Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-03-05 / 5. szám
1959 március 5. FIS HO NGO - CLEAN FUN 5-IK OLDAL ’ rektor fia három gazdával megjelent az elölülőnél, Farkas Demeter lelkész urnái, az kijelenté, hogy Nagy László jelölését tudomásul veszi s gondja lészen rá, hogy a választás a törvény parancsa szerint történjék meg. A gróf se volt rest, amikor látta, hogy a nép az ellenzéki jelölt mellé áll, reáküldé a falura a tiszttartóit, meg a korteseit, akik riasztgatták a népet, hogy elvéteti a megyével a községtől a vásártartást, ha Salamon megbukik, meg hogy dupla adó lészen, ha az ellenzék győz, meg hogy császári katonaság vonul az országba . . . Aki pedig Ígéretet tett, hogy Salamonra adja voksát, az ihatott hitelbe a korcsmában. A részegesek bizony mind pecsovicsok lettek. A választás napján aztán kiviláglott, hogy a választási bizottmány, ámbátor mind urakból állott, a törvénynek engedelmeskedik, nem a grófnak. Mert bizony a gróf még a térés erdejében sem adott választási helyiséget, amit nélküle fel lehetett volna állitani, — kénytelen volt a választási bizottmány a piacon egy mézeskalácsos sátor alatt meghúzódni. Kora reggel a szomszédos községek és tanyák népe zászlókkal, dobszóval és katonai rendben vonult Bodojkra s ellepte a piacot. A Salamon-pártiak a korcsma kertjében gyülekeztek, ahová a gróf hetven akó bort rendelt, az egész kerület minden részegje ott volt, meg a németajkú polgárok, akik kivétel nélkül a pecsovics párthoz tartoztak. Reggel, nem sokkal nyolc óra után Farkas előlülő ur kihirdette, hogy kezdődik a voksolás. Sietett a nép, hogy leadja a voksát, oly nagy volt a tu-SEGITSETEK ! Jajt hallok a szélzugásból: “Óh, adjatok kenyeret, Ne hagyjatok éhen veszni, Segítsetek emberek.” “Jaj, szörnyű a tél hidegje, Fagyos szél fuj, esik hó, Lyukas cipó'nk, rongyos ruhánk, Nincsen meleg takaró.” Gyere velem, jó testvérem, Éhezőkkel ételed, Didergőkkel a ruhádat, Osszad meg, ha teheted. Szánd meg őket, jó testvérem, Szived rajtuk essék meg, Halld meg, árvák, aggok kérik: “Segítsetek, emberek.” Halld meg, hogy a szélzugásba’ Testvéred jajszava szól: “Küldj, mit Isten adott néked, Segítsél rajtunk abból.” GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! multus, hogy majd fölborították a sátrat. Csak kevesen maradtak hátra a piactér túlsó végibe s a csekély számon igen felbátorodtak a németek és dorongokkal nekiestek az ellenzéki polgároknak. Nagy verekedés támadt. A községi hajdúk a közeibe se merészkedtek, a városháza kapujából nézték, hogy üti egymást a nép. A háborúság csak még nagyobb lön, mert akik a választási sátornál tolongtak, azok is visszafordultanak, hogy megsegítsék társaikat. Akkor aztán olyasmi történt, ami örök szégyene leszen Bodajknak. Gyött a nemzetőrség, pártszinekkel, fegyverben, de még inkább pálinkával felfegyverezetten, — gróf Vandershott, a kapitányuk vezette. Elállták az ellenzéki szavazók útját, sort vonának a korcsma és a sátor között és csak a pecsovics párt híveit engedték a sátorhoz. így ment ez késő délutánig. Már- Már azt hivénk, hogy vesztett ügyünk vagyon, amikor megjelent a rektor fia, a két egyetembéli társával s vagy száz legénnyel, akiket összeszedtek a környéken. Szétnyomták a nemzetőrök sorát s azok engedtek is nekik, mivel igen sokat ittak már és el is szégyenlették magukat, mert hogy a jurátusok pirongatták őket, hogy magyar ember létükre a nép ellen fordultak. így aztán az ellenzéki voksok egyszerre megnövekedtek s amikor már mindenki szavazott a pecsovics párt tizenhárom-tizennégy éves fiukat küldött voksolni, de azokat az elülülő ur elzavard, mondváh, hogy nincsenek a választási listán. Este nyolc órára a választási bizottmány a városháza előtt kihirdette az eredményt, amely szerint 211 