Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-08-05 / 15. szám

I KIS DONGÖ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL 1959 augusztus 5. A MOCSÁR LILIOMA í (Folytatás.) — Dehogy nem lát. Olyan az, mint a bagoly; mindig éjjel jár, nappal soha sem jön az elő. Messziről észre vesz ben­nünket s akkor utánunk rohan s belénk köt. — No, az neki lesz rossz, mert akor ezzel a bottal olyat nyújtok rajta végig, amilyet még nem kapott a Suttogó­utcában. — Az Istenért, dehogy teszi azt! Hisz ez a bátyám! Isme­rem a hangjáról, meg a nótái­ról. A jajgatás és káromkodás el­­végeztével ugyanis az irányadó egyéniség elkezdte dalolni azo­kat a szép kocsmai nótákat, amikben a német népköltészet bővelkedik, különösen szép az, amikor a poloskák jönnek elő. — Tehát önnek bátyja is van? — kérdezőm védencemet, aki előttem sietett, oly bizto­san, mintha sötétben is ismer­né itt a járást. — Vájjon mi­féle mesterséget űzhet, hogy csak éjszaka van mellette éb­ren. — Nem. Ne gondolja ön. Nem tolvaj. Csak azért nem jö­het ki nappal, mert szökött ka­tona. Valamit elköltött, azért szökött meg. Tiszteletreméltó atyafiság! A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. Egy bátya, aki szökött katona. — Tehát csak bujában iszik? — kérdezém. — Különben jó fiú. No majd beszélek a honvé­delmi miniszterrel, meg a kato­nai parancsnokkal, s szükség esetén a hadügyminiszterrel is, ha Bécsbe felmegyek a delegá­cióval, s kieszközlöm hogy néz­zék el a vétségét, mentsék fel a büntetés alól. Majd talán egy kis alkalmazást is találunk a számára. — Azt, azt, az Isten megáld­ja érte! — sóhajtja a leány s úgy látszott, hogy kezdett már hozzám bizni. Az érdemes bátya pedig, aki­nek nincsen egyéb hibája, mint hogy szökött katona, aki va­lamit elköltött, s azért bujában iszik, nappal aluszik, ha feléb­red, verekedik, — amidőn a Suttogó-utca bejáratánál meg­látta azt a szekeret, mely ben­nünket idáig hozott, természe­tesen, hogy belékötött a kocsis­ba. Eleinte csak összefeleseltek, utoljára a kocsis az ostornyél­lel a nyaka közé húzogatott, akkor az elkezdte a kocsist tégladarabokkal hajigálni, ar­ra a kocsis kapta magát, elhaj­tatott, ott hagyott engem a magam sorsára: a kedves bá­tya pedig futott utána, torka­­szakadtából kiabálva: “Fogjá­tok le, tartsátok fel!” — Leg­alább ezt elvitte a nyakunkról — egy időre. Végre egy helyen egy kút elé értünk, mely az utcza közepé­re volt elhelyezve, s onnan ve­zetett be egy deszkavályu egy rozzant palánku udvarra, hogy az arra menőnek a kutat körül kellett kerülni, ha nem akart a vályún keresztül mászni. — Itt az én védenczem megfogta a kezemet s azt mondta, hogy már most qsak bizzam rá ma­gamat, majd ő elvezet ebben a tömkelegben, a mi következik. — Mert soha se hallották itt hirét fővárosi közmunkatanács­nak. Minden ember azt épit és oda épit, a mit és a hova tet­szik: a mi üres tér, az minden­kié; ha a szomszéd el ej be épit a szomszédja ajtajának egy pu­trit, akkor az meg van fogva; ellenben, ha nem tetsizk a szomszédnak, hogy a másik szomszéd útjában áll, rést tör a kerítésen s bejáratot csinál magának az udvaron keresztül. Ilyenformán kellett az én ni­troglycerines társam házához is eljutni egy harmadik szom­széd udvarán keresztül. Jó sze­rencse, hogy ez nem tartott ku­tyákat, mert zsidó. Tudva van, hogy a közrendü héber polgár­társ kutyát meg madarat nem