat a politechnikumnak órájához, de már tegnap déli tizenegy órakor kilenc perc differencia mutatkozott, föltéve, hogy e differencia permanens jellegű, jelenleg még nincs egészen egy óra. De miután a differencia valószínűleg fokozatos, mert a differenciák fejlődésképesek, véleményem szerint a konkrét esetet véve, ugyanazon eredmény jön ki, in ultima analysi, hogy még nincs egészen egy óra. Ebből se lettem okos. Mégis csak jó lesz a magam pártbelijéhez fordulni. Ni, ahol döcög Körösi Sándor. — Hány óra, Sándor bácsi? öreg bátyánk elkeseredve dünnyögi: — Nekünk már azt se mondják meg. Otthagytam az elkeseredett szittyát és előtaláltam Jókait. — Hány óra, Móric bácsi? Jókai tréfás kedvében volt. — Hát órád vagyok én neked? Járok, ütök, de nem mutatok. S ezzel jól hátbaütött és tovább ment. A föld is rengeni látszott e pilanatban. Szilágyi Dezső érkezett, fújva és lihegve. — Kegyelmes uram* kérlek, hány óra? Rám nézett lesújtóan és felförmedt: — Miféle szamár kérdés ez? Igaza volt. Persze, hogy szamár kérdés most, a reformok küszöbén. Elsompolyogtam és a sok közömbös, hideg alak közt csak az egyetlen Lukács Béla nézett rám nyájasan, ismerősen. Végső kisérletül megszólítottam: — Méltóságos uram, hány óra? Gondolkodott, kihúzta az óráját, rátekintett, majd hirtelen visszacsapta a födelet: — Ha éppen akarod, — szólt habozva, — megkérdezhetem Barosstól. Baross azonban már elment volt az ülésből. * * * Egy szó, mint száz. Az egész ülés alatt még annyira se bírtam vinni, hogy megtudjam pontosan, hány óra van, e titkolódzó, diplomatizáló, begombolt pártban . . . (Országyülés karcolatok)