vokstöbbséggel Nagy László lett a kerület képviselője. A nép igen nagy örömujjongással fogadta a hirt, a vállára emelte követünket s igy vitte otthonába a szülői házba. A nép akarattya mégis győzött. Beverték vagy harminc ember fejét — de egyik se hótt meg. Azok, akiknek a fejét a nép jelöltjéért verték be, ugymondták, hogy megérte a győzelmet. Akik pedig a pecsovics párt jelöltjéért véreztek, azok megérdemlették. SOMVÁRI Szerkesztői üzenet Értesítjük olvasóinkat, hogy megjelent az 1959-ik évi katolikus naptár, melyet nálunk megrendeltek s azt elküldjük azoknak, akik megrendelték. Csak korlátozott példányban kaptuk Mr. Jánossytól, a lap képviselőjétől s ha azok kifogynak nálunk, tőle megrendelhetők. KERESKEDŐ A eipőüzletben a vevő kiválasztja a neki megfelelő cipőt és kérdi az árát. — Tíz dollár, feleli a kereskedő. — Ejnye, — mondja a vevő, — most látom, hogy csak kilenc dollár van nálam. — Ha beleegyezik, hogy magammal vigyem a cipőt, holnap behozom a hiányzó dollárt. — Nagyon szívesen! Méltóztassék, udvariaskodik a kereskedő és már csomagolja is a cipőt. — Na, főnök ur, ezt a pasast se látjuk többet, — csóválja fejét az öreg segéd, — Ítéletnapig se hozza be azt a dollárt. — Sokkal hamarább be fogja hozni, — feleli a főnök. — Miért? Talán ismeri őt a főnök ur? — Nem én. Sohasem láttam. — Hát akkor honnan tetszik gondolni, hogy visszajön? — Onnan, hogy csak a ballábra való cipőt csomagoltam be neki. ADÓFIZETÉS IDEJÉN — Tudod, hogy milyen jó volna, ha kutya lennék? — Miért? — Mert akkor más fizetné helyettem az adót.-------------a 3---------— A kövületek a teremtés emlékpénzei. A VÁM Egy kefekötőné kedves férjét nemrég a városon kívül levő fogadóban holt részegen találá, úgy hogy kénytelen volt talyigán hazatólni. A város kapujában lévő vámon az őrök kérdik tőle: — Mit visz asszony? — Egy disznót, — feleli bo szusan az asszony. — Mennyit nyomhat? — kérdik újabban. — Két mázsát bizonyosan, felelt az asszony. A nyilatkozat pontosan leiraték a nő nevével és szállásával s az asszony terhével odább ballagott, azonban bezzeg csodálkozott, mikor másnap két mázsányi disznóhusnak beviteléért a fogyasztási adójegyet megkapta s meg kellett fizetnie, bár mennyire szabódott, hogy sötét volt ugyan, de a talyigán részeg férje feküdt. Egy tudós ember mézet falatozott, —*ezt látván egy gyengefej ü ember, tréfálni akarván, mondja: — Ej, ej , — aztán a tudósok •is megeszik a mézet? — Furcsa! — viszonzá a tudós — tehát azt hiszi az ur, hogy az Úristen a mézet csak a tudatlanok számára teremtette?----------a 3 § &-•--------FÉLREÉRTÉS — Nézd, — mondja az aszszony férjének, — mint másznak fel az ut melletti telefonoszlopra ezek az emberek előlem, azt hiszik talán, hogy nem tudok elég jól hajtani. — Lehet, hogy azt gondolják, de nem azért másznak a telefonoszlopokra, hanem azért, mert a vezetéket javit' ják. A KISDONGÓ OLVASÓI TELJES BIZALOMMAL FORDULHATNAK az ország fővárosában, BALOGH E. ISTVÁN vezetése alatt működő irodához, amelynek cime: Foreign Services Corporation FOREIGN EXCHANGE AND CURRENCIES 1524 Conn Avenue — Washington 6, D. C. Ez az iroda az amerikai magyarság érdekét szolgálja! Minden olyan családi, üzleti, vagy magánügyben, amely külföldi hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket vagy üzleti kapcsolatokat érint föltétien ettől az irodától kérjen tanácsot. (Magyarul is írhat.) BEVÁNDORLÁSI ÜGYEKET; KÜLFÖLDI OKMÁNYOK BESZERZÉSÉT és HITELESÍTÉSÉT; PÉNZ, CSOMAG és ORVOSSÁG KÜLDÉSÉT; (Magyarországra s a világ többi államaiba) Teljes felelősséggel, pontosan és kielégítően kezel az iroda. (Cégünk államilag bejegyezett és ellenőrzött részvénytársaság.) őrizze meg az iroda címét. — Bármikor szüksége lehet rá. Swiveskcdjen másoknak is ajánlani közérdekű irodánkat.