szokott tartani, inkább kisgye­reket szefez megának, annak a tartása sem kerül többe. Innen aztán egy fakilincsre járó ajtón át egy kertfélébe ju­tottunk, a miben legtöbb volt a fosztott tollszár és csonthal­maz; egy szögletben még a sá­torok ünnepéről ott maradtak a száraz lombok négy karóra rakva, ahhoz voltak kötve kü­lönféle kötelek, a miben válo­gatott rongyos mindenféle le­begett, a mit fehérneműnek hittak fiatal korában. Az erre következő palánkon keresztül már látható volt a gyár kéménye, sőt érezhető is annál a földre szálló füstnél fogva, a minek olyan émelygős, langyos, sós-édes illata van. Ennek a palánknak ajtaja is volt, de az be volt zárva. Belül pedig egy irtóztató nagy dühös szelindek ugatott ránk s szak­­gatta fogaival a kapu alját, ug­rált fel a kerítésre, de ez na­gyon magas volt neki. — Maradjon ön itt, kérem — szólt erre a védenczem — mig én valahol bejutok, s aztán a kutyát megkötöm s az ajtót ki­nyitom. A kedves teremtés talált a palánkon egy olyan helyet, a honnan egy deszka kijárt. Úgy látszik szándékosan nyitott rés volt, a bennlakók kényelmére: hogy ne kelljen kapukulcsot hordani magukkal. Azon ke­resztül jutva, láttam, hogy bement a házba: bizonyosan a kapukulcsért; és én egyedül maradtam a neheztelését foly­ton nyilvánító kutyával. Volt a zsebemben (a korcsmáros ka­bátjában azaz) egy kolbász; azt elővettem s behajigáltam neki a kapu alatt, hogy ne csi­náljon olyan nagy lármát. —No, gondolám magamban, JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 a mint itt egyedül maradtam ebben a putribabyIonban, ha most engem az én védenczem itt felejt, ellenben a “szomszéd” rajtakap, hogy a. kutyát ipar­kodom megvesztegetni: össze­­röffenti a népséget; azt sem tudom, merrül jöttem ide: el­csípnek, bekísérnek s holnap ott lesz az újságban, hogy X. képviselő, akit rajtacsiptek, amint épen a fehérnemüeket akarta a kötélről le lopni! Aggodalmaim n e m s okára megszűntek: a sötét házban egy ablakot láttam megvilágo­sodni az emeleten (a ház eme­letes volt), azután egy ajtó nyílt meg az udvar felé, s on­nan is világosság támadt elő. Védenczemet' láttam kilépni, egy hosszú, csontból alkotott hölgy kíséretében, akinek, a szokatlan látogatási órához képest nem egészen elfogadás­hoz illő volt a toilettje. Ennek a kezében volt egy sodronynyal bevont lámpás. A mig a csontváz-hölgy a nagy szelindeket odacsalogatta magához, hogy a láncához hoz­zá kösse, az alatt az én ismeret­len nőm kinyitotta előttem az ajtót s bevezetett az udvarra. Tarjagos hordók, kádak tá­tongtak mindenütt szerteszéj­­jel, némelyikben gyanús folya­dék, lúg vagy micsoda. — No! csakhogy hozott már haza valahára a kisassozny egy urat magával! Csinos le­gényke!- Ezzel a szóval köszöntött fel az élő csontváz, végig világítva rajtam a kocsilámpással. A leány boszusan a szájára ütött. — Fogd be a szádat! Ez az ur az atyámat keresi üzleti ügyekben. A csontváz hölgynek nem nagy fáradság kellett hozzá, hogy vigyorogjon. . — Tudjuk azt már! így szok­ták azt. Én is voltam egyszer fiatal: nekem is volt szeretőm. (Terringettét! Ez akkor le­hetett, a mikor a halál még le­gény volt.) (Folytatjuk.)---------------------=------­Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­títására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaiga­zítások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents