Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)

1959-02-05 / 3. szám

1959 február 5. KIS DONGÖ — CLEAN FUN 7 IK OLDAL * (Folytatás.) Az “etkumspiritutuá”-ra a mester ur is felveté a fejét, s amint kitellhetett tőle, csinált egy pár szempillantást, ha­nem ezen szempillantást a rá­­tótiak egynek be nem vennék, mert mig az a szemhéj egyszer fölment, s egyszer ismét alá­ereszkedett, tett annyi időt, mig a fehérvári vámos a sorom­pót megoldja s beköti, beleszá­molván még azt is, mig a per­­kátai lakos vászon-erszényéből előkeresheti a két gar'as vámot s általmegy a vámon, pedig en­nek kell ám egy kis idő. — Megnyomott az álom — volt az első szava a nótárius urnák, s aztán újra beszédjéhez kezdvén azt mondá, hogy — ál­modtam is, hogy a kútba es­tem! — Szerencse, hogy úgy ál­modta! — szólt most egy is, más is; mire amaz a fejét csó­válta. — De nem addig van ám! — mondja a nótárius ur — ha­nem biró uram, szomszéd uram most még csak álmodtam, ha­VÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján dék minden magyar részére. nem régen mondogatom, a falu kútjának eddig azért nem volt kávája, mert a fája sem ter­mett meg, hanem mivel a múlt­kor is majdnem kelmed esett bele, én meg már szinte olyant álmodtam most, jobb lenne ám azt a kávát most még kifarag­ni, mert majd késő lesz ám ak­kor kiabálni, mikor már az em­ber a kutvizből néz ki. Ez a beszéd el volt ugyan mondva, hanem biró uram, mintha strázsát váltott volna, nótárium ur után megdőlt az asztalon, az elmondó pedig szent szándéka mellett se volt azon állapotban, hogy azt az egy pár szót kétszer is elmond­ja. Megnyugodott azon, hogy ami a szivét nyomta, azt ő már megmondta, és ha a jó nem is történik meg s amint a rossz beüt, legalább ő előállhat azzal: lám, megmondtam ugy-e? Persze, hogy igy van már ezen a világon, hogy az oko­sabbra kevés ember, vagy sen­ki sem hallgat, nótárius ur sza­va is igazabban a falnak volt mondva, mert az asztal körül nekiestek a jópéldának, s amit biró uram szuszogással kezdett, a többi, az egy legényen kivül, hortyogással végzett. Úgy alud­tak, mint akikből kiment már a lélek, ámbár nem egészen attól a zagyva italtól, mert hisz az is megfulladhat, aki vi­zet iszik, persze már hogy so­kat, kivált a Dunában. — Te is alszol öcsém? — kér­dező a falukalamáris. — Dehogy alszom, nótárius uram, ringatva sem jönne álom az én szemeimre. — Talán farkashályog van a két szemeden? — Hályog ám, de ki veszi le róla? — töprenkedék a legény. — Leveszi a javasasszony — mondá a nótárius — Gyurka bácsi felesége, annak már az szokott mestersége. — Persze hogy az! — ébredt fel a szóra az öreg Gyurka is, s amit tudott, félálomba mon­dá: — Hát még Itáliában . . . olyant is gyógyitott, akinek a lába kitörött, egy kis purgá­­ciót adott neki . . . máig is él... a gazdám a felcser vágta le a lábát, persze azt, ami letörött, mert annak már mi hasznát vehette volna? Elég az hozzá, hogy meggyógyította az én kedves feleségem! — Ezen szó­nál elaludt György bácsi, fél­álomban elmondván feleségé­ről szokott dicséretét, s ha most újra felcsipkednék az álomból, azon szóval újra el­mondaná, amint nyelve már megszokta a módját, mellyel örzse nénit dicsérgetni szokta. S minthogy György is me­gint álomba dűlt, maga maradt a két beszélgető, tudniillik nó­tárius ur és az ifjú legény, ki­nek mindkettőnek meg volt az ő baja. Midketteje szerelmes volt: az a legény fülig, nótári­us ur torkig, a legény egy szép leányt, nótárium uram pedig, amint falun mondják, az italt szerette. — Ergo, kedves öcsém — mondá a nótárius ui‘ diákosan szólva, amit rendesen már mintegy cégérképen tett ki, mint a bádogos a kannát — tehát amint mondod, hályog van a szemeiden ugy-e? — Van ám, hanem még amiatt meglátom ám, amit még meglátok. — Persze látod — kedves öcsém — mondá amaz egyet mosolyogva, — aztán mégis vak vagy ugy-e, mint én? Én is épen most a magam két kezét is négynek látom, és épen azért azt mondom, hogy talán rosszul látok. — Hej — nótárius uram — mondá most a legény, — ha nekem csak az volna a bajom, hogy amit én meglátni akar­nék, azt én kétszer látnám, — mondom, ha csak ez volna a baj, — de mikor hetedhét szám­ra egyszer sem láthatom. — Fehér vagy piros? — kér­dő a nótárius. — Olyan, mint az eleven vér! — mond rá a legény. — Megigyük öcsém! — De meg ne igyuk —szólt a legény. — No hát jobb lesz, hagyjuk meg még egy pár esztendőre, lekedék a legény! — mert ha vén lesz, akkor nekem sem kell. — Ne hagyjuk bizony! — vé-JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EARLE O. WAGNER, temetésrendeífl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI. 2-1555 — No hát neked sem uj, sem az ó-bor nem kell? — De biz jó az mind a ket­tő, hanem vén feleség csak­ugyan nem kéne! — Úgy . . . ! — mondá az öreg, — most értem, hogy asz­­szonyokról beszélsz? — Hát miről beszélhettem volna? — Én a bort értettem! Ecce! Hol jár mindkettőnknek esze, — aki mit szeretne, azzal álmo­dozik. Ergo szerelmes vagy, öcsém? — Mi tagadás benne! — Igazad van, azért van a leány, hogy ha kérője van, ne kér'esse magát, hanem menjen férjhez! — Jól mondja — tisztelem nemzetes uramat. — Persze, hogy jól mondom, hisz nekem is van lányom. Azt gondolod öcsém, örülnék én annak, ha azt mint a zsiradé­kot egyik télről másikra tart­hatnám! Minden zsáknak ta­lálkozik főt ja, ha holnap nem veszik, ma is odaadom. ■— Ne mondja! ( — De bizony mondom! Hogy is ne mondanám! ‘sz én va­gyok az apja! — én is kérve kaptam meg az anyját. S ha az apja otthon tartogatja, nem volnék most ura, az meg fele­ségem! így megy biz a dolog, egyik a másiknak kézről-kézre adogatja ezt a nagy világot; azért öcsém ne busuld el ma­gad, nem messze a farsang, tu­dok áfn egy verset a lakodal­madra. (Folytatjuk.) --------------­HÍZELGŐ HASONLAT Férj: Édesem olyan vagy, mint a barna cukor. Feleség: Hogyan érted? Férj: Az édes. de nincs fino­mítva. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan Alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajá­­titáaáwy, mert a szavak mellett 1 '1 van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és utbaiga- - zitások az amerikai életben felmerülő minden­napi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra. « n tiszta olvasható hetükkel nyomott könyv ára___ vA.öv Vidékre 20 cent portóköitség csatolandó a rendeléshez. Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására.

Next

/
Thumbnails
Contents